Még szinte ki sem szálltam az autóból amikor a kis Lucy a nyakamba ugrott. Szorosan megölelgettem a négy éves kis szépséget. Samantha az ajtónak támaszkodva mosolygott. Megfogtam a kislány kezét és elindultam vele a házba. Az anyukáját két puszival köszöntöttem . Sosem volt valami szoros a kapcsolatunk. Bár ki imádná az apja szeretőjét. Egy a millióhoz,hogy valaki felemelően jó viszonyban van a mostohaanyjával.
De én nem vagyok Hannah Montana.
- Kérsz kávét? - kérdezte mire csak egy aprót bólintottam.
A nappali a konyhával van egybe nyitva. Leültem a kanapéra ameddig Samantha a helység másik felében ügyködött.
- Múltkor láttuk a képedet a buszmegálló falán. Lucy odavolt. - mondta miközben a kezembe adott egy bögrét. Igazából még ma sem tudom mit reagáljak az ilyesfajta bókokkal. Ha csak egy köszönöm-öt
mormogok az olyan egyszerűnek és hálátlannak tűnik. Többet viszont nem tudok erre reagálni hiszen nagyképűnek sem akarok tűnni. Így inkább csak szelíden mosolygok.
- Még dolgozik. - megint csak egy bólintással reagáltam. Éljenek a kínos szituk. Megköszöntem a kávét majd letettem a konyhapultra.
- Baj lenne ha elugornék a boltba? Nincs itthon semmi a vacsihoz. -mondta miután megitta a bögréjében lévő teát.
- Menj csak nyugodtan én elleszek Lucy-vel. - mosolyogtam
- Jó lesz a spaggeti? - kérdezte
- Persze -mondtam majd letelepedtem a kicsi mellé aki éppen a disney hercegnős színezőével volt elfoglalva.
Szó nélkül felém fordította a kis füzetet mondván,hogy segíthetnék egy kicsit.
Így hát megfogtam a rózsaszín ceruzát és elkezdtem satírozni Csipkerózsika ruháját.
Lucy egy röpke tíz perc után meg is unta a dolgot így lehuppant a kanapéra.Nagyokat pislogva nézett rám.
- Na mit szeretnél királylány ?
- Csak egy picit fáradt lettem -motyogta miközben a szemét dörzsölgette.
- Na gyere megnézünk egy mesét és pihenünk kicsit - mondtam és bevonultunk a nekem kialakított szobába. Egyszerű kis bézs birodalom : egy franciaággyal ,egy TV-vel és egy íróasztallal az ablak mellett.
Bekapcsoltam neki a Herculest és lefeküdtem mellé az ágyra.
Nem sok idő telt el de a kis szőkeség már el is aludt. lehalkítottam a mesét és miután betakargattam kimentem a kertbe.
Rögtön megpillantottam a két fa között pihenő hintaágyat.
Leültem rá majd betettem a fülesemet és nyomkodni kezdtem a telefonomat.
Azonnal odaszaladtam és aggodó szemekkel néztem a picire. Samantha pedig engem bámult bár ő dühösen.
Az ölébe fogta a kislányt majd nyugtató szavakat suttogva letette a kanapéra és alaposan betakargatta.
Aprót bólintottam. Nekitámaszkodtam a pultnak és kíváncsi szemekkel néztem az anya tigrisre.
- Meddig voltam el? -kérdezte. Zavartam pislogtam rá.
- Nem tudom egy fél órát körülbelül.
- Nem igazán értelek. Körülbelül egy öt percre jöttem ki.
- Az pont elég volt hogy egy rémálom után egyedül érezze magát és sírva ébredjen.
- Nem tudtam hogy huszonnégy órás testőrséget fogadtam. Legközelebb már tudni fogom.
- Kikérem magamnak ezt a szemtelen stílust. -horkant föl.
- Én pedig ezt az anyáskodó kioktatást.
- Már teljesen mindegy - mormogta az orra alatt. Szemforgatva vonultam ki az ismét álomba szenderült kislányhoz.
Ezért aztán tényleg érdemes volt cirkuszolni. Két perc sem telt el és már békésen szunyókált.
- hát te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepődve. Lehet elfelejtettem szólni.
- Gondoltam meglátogatlak titeket
- Mióta vársz?
- Nem olyan rég óta. - vontam vállat
- Sam merre van? - nézett rám én pedig csak a konyhafelé böktem.
Na mindjárt jön az árulkodás.
Apa bement a feleségéhez aki szemében minden bizonnyal most én vagyok a patás ördög.
Nem telt el két perc és már vissza is jött izzó szemekkel. Na mit mondtam.
- Beszélhetnénk ? - aprót bólintottam. Félre vont az egyik szobába.
- Várom a magyarázatod - karba tett karokkal nézett le rám. A régi nóta. Ha az életének egyetlen szerelme - aki történetesen már másodikként kapta meg ezt a szerepet - megsértődik vagy csak kicsit fölhúzza az orrát én vagyok leteremtve,hogy mégis mit csináltam vele.
- Ez nevetséges - ráztam a fejem szórakozottan. Amivel még inkább felhergeltem.
- Ő nem igazán találja viccesnek -morgott
- Jézusom,ugye nem sír - néztem rá hitetlenül.
- Már pedig de. Viszont nem hajlandó elmondani,hogy miért.
- Hát ez igazán..kedves.
- Ne légy gyerekes! Nem tudom mit csináltál de kérj tőle bocsánatot -ripakodott rám.
- Ez most komoly? De nem is csináltam semmit
- Már pedig az emberek nem sírnak csak úgy a semmiért. Főleg nem Samantha.
- Áh,értem szóval ő nem ilyen érzékeny. Én hergeltem föl minden bizonnyal. - bólogattam.
- Ahogy mondod. - vágta rá.Te jó ég még sosem hallotta a szarkazmus fogalmát.
- Nem csináltam semmit amiért sírnia kéne
- Menj be és kérj bocsánatot!
- Nincs az a pénz - néztem rá szúrós szemekkel.
- Nem is tudnám megfizetni az elkényesztetett modell segged. Szörnyű mi lett belőled. - emeli föl a hangját
Mielőtt bármit is reagálhattam volna a vörös hajú nő sietősen elszaladt a szoba előtt egyenesen a mosdóba.
Bambán bámultam utánna majd hirtelen leesett minden.
Gyenge idegrendszer,felesleges sírás,kávé helyett tea és most a fürdőbe rohanás.
- És még nekem kell magyarázkodnom,mi? - mosolyodtam el gúnyosan.
Nyelt egy nagyot és nagy szemekkel nézett rám. De egy szót sem szólt.
- Mióta terhes?
- hat hetes - szólalt meg végre. Hümmögtem egy sort majd odaléptem hozzá és megveregettem a vállát.
- Gratulálok apuka remélem jól neveled majd,nehogy beképzelt legyen..
Megfogtam a táskámat és kirohantam a házból.
Nem tudom,hogy az esett e rosszul,hogy eddig nem tudtak szólni vagy az amit apa mondott rólam.
Beültem az autóba és a gázra tapostam.
Nem tudtam hova tartok,csak vezettem.
Lehúztam az ablakot,a rádiót felhangosítottam és minden erőmmel azon voltam,hogy kikapcsoljam minden létező gondolatomat.
A telefonom folyamatosan csörgött,mintha muszáj lett volna.
Hosszú percek után sem adta fel így végül erőt vettem magamon és válaszoltam a hívásra.
-igen? -szóltam bele,minden kedves hangsúlyt elkerülve.
- Hú de morcos valaki.
Hogy én miért vagyok akkora hülye,hogy nem nézem meg soha ki hív.
- Már csak te hiányoztál,Bieber
A megjegyzésemet magára se vette csak beszélt tovább.
- Mit szólnál ha ma szórakoznánk egy kicsit..együtt - szinte látom magam előtt a sunyi mosolyát és a kacsintását.
- Ezt még te sem hitted el - nevettem fel
- Egyszer szórakozhatnál is egy kicsit
- Szoktam szórakozni! - ellenkeztem hevesen.
- Ezt még te sem hitted el - ismételt meg
- Ha ez igaz is volna ami nem igaz akkor sem..
- pedig igazan van - szólt közbe de én mit sem törődve ezzel beszéltem tovabb
- akkor sem veled kapcsolódnék ki. Nem vagyok önromboló.
- Nem kell félni mindentől
- Egyáltalán nem félek
- Akkor mi tart vissza?
- az idegesítő popsztár fejed - mondtam
- Pedig ez az idegesítő popsztár remek bulikat csap a csodálatos házában.
- akkor sem.
- Igaz is. Nem neked való egy ilyen buli,kislány -jelentette ki egyszerűen majd ramnyomta a telefont.
Előszőr : könyörgöm döntse már el mit akar. Egyik pillanatban könyörög,hogy menjek egy perc múlva pedig kislány vagyok akinek ez nem való.
Hát mi ez ha nem bipoláris zavar?
Másodszor pedig : Én is bulis személyiség vagyok. Modell vagyok az ég szerelmére ezer meg egyszer kell elmennem egy szórakozóhelyre.
csak nincs ehhez most kedvem.
Ledobtam a másik ülésre a mobilom és vezettem tovább. De egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a leereszkedő hangsúlyt.
Elindultam haza felé anyához.
Megmutatom én,hogy tudok szórakozni
***
Amikor megérkeztem meglepődve tapasztaltam,hogy üres a ház.
Mit sem törődve ezzel szaladtak fel az emeletre.
Lezuhanyoztam és hajat mostam.
A törölközőt magamra tekerve sétáltam be a gardróbomba.
Felvettem egy feszülős fekete nadrágot fölé pedig egy fehér haspólót. Arra pedig egy fekete bőrdzsekit.
Beálltam a tükör elé és heves fejrázások közepette fehérneműre vetkőztem és új ruha után kutakodtam.
Végül lekaptam a fogasról egy fekete mini ruhát.
Teljesen a testemhez simult. Elől nem sokat mutat magából ellenben a hátával ami derékig kivan vágva.
A kezembe fogtam egy egyszerű fekete magassarkút. Nem veszem föl addig míg nem indulok. Minek kínozzam magam ha nem muszáj.
Viszamentem a fürdőbe és a hajszárítás után alaposan kivasaltam a hajam.
Az ajkamra vörözs rúzst kentem a szememre pedig egy füstös smink került.
Végig símítottam a ruhámon és késznek is nyilvánítottam magam. Majd lementem a földszinte ahol épen anya és az egyik munkatársa esett be vadul csókolózva.
- Te jó ég! -horkantam föl amire szétrebbentek. Én pedig a kezemet a szememhez tettem.
- Hát te nem apádnák vagy? - kérdésére elvettem a kezem a szemem elől és inkább belebújtam a cipőmbe.
- Hát te nem szingli vagy? -erre a férfi elnevette magát amit egy hasba vágással díjaztak neki.
- Örülök a találkozásnak,Tim vagyok - jött oda kezet fogni velem.
- Mondhatok kellemes ismerkedés,Destiny vagyok egyébként
Csend állt be és midenki a földet fixírozta.
- Hát ez kínos. Én megyek is. Valószínüleg Audrey-éknál alszom.
Anya bólintott én pedig elindultam a buliba.
Ez a nap életem leghosszabb napja volt.
Minden felnőtt megvan hibbanva.
Tényleg rám fog férni egy kis szórakozás.
.jpg)