2. fejezet: Üdvöske

Heeey Darlings !
Remélem mindenkinek -aki olvasta- tetszett az előző rész. És reménykedem benne hogy ez is mindenkinek elnyeri tetszését. Köszönöm a kedves kommenteket és azt is hogy sokan benéztetek az oldalra.
Ez se a leghosszabb rész de majd még fejlődök a részek hosszúságával.
Oh és nyitottam egy fb. rajongói oldalt ahol elérhettek : http://www.facebook.com/pages/Heart-Attack/353893108060708
Komiknak most is nagyon fogok örülni.
Igyekszem hozni a következő részt csak kevésszer jutok gép közelbe. Addig a kis füzetembe dolgozom ki a részeket.
Remélem mindenkinek kellemesen fog telni a szünete.
Najólvan. Befogtam. Jó olvasást. Kisseees. EmilyP. xX

Röpke húsz perc alatt otthon is voltam. Amikor megérkeztem az első dolgom a konyhába vezetett ahol anya éppen csokis sütit készített.
Megfogtam egy almát az asztalról és fölpattantam a pultra.

- Milyen napod volt kicsikém? -–kérdezte miközben beállította a hőfokot a sütőn.

- Csak olyan, mint a többi. Meseszép ruhám volt. Alig várom, hogy lásd a képeket. Kifejezetten jól sikerültek. Imádok ezzel a csapattal dolgozni. –meséltem lelkesen és egy aprót haraptam a gyönyörű piros almába.

- Holnap is mész? – kérdezte

- Hát még nem szóltak, hogy kellene-e. De úgyis hívnak, ha mennem kell. 

- Jól van kincsem. Ha esetleg nem lesz, semmi programod holnap akkor elmehetnénk vásárolni. Rég tartottunk már anya-lánya napot.

- Benne vagyok. De én most fölmegyek a szobámba. – leszálltam a pultról és egy puszit nyomtam anyu arcára és bementem a kis birodalmamba.

A szobám fala világos lila. Van egy hatalmas francia ágyam, amit körülvesz egy fehér baldachin. Az ágyam mellett mindkét oldalt egy-egy fehér éjjeliszekrény áll.  A falamat képek terítik el és a különféle bíztató feliratok, mint pl.: Belive, just take my hand, Dreams Come true, Laugh with u, Stay Strong és a többi.
Az erkély ajtóm mellett van egy íróasztal, amin hatalmas káosz uralkodik. A szobában az egyetlen hely ahol elviselem a rendetlenséget.
Az ajtó másik oldalán – még mindig a szobában – van, egy könyvespolc ahol a kedvenc könyveim vannak. Hiszen könyvek nélkül nem is szoba egy szoba.
A kuckóm másik oldalán van a fürdőszobám és a gardróbom. 
Az utóbbi a kedvencem. Több ruhám van mint egy  ruha butikban. Talán ezért is imádom annyira hogy modellkedem. Hiszen elsőként juthatok hozzá a legújabb kollekciókhoz. 

Bementem a fürdőbe és vettem egy jó meleg fürdőt. Majd kiszálltam megtörölköztem és átmentem a ruhák világába. 

Kiválasztottam az esti szettemet. Egy színes, mintás csőszoknyára egy fekete cipzáras toppra esett a választásom. Felülre felvettem egy farmer mellényt. Lábaimra pedig felhúztam kedvenc fekete magas sarkúmat.

Hajamat kivasaltam – hiszen ma már voltam göndörke – és egy egyszerű sminket kentem föl magamra. Fekete tussal kihúztam cicásra a szemem és egy apró szájfényt kentem ajkaimra. Nem vittem túlzásba.

Az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor hallottam, hogy csöngetnek. Na ez biztos a jó öreg Ryan bácsi lesz.

Óvatosan kinyitottam az ajtót és halkan – amennyire a magas sarkúm engedte – odalopakodtam a lépcsőhöz, hogy kicsit hallgatózzak.

- Szia Amy! – hallottam meg bohócom hangját.

- Hello Ryan. Hát te itt? – lepődött meg anya, de hangjából kivettem, hogy mosolyog.

- Küldetésen vagyok.

- El akarod rángatni bulizni és kell az engedélyem mi? – nevetett fel anya.

- A vesémbe látsz! 

- Felőlem mehet!  Nem vagyok semmi rossznak elrontója.

- Ezaz – motyogtam és egy örömtáncot lejtettem, de véletlen megbotlottam és lehuppantam a lépcső legfelső fokára. Mindketten rám néztek és látszott rajtuk, hogy alig bírják visszatartani a nevetésüket. Én fölálltam, megigazítottam a ruhámat és kecsesen – modellhez méltón – levonultam a lépcsőn.

- Oh Szia Ryan! Hát te itt? Nem is mondtad, hogy jössz..- mosolyogtam ártatlanul.

- Destiny! Parti ruhában vagy. Tudom, hogy miért van itt Ryan. És mint hallottad, igen Kincsem tudom hogy hallgatóztál megengedtem. Csak a részleteket kell megbeszélni.

Kínosan elnevettem magam és odamentem Ryanhez hogy üdvözöljem két puszival.

- Mikor hozod haza? – kérdezte anya Ry-tól.

- Legeslegkésőbb félegy. Megfelel?

-Hát nem is tudom… hova mentek?

- Justin pihenőt tart a turnéja közben és szeretném bemutatni az én bolond „húgimat” a csapatnak.

- Akkor nem vad buliba viszed ugye?

- Nem nevezném ezt annak. Csupa érett felnőttel lesz körülvéve. És pár idióta kölyökkel. Nem nagydolog, csak egy kis összejövetel. – Láttam videókat. Tényleg mindenki nagyon éretten és unalmasan viselkedik a csapatból..Ryan te hazug királyfi. Bolondok házába viszel.

- Na, jó. Vidd, de időben érjetek vissza rendben? – mosolygott. Ry csak bólintott.

- Imádlak anya! Majd jövünk – mondtam majd egy cuppanóst nyomtam az arcára.

Beültünk Ry autójába és elindultunk a Bieber ház felé. Röpke fél órás út volt. A kocsiban zenét hallgattunk. Ryan hangosan kornyikált én pedig csak dudorásztam. Imádok énekelni, de ezt a hobbimat inkább csak titokban, merítem ki.

Amikor megérkeztünk leesett az állam. Oké, misem tartozunk a szegény emberek közé így a házunkat sem sorolnám az egérlyukak közé. De ez egy palota volt.
A kócos örült mellettem megállt és várta, hogy mikor hagyom abba a bámészkodást. Amikor végre sikerült bezárnom a számat a döbbenet után nevetve átdobta rajtam a vállát és elindultunk be a házba.

A kerten áthaladva még jó párszor elbambultam, de végül a bejárati ajtóhoz is odaértünk. A mellettem álló úrfi megnyomta a csengőt. Az ajtót pár másodpercen belül egy gyönyörű fiatal nő nyitotta ki.

- Áh Ryan. Már vártunk. Kit hoztál magaddal? – kérdezte barátságosan.

- Jónapot! Destiny Cart vagyok. – mutatkoztam be illedelmesen és kezemet nyújtottam, amit mosolyogva rázott meg.

- Pattie Mallette Örülök, hogy megismerhettelek. Na, gyertek be! – invitált be minket. Ry két puszival üdvözölte aztán eltűnt az egyik szobában. Szép mondhatom. Itt hagy engem egy idegen környezetben. Ezt megjegyeztem.

Amikor körbenéztem, a ház belseje még jobban elkápráztatott.

- Tudja, nagyon szép házuk van – mosolyogtam Justin anyukájára.

- Ne magázz, kérlek! Még nem vagyok azért annyira öreg – mosolygott én pedig bólintottam ezzel tanúsítva, hogy félre teszem a magázást.

Pattie elindult az udvar felé én pedig követtem őt. Kint volt mindenki. Scooter,Paul,Usher az idióta aki ott hagyott – Ry-  és a fiatalabbak Justin,Chaz,Ryan B. ,

- Sziasztok! Vendéget hoztam- hívta föl rám a többiek figyelmét Pattie.

- Sziasztok Destiny Cart vagyok. - mosolyogtam.

- És mi hozott ide a nagy hírességek világába? – kérdezte egósan, de viccelődve Usher

- Híres modellként élek már vagy két és fél éve. – nevettem.

Mindenki sorban odajött hozzám és bemutatkozott. Mindenkivel tudtam beszélgetni mindenféléről.

Csak egy valakivel nem beszéltem még. A csapat üdvöskéjével. Justinnal. Nem óhajtott odajönni és köszönni én meg a makacs emberek közé sorolhatom magam szóval én sem mentem oda hozzá.

 A csapattal jókat hülyéskedtem, Justin pedig mindezt duzzogva figyelte külső szemlélőként. Ennek meg mi baja lehet? Nem sokat ártottam neki, hacsak az nem számít annak, hogy itt vagyok.

Végül Ryan – a fiatalbbik – lökdöste felém. Én pedig furcsán néztem rá. Jól van na! Nem tudok valakire szépen nézni, ha semmiért pikkel rám, legalábbis szerintem biztosan pikkel rám.

- Justin Bieber vagyok, bár gondolom, tudod. – mondta beképzelten és közben egy féloldalas, csábító (?) Mosoly húzódott az ajkaira.

- Igen, tudom. – mondtam gúnyosan. Micsoda egoista majom.

- Hm, szóval modell vagy? – lett szélesebb a mosolya és tetőtől talpig végig mért. Lábaimnál és melleimnél tekintette elidőzött én pedig fülhez hajoltam.

- Ne ilyen feltűnően stírölj királyfi. Hidd, el nem én leszek, akit ma este megkapsz. – hajoltam el fülétől és megvetően néztem szemeibe.

- Ma este MÉG nem – vigyorgott kajánul. én pedig döbbenten néztem rá.

- Tapló – morogtam majd elvonultam onnan őt faképnél hagyva és mentem a többiekkel beszélgetni. Tény és való hogy nem ilyennek képzeltem el a szupersztárt.