9. Fejezet - Kapcsolj ki!

Sziasztok! Nincsenek arra szavak,hogy mennyire bánom,hogy elhanyagoltam a dolgot. Nem is akarok mentegetőzni sem megigérni hogy nem fog többet elő fordulni mert lehet nem tartanám be. De mindenestre itt az új rész.

ÉS EGY CSODÁLATOS ÚJ DESIGN ORSÓS TAMARA JÓVOLTÁBÓL. Nem győzőm megköszönni neki a dolgokat amiket leművelt itt a blogon :) ❤️

Jó olvasást!

9.fejezet - Kapcsolj ki!

Még szinte ki sem szálltam az autóból amikor a kis Lucy a nyakamba ugrott. Szorosan megölelgettem a négy éves kis szépséget. Samantha az ajtónak támaszkodva mosolygott. Megfogtam a kislány kezét és elindultam vele a házba. Az anyukáját két puszival köszöntöttem . Sosem volt valami szoros a kapcsolatunk. Bár ki imádná az apja szeretőjét.  Egy a millióhoz,hogy valaki felemelően jó viszonyban van a mostohaanyjával.

De én nem vagyok Hannah Montana.

- Kérsz kávét? - kérdezte mire csak egy aprót bólintottam.

A nappali a konyhával van egybe nyitva. Leültem a kanapéra ameddig Samantha a helység másik felében ügyködött.

- Múltkor láttuk a képedet a buszmegálló falán. Lucy odavolt. - mondta miközben a kezembe adott egy bögrét. Igazából még ma sem tudom mit reagáljak az ilyesfajta bókokkal. Ha csak egy köszönöm-öt   

mormogok az olyan egyszerűnek és hálátlannak tűnik. Többet viszont nem tudok erre reagálni hiszen nagyképűnek sem akarok tűnni. Így inkább csak szelíden mosolygok.

- Apa merre jár ? 

- Még dolgozik. - megint csak egy bólintással reagáltam. Éljenek a kínos szituk. Megköszöntem a kávét majd letettem a konyhapultra.

- Baj lenne ha elugornék a boltba? Nincs itthon semmi a vacsihoz. -mondta miután megitta a bögréjében lévő teát.

- Menj csak nyugodtan én elleszek Lucy-vel.  - mosolyogtam

- Jó lesz a spaggeti? - kérdezte

- Persze -mondtam majd letelepedtem a kicsi mellé aki éppen a disney hercegnős színezőével volt elfoglalva. 

Szó nélkül felém fordította a kis füzetet mondván,hogy segíthetnék egy kicsit.

 Így hát megfogtam a rózsaszín ceruzát és elkezdtem satírozni Csipkerózsika ruháját.
Lucy egy röpke tíz perc után meg is unta a dolgot így lehuppant a kanapéra.Nagyokat pislogva nézett rám.

- Na mit szeretnél királylány ?

- Csak egy picit fáradt lettem -motyogta miközben a szemét dörzsölgette.

- Na gyere megnézünk egy mesét és pihenünk kicsit - mondtam és bevonultunk a nekem kialakított szobába. Egyszerű kis  bézs birodalom : egy franciaággyal ,egy TV-vel és egy íróasztallal az ablak mellett.

Bekapcsoltam neki a Herculest és lefeküdtem mellé az ágyra.

Nem sok idő telt el de a kis szőkeség már el is aludt. lehalkítottam a mesét és miután betakargattam kimentem a kertbe. 

Rögtön megpillantottam a két fa között pihenő hintaágyat.
Leültem rá majd betettem a fülesemet és nyomkodni kezdtem a telefonomat.

Az emailek között ott volt a legutóbbi fotósorozat eredményei. Megnyitottam párat és bosszúsan tapasztaltam hogy jó képek lettek. A francba is jól mutattunk együtt.

Csak egy popsztár mentes napot kértem amikor nem kell arra az idióta mosolyára és folyamatos kacsintgatására gondolnom.

De én vagyok a hülye,minek is nyitottam meg a képeket? Csak sikeresen fölhergeltem magam. De nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni amint csak a pökhendi képére gondolok a kezem ökölbe szorul.

Úgy járkál mintha az övé lenne a  világ csak azért mert koncerteket ad és vannak rajjongói. A csapból is ő folyik. Bezzeg minket modelleket egy évben ha ötször megemlítenek a hírekben örülnünk kell. És akkor is azért mert a vörösszőnyegen valami énekes vagy színész palántával sétáltunk. Nevetséges. Nekünk igenis meg kell dolgozni a hírnévért.

Fújtattam egyett majd visszamentem a házba ahol Sam éppen a síró kislányt ölelgette.

Azonnal odaszaladtam és aggodó szemekkel néztem a picire. Samantha pedig engem bámult bár ő dühösen.

Az ölébe fogta a kislányt majd nyugtató szavakat suttogva letette a kanapéra és alaposan betakargatta.

-Bejönnél velem egy percre a konyhába?

Aprót bólintottam. Nekitámaszkodtam a pultnak és kíváncsi szemekkel néztem az anya tigrisre.

- Meddig voltam el? -kérdezte. Zavartam pislogtam rá.

- Nem tudom egy fél órát körülbelül.

- Ezt a kis időt olyan nehéz lett volna Lucy mellett töltened?

- Nem igazán értelek. Körülbelül egy öt percre jöttem ki.

- Az pont elég volt hogy egy rémálom után egyedül érezze magát és sírva ébredjen.

- Nem tudtam hogy huszonnégy órás testőrséget fogadtam. Legközelebb már tudni fogom.

- Kikérem magamnak ezt a szemtelen stílust. -horkant föl.

- Én pedig ezt az anyáskodó kioktatást.

Szótlanul meredt rám majd megfordult és    belekezdett a főzésbe.

- Kimegyek hozzá - mondtam halkan

- Már teljesen mindegy - mormogta az orra alatt. Szemforgatva vonultam ki az ismét álomba szenderült kislányhoz. 

Ezért aztán tényleg érdemes volt cirkuszolni. Két perc sem telt el és már békésen szunyókált.

Leültem mellé a kanapéra és csak csendesen vártam,hogy apa végre hazaérjen. Néha oldalra pillantottam de a csöpség még mindig az igazak álmát aludta.
Bár tüntetésképp azért is mellette ücsörögtem.

Hamarosan kivágódott a bejárati ajtó és apa nyűgösen sétált be rajta. Megpillantott a kanapén ülve és egy nagy mosoly terült el az arcán. Odasétáltam hozzá és szorosan megöleltem.

- hát te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepődve. Lehet elfelejtettem szólni.

- Gondoltam meglátogatlak titeket

- Mióta vársz? 

- Nem olyan rég óta. - vontam vállat

- Sam merre van? - nézett rám én pedig csak a konyhafelé böktem.

Na mindjárt jön az árulkodás.

Apa bement a feleségéhez aki szemében minden bizonnyal most én vagyok a patás ördög.

Nem telt el két perc és már vissza is jött izzó szemekkel. Na mit mondtam.

- Beszélhetnénk ? - aprót bólintottam. Félre vont az egyik szobába.

- Várom a magyarázatod - karba tett karokkal nézett le rám. A régi nóta. Ha az életének egyetlen szerelme - aki történetesen már másodikként kapta meg ezt a szerepet - megsértődik vagy csak kicsit fölhúzza az orrát én vagyok leteremtve,hogy mégis mit csináltam vele.

- Ez nevetséges - ráztam a fejem szórakozottan. Amivel még inkább felhergeltem.

- Ő nem igazán találja viccesnek -morgott

- Jézusom,ugye nem sír - néztem rá hitetlenül.

- Már pedig de. Viszont nem hajlandó elmondani,hogy miért.

- Hát ez igazán..kedves.

- Ne légy gyerekes! Nem tudom mit csináltál de kérj tőle bocsánatot -ripakodott rám.

- Ez most komoly? De nem is csináltam semmit 

- Már pedig az emberek nem sírnak csak úgy a semmiért. Főleg nem Samantha.

- Áh,értem szóval ő nem ilyen érzékeny. Én hergeltem föl minden bizonnyal. - bólogattam.

- Ahogy mondod. - vágta rá.Te jó ég még sosem hallotta a szarkazmus fogalmát.

- Nem csináltam semmit amiért sírnia kéne

- Menj be és kérj bocsánatot!

- Nincs az a pénz - néztem rá szúrós szemekkel.

- Nem is tudnám megfizetni az elkényesztetett modell segged. Szörnyű mi lett belőled. - emeli föl a hangját

Mielőtt bármit is reagálhattam volna a vörös hajú nő sietősen elszaladt a szoba előtt egyenesen a mosdóba.

Bambán bámultam utánna majd hirtelen leesett minden.

Gyenge idegrendszer,felesleges sírás,kávé helyett tea és most a fürdőbe rohanás.

- És még nekem kell magyarázkodnom,mi? - mosolyodtam el gúnyosan.

Nyelt egy nagyot és nagy szemekkel nézett rám. De egy szót sem szólt.

- Mióta terhes?

- hat hetes - szólalt meg végre. Hümmögtem egy sort majd odaléptem hozzá és megveregettem a vállát.

- Gratulálok apuka remélem jól neveled majd,nehogy beképzelt legyen..

Megfogtam a táskámat és kirohantam a házból.

Nem tudom,hogy az esett e rosszul,hogy eddig nem tudtak szólni vagy az amit apa mondott rólam.

Beültem az autóba és a gázra tapostam.

Nem tudtam hova tartok,csak vezettem.

Lehúztam az ablakot,a rádiót felhangosítottam és minden erőmmel azon voltam,hogy kikapcsoljam minden létező gondolatomat.

A telefonom folyamatosan csörgött,mintha muszáj lett volna.

Hosszú percek után sem adta fel így végül erőt vettem magamon és válaszoltam a hívásra.

-igen? -szóltam bele,minden kedves hangsúlyt elkerülve.

- Hú de morcos valaki.

Hogy én miért vagyok akkora hülye,hogy nem nézem meg soha ki hív. 

- Már csak te hiányoztál,Bieber

A megjegyzésemet magára se vette csak beszélt tovább.

- Mit szólnál ha ma szórakoznánk egy kicsit..együtt - szinte látom magam előtt a sunyi mosolyát és a kacsintását.

- Ezt még te sem hitted el - nevettem fel 

- Egyszer szórakozhatnál is egy kicsit

- Szoktam szórakozni! - ellenkeztem hevesen.

- Ezt még te sem hitted el - ismételt meg

- Ha ez igaz is volna ami nem igaz akkor sem..

- pedig igazan van - szólt közbe de én mit sem törődve ezzel beszéltem tovabb

- akkor sem veled kapcsolódnék ki. Nem vagyok önromboló.

- Nem kell félni mindentől 

- Egyáltalán nem félek

- Akkor mi tart vissza?

- az idegesítő popsztár fejed - mondtam

- Pedig ez az idegesítő popsztár remek bulikat csap a csodálatos házában.

- akkor sem.

- Igaz is. Nem neked való egy ilyen buli,kislány -jelentette ki egyszerűen majd ramnyomta a telefont.

Előszőr : könyörgöm döntse már el mit akar. Egyik pillanatban könyörög,hogy menjek egy perc múlva pedig kislány vagyok akinek ez nem való.

Hát mi ez ha nem bipoláris zavar?

Másodszor pedig : Én is bulis személyiség vagyok. Modell vagyok az ég szerelmére ezer meg egyszer kell elmennem egy szórakozóhelyre.

csak nincs ehhez most kedvem.

Ledobtam a másik ülésre a mobilom és vezettem tovább. De egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a leereszkedő hangsúlyt.

Elindultam haza felé anyához.

Megmutatom én,hogy tudok szórakozni

                              ***

Amikor megérkeztem meglepődve tapasztaltam,hogy üres a ház. 

Mit sem törődve ezzel szaladtak fel az emeletre. 

Lezuhanyoztam és hajat mostam.

A törölközőt magamra tekerve sétáltam be a gardróbomba.

Felvettem egy feszülős fekete nadrágot fölé pedig egy fehér haspólót. Arra pedig egy fekete bőrdzsekit.

Beálltam a tükör elé és heves fejrázások közepette fehérneműre vetkőztem és új ruha után kutakodtam.

Végül lekaptam a fogasról egy fekete mini ruhát.

Teljesen a testemhez simult. Elől nem sokat mutat magából ellenben a hátával ami derékig kivan vágva.

A kezembe fogtam egy egyszerű fekete magassarkút. Nem veszem föl addig míg nem indulok. Minek kínozzam magam ha nem muszáj.

Viszamentem a fürdőbe és a hajszárítás után alaposan kivasaltam a hajam.

Az ajkamra vörözs rúzst kentem a szememre pedig egy füstös smink került.

Végig símítottam a ruhámon és késznek is nyilvánítottam magam. Majd lementem a földszinte ahol épen anya és az egyik munkatársa esett be vadul csókolózva.

- Te jó ég! -horkantam föl amire szétrebbentek. Én pedig a kezemet a szememhez tettem.

- Hát te nem apádnák vagy? - kérdésére elvettem a kezem a szemem elől és inkább belebújtam a cipőmbe.

- Hát te nem szingli vagy? -erre a férfi elnevette magát amit egy hasba vágással díjaztak neki.

- Örülök a találkozásnak,Tim vagyok - jött oda kezet fogni velem.

- Mondhatok kellemes ismerkedés,Destiny vagyok egyébként 

Csend állt be és midenki a földet fixírozta.

- Hát ez kínos. Én megyek is. Valószínüleg Audrey-éknál alszom. 

Anya bólintott én pedig elindultam a buliba.

Ez a nap életem leghosszabb napja volt.

Minden felnőtt megvan hibbanva.

Tényleg rám fog férni egy kis szórakozás.