12. fejezet - Nosztalgia

Bűnös vagyok,nincs mese,kövezzetek meg!
.. Vagy olvasgassatok és enyhüljetek meg egy hosszúnak mondható rész miatt.

                                                               12. fejezet - Nosztalgia 

Pokoli fejfájásra ébredtem. Megpróbáltam kinyitni a szemem,de a hatalmas ablakokon beáradó fény nem nagyon engedte. Nagy nehezen felültem és próbáltam felmérni a terepet. Mindenhol piros műanyag poharak,kaja maradványok és néhol még egy-egy cigicsikk is elvolt dobva.
Ahogy felálltam a fájdalom rögtön a fejembe hasított. Nem szabadna ennyit innom.

- Na,felébredt a szupermodell is - jött be vigyorogva Fredo a nappaliba. Szúrós szemekkel néztem rá. A francért kell kiabálni.
Nevetve tartotta fel a kezeit maga elé és bevonult a konyhába. Mivel a két szoba amerikai stílusban volt elrendezve ezért boldogan hallgathattam ahogy a bögrékkel csörömpöl. Hiszen mire másra vágyna az ember az ember másnaposan.

- Véletlen nem találkoztál a telefonommal?
Válasz gyanánt csak megrántotta a vállát. Roppant segítőkész mit ne mondjak. Pár perc után feladtam,hogy megtalálhatom a mobilomat és inkább visszadőltem a kanapéra.
Unalmamba nem találtam jobb elfoglaltságot mint,hogy a hajamat csavargattam. Akárcsak egy ostoba liba. De hamar rájöttem hogy nem szórakoztat annyira a dolog így inkább csináltam egy kontyot a fejem tetejére.

- Én inkább leengedném - ült le mellém Fredo és az ölembe dobta a telefonomat. Zavartan néztem rá mire csak megkocogtatta a nyakát. Ijedten kaptam az iphone-om után és az előlapi kamerával elkezdtem  a foltokat nézegetni.
Ekkor lépett be Justin a szobába a  cipőm és ruhám társaságában. Rám sem pillantva dobta le elém a cuccaimat.
- akár mehetnél is - mondta nemtörődőm stílusban. Az állam a földet súrolta.

- A ruhám már nem igazán használható - nyögtem ki totál feleslegesen.

- Hát ez nem az én problémám. - nevetett ki és kisétált a szobából.

- Az viszont a te problémád lesz ha egy szál fehérneműben hagyom el a házad. - olyan szinten hergelt ezzel a nemtörődöm stílussal,hogy az szavakkal nem mondható el.

- Felőlem vidd a pólóm, csak siess már - vigyorgott. Bár sokkal inkább tűnt vicsorításnak.  Én meg csak meghökkenve néztem rá. Bár érteném,hogy mi lelte.

- Ne vágj már ilyen buta fejet Shawty

- Egek,hogy te mekkora egy pökhendi seggfej vagy! Nem is értem miért zavar, eddig is szét voltál esve magadtól - szinte biztos vagyok benne,hogy a szemeimmel már villámokat szórtam.

- Tegnap nem zavart amikor kettőnk közül te estél szét. Történetesen alattam - mondta és kacsintott egyet. Visszalendült minden a rendes kerékvágásba.
Köpni nyelni nem tudtam. Végül csak megfogtam a holmim és elindultam az  kifelé. De még mielőtt elhagytam volna a házat megtorpantam.

- A helyedben azután menőznék ha egyszer a csúcsra is juttatnék egy csajt.
Ez volt a végszavam. Becsaptam magam mögött az ajtót és már csak Fredo hangos nevetését hallottam.
Hirtelen jött magabiztossággal indultam el az az autóm felé. Bár gyorsan visszavettem amikor észbe kaptam,hogy konkrétan egy apró bugyin és egy férfi pólón kívül nem viseltem semmi mást. Leszedtem a lábamról a cipőmet és az autómig le sem lassítottam.
Megkönnyebbültem amint beültem az én drága Range Roverembe. Már csak abban reménykedtem,hogy egy ilyen megalázó reggel után legalább a paparazzók nem kaptak lencsevégre.
Amikor végre hazaértem azt hittem nélkülözhetem a drámát. Tévednem kellett.
A kanapén anyámat és a valószínűleg újdonsült barátját pillantottam meg a kanapénkon. És csak hogy a helyzet még kínosabb legyen,éppen egy csók csatájukra léptem be.

- Hu,azt hittem ebben a házban én vagyok az egyetlen tini - nevettem fel feszültség oldásként. Tim arrébb húzódott de a kezeit anyu derekán hagyta. Egy mosollyal és egy apró biccentéssel üdvözölt.

- Hát, rajtad meg mi van? - nézett végig rajtam döbbenten.

- Tudjátok mit,csak folytassátok,én itt sem vagyok. - mondtam és a választ meg nem várva rohantam fel a szobámba. Még anyu utánam kiabált de végül nevetésbe torkollott a dolog.
Felérve lehuppantam az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Beléptem a facebookomba és a twitterembe. Miután válaszoltam az olvasatlan üzenetekre bekapcsoltam az éppen aktuális kedvenc zeném.
Amilyen gyorsan csak tudtam letéptem magamról a fölsőt,ami a földről összegyűrve,kacagott rajtam. Engedtem magamnak a kádba vizet és igyekeztem ellazulni. De amint lehunytam a szemem - akár csak egy fél pillanatra - eszembe jutott a tegnap este. Ahogy elszakította a ruhámat,ahogy lerángattam róla azt a fránya pólót és o,Istenem azok a csókok. Bár többet ittam volna hátha nem emlékeznék semmire. Vettem egy mély levegőt és lebuktam a víz alá. Hogy én mennyire utálom ezt a srácot.
Megunva a semmitevést a és a rágódást,kikászálódtam a kádból. Magam köré csavartam egy fehér törülközőt és beálltam a tükör elé. Óvatosan megérintettem a kis foltokat a nyakamon, Szép munkát végzett hát mit ne mondjak.
Miután megszárítottam a hajamat megpróbáltam az alapozóm segítségével eltüntetni a kiszívott részt a bőrömön. Többé kevésbé sikerült is.
Ezután kiválasztottam egy szürke,nagy pulcsit és egy szimpla fekete leggingset.
Bebújtam az ágyamba és az ölembe vettem a gépemet amin a kedvenc filmem ment. Az tűnt a lehető legjobb ötletnek ha kialszom magamból az egészet. Amikor már majdnem sikerült,halk kopogást hallottam.

- Gyere be! - szóltam és megállítottam a filmet. Anya furcsán nézett rám amiért az egész szobát besötétítettem és már délelőtt feladtam a szociális élettel való próbálkozást.

- Másnaposság?

- Nem eléggé. - morogtam mire egy kuncogással reagált.

- Na mesélj Pöttöm! - mondta és bebújt mellém az ágyba. A fejemet az ölébe hajtottam és apró mosoly kúszott az arcomra amikor elkezdte simogatni a fejemet. Én pedig elmeséltem neki az előző estét. Természetesen cenzúrázva.Bár rosszallóan húzta össze a szemöldökét amikor rájött,hogy nem legjobb barátnőmnél éjszakáztam.Mégis végig hallgatott és csak tűrte,hogy szánalmasan kiborulok. Nem is volt másra szükségem csak arra hogy beszélhessek és valaki végighallgasson anélkül hogy elítélne.
Átfordultam az oldalamra és miután kényelmesen megtámaszkodtam,rajta volt a sor.
Elmesélte,hogy mégis hogy alakult az estéje. Hála az égnek kihagyott jó pár részt akár csak én. Na és persze nem győzött bocsánatot kérni a kínos ismerkedésért. A végén már a hasamat fogva nevettem rajta. Valahogy úgy éreztem,hogy az ő boldogsága megnyugtatott. Ellazított akárcsak egy jó habos fürdő.
A telefonom rezgése zavart meg minket. Kedves menedzserem írt,hogy két órán belül a kifutón a helyem. Ennyit az idilli pillanatokról. Nyöszörögve és csapkodva de végül csak kikeltem az ágyból.
Átvettem egy fehér trikót és egy egyszerű farmert. Belebújtam egy sima fekete magassarkúba és a bőrdzsekimbe,aztán már útnak is indultam.
Unottan doboltam a kormányon az ujjaimmal. A némaságot megszakítva benyomtam a rádiót. Az élet pedig csak,hogy egy jót röhöghessen rajtam Justint hallgattatott a világgal. Így hát az egyik piros lámpánál inkább a telefonomról kapcsoltam be a saját zenémet.
Hosszú és unalmas volt az út de végül megérkeztem. Amint beléptem az épületbe megragadták a karomat és elkezdtek az öltöző felé húzni miközben folyamatosan instrukciókkal láttak el.Leültettek a a nevemmel ellátott székbe és a fodrász a sminkessel együtt ügyködtek rajtam. Furcsa volt,hogy nem a saját csapatom készített fel de azért ők is jól végezték a dolgukat.
Miután kész lettem behozták az első ruhámat. Némi segítséggel de sikerült felvennem anélkül hogy teljesen tönkre tegyem a hajamat és a sminkemet.
Az egyik segítő karon ragadott és beállított a sorba amint kész lettem. Még párszor leellenőriztek minket. Csak,hogy minden tökéletes legyen. Aztán elindult a dal,mi pedig sorban elindultunk. Magabiztosan lépkedtem a kifutó végéig majd a két póz után elindultam visszafelé. A közönség sorai között megpillantottam Averyt. Biztos csak káprázik a szemem. Ami a sok vakutól nem is tűnik olyan nagy butaságnak. Mikor beértem a szememmel rögtön egy ismerős arc után kezdtem kutatni de mind hiába. Így nem tehettem mást mint odamentem az egyik asszisztenshez hátha megtudja mondani,hogy mégis ki ül azon a széken. Hátha csak valaki aki nagyon hasonlít rá. De amikor meglátott a névsoros táblát szorongató lány rögtön egy ruhaállványhoz kezdett tolni. Mást nem hajtogatott csak,hogy nincs időnk holmi fecsegésre. Fújtatva de igazat adtam neki és kapkodva magamra húztam a következő szettet.
Akárhányszor kisétáltam,próbáltam a fiú minden apró porcikáját megfigyelni hátha csak tévedek és még csak nem is ő az. Hiszen már nem sok oka van itt lenni.
A show tökéletes volt,senki nem botlott el és a ruhákat is csodálattal fogadták. A műsor után amikor hátramentünk mindenkit meghívtak egy after partyra. Nem sok kedvem volt hozzá az előző este miatt. Így elhatároztam,hogy tiszteletemet teszem pár perc erejéig aztán amilyen gyorsan csak lehet hazamegyek.
A kis öltözőmbe érve levetettem magamról a kényelmetlen bár varázslatos darabot. A hajamból kiszedtem a csatokat és egy lófarokba kötöttem.Az utolsó simításokat végeztem már a biztos eltűnéshez amikor megpillantottam a tükörben Ryant. Meglepődve hátrafordultam és szorosan megölelgettem.

- Hol voltál eddig? - böktem meg.

- Éppen a meglepetés vendégeddel foglalkoztam - mosolygott.

- Te hoztad ide? - kérdeztem dühösen de a hangomat rögtön lejjebb vittem,mintha minimum meghallhatná.

- Megkeresett és gondoltam jót tenne ha beszélnétek.

- Nem tudtam,hogy újonnan felcsaptál kerítőnek - nevettem fel de közel sem volt olyan őszinte mint az szokott lenni.

- Nem számít kerítésnek mert még mindig szeretitek egymást - mondta miközben végig simított a vállamon.

- Nagy szavak - motyogtam és karjaimat összefontam magam előtt.

- Behívom rendben? - kérdezte de mire hevesen tiltakozni kezdhettem volna már kint is volt. Pár másodperccel később már ott állt előttem teljes életnagyságban. Lehajtotta a fejét így a haja-ami most hosszabb volt mint amikor legutoljára láttam-  a szemébe lógott. Kezeit zsebre vágta,vállait kissé felhúzta. Én meg csak álltam ott a sminkes tükörnek támaszkodva és próbáltam nem rágcsálni az ajkaimat.

- Hello - törtem meg végül a csendet

- Hello - mondta és rám emelte a tekintetét. Vártam,hogy mondjon valamit de ahogy a bámulását elnéztem nem is nagyon akart beszelni. Aztán végül csak megszólalt.

- Varázslatosan festettél ma este a kifutón! Mármint biztos mindig nagyon jó vagy meg máskor is jól néztél ki,most is jól nézel ki.

Összevissza habogott amit nem tudtam hova tenni,ő volt mindig a szavak embere. Kínosan elnevettem magam és egy fancsali mosollyal jeleztem,hogy értem és köszönöm amit mond.

- És hogy vagy?

Úgy tűnt a világért nem akar a lényegre térni. Ez a kínos fecsegés nem az én asztalom főleg nem az exemmel.

- Mit keresel itt?

Láthatólag meglepte a nyílt kérdésem mert olyan bambán nézett rám mint még soha.

- Ryan adott egy belépőt.

- Addig én is ismerem a sztorit. Azt nem értem,hogy miért vagy itt? Pont most,pont amikor kifutón vagyok,miközben mind ketten tudjuk,hogyan állsz ahhoz,hogy modellkedem.

- Ne támadj nekem Des,csak hiányoztál.

Élesen beszívtam a levegőt ahogy észrevettem,hogy közelebb merészkedett. Bátor.

- Szeretnék veled beszélni - mondta miközben a kezemért nyúlt. Szép lassan végigsimított rajta,én pedig csak bambán meredtem rá. Nagy nehezen végül elhúzódtam és összefontam magam előtt a karomat.

- Szerintem ez csak felesleges szájtépés lenne - húztam el a szám. Megpróbáltam nem foglalkozni vele,így elkezdtem összepakolni a cuccaimat ami nem tartott sokáig tekintve,hogy csak egy táskát hoztam magammal.

- Ne viselkedj úgy mintha a lehető legszarabb módon váltunk volna - szólt rám élesen és kiszedte a kezemből a holmimat.

- Választás elé állítottál- motyogtam.

- Te pedig választottál  - mordult rám mérgesen. Elhúztam a számat de nem bírtam ki,hogy ne vonjam meg a vállam.

- Az életem a modellkedés,ezt nem dobom el olyanért aki soha nem értékelte. Nem is értem,hogy miért beszélünk erről. Egyszer megvitattuk és jól tudjuk mi lett a vége. - megfogtam a slusszkulcsom és a lehető leggyorsabban az ajtóhoz mentem. A kilincset markoló kezemet megfogva húzott magához én pedig mint egy gyenge,gyámoltalan kislány bújtam hozzá.

- Kérlek,ne sétálj ki,megint az életemből így - suttogta a hajamba. Erősen szorítottam a karját remélve,hogy nem is engedi,hogy csak úgy elmenjek. Pokolian hiányzott.de egyszerűen nem tudtam,hova tenni,hogy most újból itt van.

- Gyere át hozzánk,nincs kedvem itt maradni - mondta én pedig óvatosan megpróbáltam kibújni az öleléséből. Bólintottam és elindultam kifelé,de ahogy érzékeltem ő is szorosan ott haladt mögöttem.
Az autóhoz érve kiakarta nyitni nekem az ajtót de egy halk nevetés kíséretében beszálltam magamtól.



- Akkor ha nálunk találkozunk az jó? - kérdezte én pedig csak egy aprót bólintottam. Bezártam az ajtót és elhajtottam. Remegett a kezem,szörnyen ideges voltam. Igaz csak fél évig voltunk együtt de minden olyan varázslatos volt. Egészen az ötödik hónapig.amikor is elkezdődtek a veszekedések,búcsúzva a mézes hetektől. Hirtelenjében minden zavarni kezdte,az,hogy mettől-meddig dolgozom,hogy változom. A mélypontunk mégis az a nap volt amikor felkértek egy fehérnemű fotózásra. Azt hajtogatta,hogy ő nem fogja engedni,hogy a barátnőjét bámulja az egész világ,beleértve az összes seggfej barátját. Ez a veszekedésünk addig ment el amíg végül ki nem nyögte,hogy a legnagyobb problémája,hogy nem vagyok hajlandó lefeküdni vele,de bárkinek mutogatom magam egy fotózás kedvéért. Én persze csak annyit hallottam meg az egészből,hogy neki a testiség a fontos és nem hajlandó várni. Aztán persze hozzá vágtam párszor,hogy nyugodtan elmehet és kereshet,olyan lányokat akiket az első randin elé dobják magukat. Próbálta elmagyarázni,hogy kiforgatom a szavait. De nem volt rá szükség,pontosan tudtam,hogy az egésznek nem ez volt a lényege,de torkig voltam. A makacsságom pedig már olyan szinteken volt,hogy nem láttam tőle.Mást sem csináltuk csak az igazunkat szajkóztuk majd benyögte,hogy döntsem el mi a fontosabb a modellkedés vagy ő. Gúnyos és mérges voltam. Megmondtam neki,hogy nem jár jól,ha választás elé késztet,ő mégsem engedett ebből. Csak annyit mondtam végül,hogy elfogom vállalni,ő egy fájdalmas félmosolyra húzta a száját és közölte,hogy akkor nincs miről beszélnünk. Feltudtam volna pofozni,hogy így fejezi be ezt az egészet,de végül csak egy szó nélkül kisétáltam a házból és többet nem is mentem vissza. Most pedig újból itt vagyok és még csak azt sem tudom,hogy minek. Elővettem a telefonomat ami megállás nélkül csörgött. Scooter neve több tucatszor szerepelt a kijelzőmön,ahogy Pattie-é is. Biztos fontos volt,de nem volt erőm még egy icipici Justinos témához sem. Ez volt most a legkisebb problémám,hogy mégis miért zaklatnak,így egyszerűen csak lenémítottam és a zsebembe tettem a telefont. A táskát a földre dobtam és egy nagy levegőt véve kiszálltam a kocsiból. Avery az ajtóban állt és a zárral babrált mire odaértem,nem ment egyszerűen de végül bejutottunk.

- Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdezte az ujjait ropogtatva. Én csak megráztam a fejem és próbáltam felmérni,hogy mi változott a házban. Volt bőven mit észrevennem.
- Ja,persze a modellek nem nassolhatnak csak úgy ha megérkeznek valahova - nevette el magát a saját megjegyzésén,de én csak furcsán néztem rá. Az ő szájából minden modelles megjegyzés olyan szörnyen gúnyosnak hangzott. Ezt a nézésemből valószínűleg ő is felfogta mert hirtelen elkezdett összevissza habogni míg végül a szobája felé intve oldotta meg a kínos szitut. Levettem a kabátomat és a cipőmet majd végig mentem a folyosón ahol a legvégén már nyitva volt a kétszárnyas ajtót és csak arra várt,hogy belépjek rajta. Görcsbe szorult a gyomrom és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Várakozóan tekintett le rám így nem volt sok választásom mint simán besétálni,mint akit nem tépnek darabokra az emlékei. Leült az ágyára és amennyire ismerem azt akarta,hogy én is ugyanígy tegyek. De nem akartam odaülni,az íróasztalnál a szék sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Aztán eszembe jutottak az apró kis pillanatok amikor ott ültem vagy ültünk. Ahogy próbálta elmagyarázni azokat az ostoba matematikai egyenleteket én meg csak azzal foglalkoztam,hogy minél többet megjegyezzek az arcából miközben iszom a szavait vagy amikor a barátaink befoglalták az összes helyet a szobában így az ölében ültem ő pedig apró kis figurákat rajzolgatott a hátamra. Aztán eszembe jut,hogy a legutóbb is ugyanitt ültem és ettől kiráz a hideg. Felpattanok és az ablakhoz állok elkerülve minden apró dejavu-t.
Türelmesen követett a szemével. Valószínűleg felfogta,hogy milyen nehéz ez nekem,bár neki sem lehetett könnyebb. Nem tudtam,hogy mégis mire várunk,ahogy azt sem,hogy miért kell itt lennem. Beszélgetni akar,hát beszélgessünk de ez csendes várakozás idegölő.

-Hiányzol – suttogta és szép lassan elindult felém. Idegesen harapdálni kezdtem a szám belsejét. Nem tudtam mit reagálni erre.

-Mondj valamit kérlek – mondta immáron már szemben velem. Alig észrevehetően megráztam a fejem,nem is tudtam és nem akartam válaszolni erre. Összehúzta a szemöldökét és még közelebb lépett. Nem bírtam hátrálni és nem is éreztem szükségét. Szükségem volt minden apró érintésére. Óvatosan végig simított az alsó ajkamon,így már nem rágcsálhattam idegességemben,de pótcselekvés nélkül maradtam így muszáj voltam rákoncentrálni és ő ezt pontosan tudta. Végigsimítottam a karján egészen a tarkójáig. Eközben ő még közelebb merészkedett és kezét a derekamon pihentette. Szórakozásból cirógatni kezdte az arcomat én pedig mint egy kiscica bújtam a kezébe. Szörnyen hosszú időnek tűnt amíg egymás szemébe bámultunk,végül az államra csúsztatta két ujját. Igazi csók pillanat volt,egészen addig míg el nem fordítottam a fejemet és a nyakába nem fúrtam. Tudhatta volna,hogy nem így működnek nálam a dolgok. Két kedves érintéstől meg nem lesz minden a régi,csupán nosztalgiából. Legalábbis nem ilyen sietősen. Hangosan kifújta a levegőt és szorosan átölelt. Ezeket a pillanatokat élveztem,csak semmi kapkodás. Mások kapkodásnak tekinthetnék a dolgot,hiszen valahogy mégis az ágyában kötöttem ki. Igaz,hogy csak nyálas romantikus filmekbe illően ölelkeztünk de talán még így is kérethettem volna magam,mintha semmi esélye sem lenne. De a francba is,nekünk történelmünk van. A hasára feküdt és a karjára támasztva állát nézett rám,álmosan. Mosolyognom kellett,ahogy ránéztem,szörnyen hiányzott.A nyakánál arrébb húztam a pólóját és úgy cirógattam a nyakát amitől mint valami kiscica gyatra imitátora dorombolni kezdett,hangosan nevettem. Szúrós szemekkel rám nézett de a kis ránc ott bujkált a szeme sarkában ami mindig elhozta a szórakozott énjét. Levette a pólóját és visszahelyezkedett az előző pozíciójába. Ráültem a derekára és rádőltem a hátára. Egyszerre sóhajtottunk fel. A jobb vállára megpróbáltam az ujjammal egy apró elefántot rajzolni de hamar rájöttem,hogy nem jönne rá a megfejtésre így maradtam a kis szívnél. A szomorú része a dolognak.hogy még azt is egy picuri almának nézte. Duzzogva legurultam róla és próbáltam nem a szívemre venni,hogy soha nem leszek művész. Kitörő kacaját egy hatalmas vigyorral leplezte amitől még nekem is mosolyognom kellett. Kezébe vette a tenyeremet és apró puszikat nyomott rá. Nyugodtan hajtottam a párnára fejem és igyekeztem a lehető legtöbbet megjegyezni a mosolygós arcából amíg el nem nyomott az álom.

11.fejezet - Mámor

11.fejezet – Mámor

Babák,sajnálom tényleg. De irgalmatlanul hálás vagyok hogy elértük a 6000 látogatót,csodásak vagytok. Na de kárpótlásul itt van egy kis beteljesülés. 
Hagyjatok nyomot magatok után. Legközelebb már igyekszem. 

Miután végig húzott a – világ leghosszabb – folyosóján, kinyitott egy szintén hatalmas fehér kétszárnyú ajtót.

Magamban jót szórakoztam azon, hogy egyáltalán megfordult a fejében,hogy köztünk ma bármi is lesz. Jó ,némi kacérkodás még belefér de ehhez azért többet kell innom.

Viszont amikor beléptünk a szobába,a bennem rejlő vadmacska álla fájdalmasan koppant.

Ez csak egy egyszerű játékterem. Még mielőtt bárkinek is különféle utakra tévedne, a fantáziája elárulnám,hogy ez közel sem egy olyan játékszoba.

Biliárdasztal, csocsó, darts és még egy halom totál felesleges cucc. Komolyan menyi pénze van ennek a gyereknek? Ez unalmában is vásárol.

Nem tudom miért de azt hittem,hogy ennél bátrabb a Bieber fiú. Arra gondoltam, hogy berángat egy vendégszobába vagy netalántán a sajátjába.
 De ez meg sem fordult a fejemben. Pedig mennyire szórakoztató lett volna a képébe nevetni majd kisétálni.

Mit sem törődve Justinnal, leültem a pókerasztalhoz elhelyezett kis székre.

-          - Végül is,én benne vagyok egy kis vetkőzős pókerben.  – fordult felém,kaján mosollyal az arcán.

-          -Azt rögtön gondoltam – forgattam a szemeimet.

Justin odahúzott elém egy széket és térdén támaszkodva fürkészett a mogyoróbarna szemeivel.

Lábaimat keresztbe tettem és kezemmel hátradőltem.
A mutatóujjammal folyamatosan az egyik hajtincsemet tekergettem.
Ezt a roppant érzéki bambulást végül én szakítottam meg. Úgy döntöttem,hogy kivonulok a szobából. De hamar rájöttem,hogy nem megy már a sétálás sem. Így nagy nehezen - és gondolom igen nevetségesen - de elbotladoztam a billiárdasztalig.
Belekapaszkodtam a szélébe és óvatosan lerúgtam magamról a magassarkúm majd felültem. És ezzel a lendülettel hanyatt is dőltem rajta. Természetesen vigyázva,hogy sehova ne nyújtsak betekintést Justinnak.

- Ha heverészni akarsz hidd el van kényelmesebb hely is a házban - mondta miközben még mindig hátradőlve bámult.

- Nem fekszem az ágyadba Bieber! - kacagtam hangosan

- Ki mondta hogy odavinnél? ki se érdemelted

A mosoly lehervadt az arcomról. Áu ez azért fájt.
Felkönyököltem és úgy néztem rá mielőtt megszólaltam volna.

- Azóta erre vársz amióta csak megláttál - kacsintottam rá. Micsoda önbizalmat nyertem kérem szépen. Bár lehet hogy csak túl sok időt töltöttem vele és átragadnak rám az idegesítő tulajdonságai. Ez tök jó, ezek szerint mostantól tikkelni fogok.

- Csak szórakozom Destiny,még nem tűnt fel? - nézett rám lesajnálóan aztán végül elvette rólam a tekintetét - ideje volt - és a bárpult felé igyekezett.

- Szarok az egyszemélyes játékok - nyögtem ki végül.

- Miért te nem szórakozol velem? mert szerintem igen jól mulatunk együtt

- Olyat én nem tudok - jegyeztem meg gúnyosan és a hatás kedvéért kacsintottam is egyet. Megint.

- Hát így a lelkedbe tiportam ezzel,kicsilány?

- Ne hívj így! - húztam fel az orrom ami totálisan hiteltelenné tette a tiltakozásomat. Ezt bizonyította is hogy Justin hangos nevetésben tört ki. Végül már a könnyeit törölgetve - oké azért ennyire nem volt mulattató - de sikerült elbotorkálnia hozzám egy üveg tequila kíséretében. És a vodkámmal mi les? Nem volt időm kérdőre vonni őt az én kis italom kapcsán márt a popsztár úgy döntött,hogy izmosra veszi a figurát és a térdhajlatomnál foga az asztal széléhez húzott. Egyik kezébe kapaszkodva húztam fel magam ülő helyzetbe. Ami lehet hiba volt mert így a túlméretezett egójával kiszorított a saját aurámból.

- Nem tudtam Cica,hogy ilyen érzékeny vagy a szavakra - suttogta és apró csókot lehelt a nyakamra. Megborzongtam ahogy ajkai bőrömhöz értek. Elhúzódott tőlem és egy kaján mosollyal az arcán nagyot kortyolt a keserű alkoholból.

-.. és az érintésekre - suttogta a fülembe és csak,hogy meg ne hazudtolja magát oda is kaptam egy apró kis puszit mielőtt ismét belekortyolt volna a mámorító italba.

- Úgy tudtam hogy ezt sóval szokták játszani - hát te se vagy normális Destiny. Ha már besétáltál az oroszlánbarlangjába már miért ne tennél citromot a szádba és tálalod fel magad. Buta,buta,buta!
Pár pillanattal később már azzal szórakozott hogy sót önt az éppen kiválasztott felületre a testemen.

- Ahogy mondtad, szarok az egyszemélyes játékok. Szóval mit szólnál ha beszállnál?

Meg sem várta a válaszomat de máris egy csipetnyi sót szórt az alkarjára. Józanon valószínűleg kihasználtam volna a pozíciót és tökön rúgtam volna a nyomulós szupersztárt. De már közel sem voltam józan. Így szép lassan lenyaltam onnan majd kiürítettem az egyik kis pohárkát amiről fogalmam sincs hogyan kerültek oda.

- Citrom! - figyelmeztetett a velem szemben álló srác aki szörnyen élvezte nem vagyok már önmagam. Én pedig mint valami szófogadó kiskutya beleharaptam a savanyú gyümölcsbe.
Justin a játék folyamán igyekezett mindenhol ott hagyni az ajka nyomát. A sokadik kör után ez a fogyatékos a combomra öntötte a maradékot és miközben az egyik kezével a lábam között támaszkodott a szájával szörnyen lassan de elkezdte eltávolítani a sót.
Ahogy haladt egyre feljebb,kiszökött belőlem egy apró sóhaj amitől természetesen neki rögtön vigyorghatnékja támadt.

- Justin! - préseltem ki nagy nehezen magamból egy félelmet keltő hangsúlyt. Bár őt elnézve nem lehetett valami rémisztő.

- Oh Shawty imádom ahogy a nevemet nyögöd - mormogta rekedtes hangon de láttam hogy pokolian szórakoztatja a dolog. Szokás szerint.

- Citrom! - szóltam oda,hátha olyan hatásos lesz mint amikor az előbb ő figyelmeztetett rá. Tévednem kellett ugyanis totál leszarta és tevékenykedett tovább.

- Ihatnál is már. Mondjuk..

- Nyugalom csak kerülöm a veszekedést.

Amikor már egy szem volt rajtam a kezét már nem támaszkodásra használna sokkal inkább a ruhám felgyűrésével ügyködött.  Amikor bugyim széléhez ért besokalltam és egy citrom gerezdet vettem a számba. Justinnak felcsillantak a szemei és beleharapott. De pofátlanságát meg nem hazudtolva a citromot elhajította, a piát kihagyta és vadul nekem esett. A vállánál  fogva próbáltam arrébb tolna de nem hagyta magát. Fogait végig húzta alsó ajkamon belőlem pedig egy apró sóhaj szökött ki. A napok amiket cicázással töltöttünk most végre beteljesedni látszik. Nem sok tartás van bennem. De a francba is ez a gyerek tudja a dolgát. A csókunkat a lehető legkevesebb ideig megszakítva rángattam le róla a felsőjét majd azzal a lendülettel hátrébb húzódtam így megint félig feküdtem. Bieber vállat vont és felém mászott egy hatalmas vigyor kíséretében. Pont olyan volt mint egy vad aki éppen darabokra akarja tépni áldozatát. Valami hasonlóra is készült csak az áldozat nem én voltam hanem az én méregdrága ruhám amit minden erejével próbált rólam leszakítani. Hajába túrtam és kicsit meghúztam azt fegyelmezés gyanánt. De inkább volt olaj a tűzre mint bármi más. A ruhámat már sikerült félig leszednie de még mindig rajtam volt. A francba is pedig nem olyan nehéz levenni anélkül,hogy ne tépné darabokra.

- Óvatosabban! Ez egy Dior és nem szívesen dobnám ki.

- Modell vagy, majd kapsz másikat - morogta és szó szerint letépte rólam.
Ott feküdtem alatt egy szál fekete,csipke bugyiban. Ki gondolta volna,hogy ilyen egyszerű dolga lesz? Pedig én tényleg úgy igyekeztem. Mint akit megbabonáztak olyan szemekkel mért végig. Majd minden porcikámat végigcsókolt. Egész hosszan elidőzött a melleimnél amitől akaratlanul is de ágyékához dörgölőztem minek következtében apró morgás szaladt ki a száján. Egy újabb lopott csók után a nyakamra tért és nem is kímélte. Biztos,hogy ennek csúnya nyoma lesz holnapra. Hát gondoltam legyen igazságos a dolog így én is megakartam ajándékozni egy kis jellel. Hadd tudja mindenki,hogy milyen éjszakája volt a kedvencüknek. A helycserés támadástól egy pillanatra megilletődött de mindez csak addig tartott míg kezelésbe nem vettem. A mesterművemet befejezve újból megcsókoltam. A fenébe is, túl jól csinálja ahhoz,hogy ne érezzem ajkainak hiányát. Igyekeztem minden tetkóját felfedezni. Annyira lélegzetállítóak voltak.
Mikor keze betévedt a fekete,csipke alá egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. A helyzet persze rögtön változott amikor ujjai mozogni kezdtek. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Észre sem vettem,hogy újból ő került felülre csak próbáltam nem darabokra esni alatta.
Ekkor rontott be egy csapat seggfej akik minden bizonnyal játszani akartak. Hát srácok ez a szoba már foglalt és itt most a nagyok játszanak. Mondtam volna szívesen de a hirtelen sokktól csak arra volt időm hogy felüljek és takarás képp' közelebb húzzam magamhoz Justint.

- Takarodjatok már ki,Jézusom! - üvöltött rájuk a házigazda.
Az őrülten idegesítő társaság vihogva ment ki a szobából. Az egyetlen kezembe akadó és még épp ruhadarabot magamra kaptam történetesen Bizzle pólója volt. Mindketten leszálltunk az asztalról de ő úgy tűnt nem vesztette minden kedvét ettől az egésztől velem ellentétben. Nekipréselt az asztalnak és próbált megcsókolni de én oldalra fordítottam a fejem.
Morogva megfogta az állam és a homlokát az enyémnek nyomta.

- A franca pedig ez már a célegyenes volt Shawty. 

10. Fejezet - Játékra fel

Sziasztok Pupákok!:)

Nagyon hálás vagyok az új olvasóknak az egy vagy kettő új feliratkozóknak. És a kommentek is nagyon jól estek bár már reagálgtni nem nagyon tudtam idő hiányában.Jó olvasást(iratkozzazok fel,kommenteljetek,vagy pontozzatok) xX

                                                    10.fejezet - Játékra fel 

Az emberek tucatjával özömlöttek be a házba.

Nem is értem,hogy miért a saját házában tartja a bulit. Ha valaki kikotyogja,rajjongók tömkelege táborozna le a háza előtt.

Mindegy az ő dolga.

Szinte mozogni sem tudtam a sok ember között. Miért az ajtóban álltak meg? Könyörgöm,csak szeretnék bejutni.

Behúzott nyakkal vergődtem át magam a tömegen. Aztán amikor megpillantottam Justint - aki történetesen háttal állt nekem - rögvest kihúztam magam.

A táskát a kocsiban hagytam,így csak a telefonomat kellett szorongatnom.

Megkerestem a konyhát hátha belebotlok valami italba. Nem is kellett csalódnom. A pult tele volt piával. Szerintem az összes létező alkoholt megvette.

Az egyik srác amint észrevette,hogy még józan vagyok,a kezembe nyomott egy piros poharat és folyamatosan töltötte.

Röpke húsz perc alatt már elég jól éreztem magam.

Kisétáltam a táncparketnek kinevezett helyre.

Senkivel sem törődtem. Csak táncoltam.

Még,hogy nem tudom magamat jól érezni.

Egy idő után feltűnt,hogy valaki engem néz. Óvatosan odasandítottam és önelégülten vettem tudomásul,hogy Justin szinte felnyársal a szemeivel.

Hergelés képp' az ajkamba haraptam és sután a hajamba túrtam.

Hátrébb tántorodott és színpadiasan a szívéhez kapott.

Fölkuncogtam és tovább táncoltam.

Mondott valamit - amire szinte megesküdnék,hogy valamiféle káromkodás volt - és nagy léptekben elindult felém.

Mikor odaért hozzám kezemet a nyakára simítottam,ő pedig az egyiket a derekamra csúsztatta.

Betudhatjuk az alkoholnak de piszkosul élveztem a dolgot.

Csípőmet zenére mozgattam,Justin meg örült  a fejének.

A hajába túrtam és közelebb húzódtam hozzá.

- Direkt szórakozol velem? - kérdezte de a zenétől szinte nem is értettem mit mondott.

Lassan a füléhez hajoltam és bár suttogni nem tudtam próbáltam megőrizni a helyzet érzékiségét.

- Te mondtad,én olyat nem tudok-mondtam és a végszóként ajkaimat lassan végig húztam a füle mentén. Beleborzongott amitől persze nekem muszáj volt felnevetnem.

- Na mi az szupersztár? Rossz,hogy nem te irányítasz?

Egy pillanatra mintha düh lobbant volna majd hirtelen valami más vette át a helyét.

Kezét derekamról a fenekemre csúsztatta  és így húzott magához közelebb. Ha ez egyáltalán még lehetséges volt.

- Cica, egy percig se hidd,hogy te vagy a főnök - mondta és egy apró csókot lehelt a nyakamra.

Kacagva elhajoltam és faképnél hagytam Just.

Miután sikeresen átvergődtem magam a tömegen,nekidőltem a falnak. Az előttem lévő asztalon volt egy üveg vodka ami -hihetetlen de - bontatlan volt.

Hát gondoltam majd én fölavatom. 

Már nyúltam volna érte amikor valaki az orrom előtte kapta fel.

Szúrós szemekkel néztem az illetőre,aki csak kajánul vigyorgott rám.

Hát persze,hogy utánnam jött.

Elém lépett és a falhoz tolt. Kezével fejem mellett támaszkodott,másikkal derekamat cirógatta. Ismét az ajkamba haraptam. Fejével közeledni kezdett felém. Várta,hogy a köztünk megmaradt távolságot én hozzam be. Lassan a hajába túrtam így húzódtam közelebb hozzá. De végül csak a szája sarkába adtam egy apró csókot. Majd a hirtelen döbbenetét kihasználva kibújtan a karjaiból.

Újból útnak indultam de még mielőtt nagy távolságot tehetettem volna a karom után  kapott majd visszarántott magához.

- Hát akkor játsszunk! - mormogta a fülembe. 

9. Fejezet - Kapcsolj ki!

Sziasztok! Nincsenek arra szavak,hogy mennyire bánom,hogy elhanyagoltam a dolgot. Nem is akarok mentegetőzni sem megigérni hogy nem fog többet elő fordulni mert lehet nem tartanám be. De mindenestre itt az új rész.

ÉS EGY CSODÁLATOS ÚJ DESIGN ORSÓS TAMARA JÓVOLTÁBÓL. Nem győzőm megköszönni neki a dolgokat amiket leművelt itt a blogon :) ❤️

Jó olvasást!

9.fejezet - Kapcsolj ki!

Még szinte ki sem szálltam az autóból amikor a kis Lucy a nyakamba ugrott. Szorosan megölelgettem a négy éves kis szépséget. Samantha az ajtónak támaszkodva mosolygott. Megfogtam a kislány kezét és elindultam vele a házba. Az anyukáját két puszival köszöntöttem . Sosem volt valami szoros a kapcsolatunk. Bár ki imádná az apja szeretőjét.  Egy a millióhoz,hogy valaki felemelően jó viszonyban van a mostohaanyjával.

De én nem vagyok Hannah Montana.

- Kérsz kávét? - kérdezte mire csak egy aprót bólintottam.

A nappali a konyhával van egybe nyitva. Leültem a kanapéra ameddig Samantha a helység másik felében ügyködött.

- Múltkor láttuk a képedet a buszmegálló falán. Lucy odavolt. - mondta miközben a kezembe adott egy bögrét. Igazából még ma sem tudom mit reagáljak az ilyesfajta bókokkal. Ha csak egy köszönöm-öt   

mormogok az olyan egyszerűnek és hálátlannak tűnik. Többet viszont nem tudok erre reagálni hiszen nagyképűnek sem akarok tűnni. Így inkább csak szelíden mosolygok.

- Apa merre jár ? 

- Még dolgozik. - megint csak egy bólintással reagáltam. Éljenek a kínos szituk. Megköszöntem a kávét majd letettem a konyhapultra.

- Baj lenne ha elugornék a boltba? Nincs itthon semmi a vacsihoz. -mondta miután megitta a bögréjében lévő teát.

- Menj csak nyugodtan én elleszek Lucy-vel.  - mosolyogtam

- Jó lesz a spaggeti? - kérdezte

- Persze -mondtam majd letelepedtem a kicsi mellé aki éppen a disney hercegnős színezőével volt elfoglalva. 

Szó nélkül felém fordította a kis füzetet mondván,hogy segíthetnék egy kicsit.

 Így hát megfogtam a rózsaszín ceruzát és elkezdtem satírozni Csipkerózsika ruháját.
Lucy egy röpke tíz perc után meg is unta a dolgot így lehuppant a kanapéra.Nagyokat pislogva nézett rám.

- Na mit szeretnél királylány ?

- Csak egy picit fáradt lettem -motyogta miközben a szemét dörzsölgette.

- Na gyere megnézünk egy mesét és pihenünk kicsit - mondtam és bevonultunk a nekem kialakított szobába. Egyszerű kis  bézs birodalom : egy franciaággyal ,egy TV-vel és egy íróasztallal az ablak mellett.

Bekapcsoltam neki a Herculest és lefeküdtem mellé az ágyra.

Nem sok idő telt el de a kis szőkeség már el is aludt. lehalkítottam a mesét és miután betakargattam kimentem a kertbe. 

Rögtön megpillantottam a két fa között pihenő hintaágyat.
Leültem rá majd betettem a fülesemet és nyomkodni kezdtem a telefonomat.

Az emailek között ott volt a legutóbbi fotósorozat eredményei. Megnyitottam párat és bosszúsan tapasztaltam hogy jó képek lettek. A francba is jól mutattunk együtt.

Csak egy popsztár mentes napot kértem amikor nem kell arra az idióta mosolyára és folyamatos kacsintgatására gondolnom.

De én vagyok a hülye,minek is nyitottam meg a képeket? Csak sikeresen fölhergeltem magam. De nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni amint csak a pökhendi képére gondolok a kezem ökölbe szorul.

Úgy járkál mintha az övé lenne a  világ csak azért mert koncerteket ad és vannak rajjongói. A csapból is ő folyik. Bezzeg minket modelleket egy évben ha ötször megemlítenek a hírekben örülnünk kell. És akkor is azért mert a vörösszőnyegen valami énekes vagy színész palántával sétáltunk. Nevetséges. Nekünk igenis meg kell dolgozni a hírnévért.

Fújtattam egyett majd visszamentem a házba ahol Sam éppen a síró kislányt ölelgette.

Azonnal odaszaladtam és aggodó szemekkel néztem a picire. Samantha pedig engem bámult bár ő dühösen.

Az ölébe fogta a kislányt majd nyugtató szavakat suttogva letette a kanapéra és alaposan betakargatta.

-Bejönnél velem egy percre a konyhába?

Aprót bólintottam. Nekitámaszkodtam a pultnak és kíváncsi szemekkel néztem az anya tigrisre.

- Meddig voltam el? -kérdezte. Zavartam pislogtam rá.

- Nem tudom egy fél órát körülbelül.

- Ezt a kis időt olyan nehéz lett volna Lucy mellett töltened?

- Nem igazán értelek. Körülbelül egy öt percre jöttem ki.

- Az pont elég volt hogy egy rémálom után egyedül érezze magát és sírva ébredjen.

- Nem tudtam hogy huszonnégy órás testőrséget fogadtam. Legközelebb már tudni fogom.

- Kikérem magamnak ezt a szemtelen stílust. -horkant föl.

- Én pedig ezt az anyáskodó kioktatást.

Szótlanul meredt rám majd megfordult és    belekezdett a főzésbe.

- Kimegyek hozzá - mondtam halkan

- Már teljesen mindegy - mormogta az orra alatt. Szemforgatva vonultam ki az ismét álomba szenderült kislányhoz. 

Ezért aztán tényleg érdemes volt cirkuszolni. Két perc sem telt el és már békésen szunyókált.

Leültem mellé a kanapéra és csak csendesen vártam,hogy apa végre hazaérjen. Néha oldalra pillantottam de a csöpség még mindig az igazak álmát aludta.
Bár tüntetésképp azért is mellette ücsörögtem.

Hamarosan kivágódott a bejárati ajtó és apa nyűgösen sétált be rajta. Megpillantott a kanapén ülve és egy nagy mosoly terült el az arcán. Odasétáltam hozzá és szorosan megöleltem.

- hát te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepődve. Lehet elfelejtettem szólni.

- Gondoltam meglátogatlak titeket

- Mióta vársz? 

- Nem olyan rég óta. - vontam vállat

- Sam merre van? - nézett rám én pedig csak a konyhafelé böktem.

Na mindjárt jön az árulkodás.

Apa bement a feleségéhez aki szemében minden bizonnyal most én vagyok a patás ördög.

Nem telt el két perc és már vissza is jött izzó szemekkel. Na mit mondtam.

- Beszélhetnénk ? - aprót bólintottam. Félre vont az egyik szobába.

- Várom a magyarázatod - karba tett karokkal nézett le rám. A régi nóta. Ha az életének egyetlen szerelme - aki történetesen már másodikként kapta meg ezt a szerepet - megsértődik vagy csak kicsit fölhúzza az orrát én vagyok leteremtve,hogy mégis mit csináltam vele.

- Ez nevetséges - ráztam a fejem szórakozottan. Amivel még inkább felhergeltem.

- Ő nem igazán találja viccesnek -morgott

- Jézusom,ugye nem sír - néztem rá hitetlenül.

- Már pedig de. Viszont nem hajlandó elmondani,hogy miért.

- Hát ez igazán..kedves.

- Ne légy gyerekes! Nem tudom mit csináltál de kérj tőle bocsánatot -ripakodott rám.

- Ez most komoly? De nem is csináltam semmit 

- Már pedig az emberek nem sírnak csak úgy a semmiért. Főleg nem Samantha.

- Áh,értem szóval ő nem ilyen érzékeny. Én hergeltem föl minden bizonnyal. - bólogattam.

- Ahogy mondod. - vágta rá.Te jó ég még sosem hallotta a szarkazmus fogalmát.

- Nem csináltam semmit amiért sírnia kéne

- Menj be és kérj bocsánatot!

- Nincs az a pénz - néztem rá szúrós szemekkel.

- Nem is tudnám megfizetni az elkényesztetett modell segged. Szörnyű mi lett belőled. - emeli föl a hangját

Mielőtt bármit is reagálhattam volna a vörös hajú nő sietősen elszaladt a szoba előtt egyenesen a mosdóba.

Bambán bámultam utánna majd hirtelen leesett minden.

Gyenge idegrendszer,felesleges sírás,kávé helyett tea és most a fürdőbe rohanás.

- És még nekem kell magyarázkodnom,mi? - mosolyodtam el gúnyosan.

Nyelt egy nagyot és nagy szemekkel nézett rám. De egy szót sem szólt.

- Mióta terhes?

- hat hetes - szólalt meg végre. Hümmögtem egy sort majd odaléptem hozzá és megveregettem a vállát.

- Gratulálok apuka remélem jól neveled majd,nehogy beképzelt legyen..

Megfogtam a táskámat és kirohantam a házból.

Nem tudom,hogy az esett e rosszul,hogy eddig nem tudtak szólni vagy az amit apa mondott rólam.

Beültem az autóba és a gázra tapostam.

Nem tudtam hova tartok,csak vezettem.

Lehúztam az ablakot,a rádiót felhangosítottam és minden erőmmel azon voltam,hogy kikapcsoljam minden létező gondolatomat.

A telefonom folyamatosan csörgött,mintha muszáj lett volna.

Hosszú percek után sem adta fel így végül erőt vettem magamon és válaszoltam a hívásra.

-igen? -szóltam bele,minden kedves hangsúlyt elkerülve.

- Hú de morcos valaki.

Hogy én miért vagyok akkora hülye,hogy nem nézem meg soha ki hív. 

- Már csak te hiányoztál,Bieber

A megjegyzésemet magára se vette csak beszélt tovább.

- Mit szólnál ha ma szórakoznánk egy kicsit..együtt - szinte látom magam előtt a sunyi mosolyát és a kacsintását.

- Ezt még te sem hitted el - nevettem fel 

- Egyszer szórakozhatnál is egy kicsit

- Szoktam szórakozni! - ellenkeztem hevesen.

- Ezt még te sem hitted el - ismételt meg

- Ha ez igaz is volna ami nem igaz akkor sem..

- pedig igazan van - szólt közbe de én mit sem törődve ezzel beszéltem tovabb

- akkor sem veled kapcsolódnék ki. Nem vagyok önromboló.

- Nem kell félni mindentől 

- Egyáltalán nem félek

- Akkor mi tart vissza?

- az idegesítő popsztár fejed - mondtam

- Pedig ez az idegesítő popsztár remek bulikat csap a csodálatos házában.

- akkor sem.

- Igaz is. Nem neked való egy ilyen buli,kislány -jelentette ki egyszerűen majd ramnyomta a telefont.

Előszőr : könyörgöm döntse már el mit akar. Egyik pillanatban könyörög,hogy menjek egy perc múlva pedig kislány vagyok akinek ez nem való.

Hát mi ez ha nem bipoláris zavar?

Másodszor pedig : Én is bulis személyiség vagyok. Modell vagyok az ég szerelmére ezer meg egyszer kell elmennem egy szórakozóhelyre.

csak nincs ehhez most kedvem.

Ledobtam a másik ülésre a mobilom és vezettem tovább. De egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a leereszkedő hangsúlyt.

Elindultam haza felé anyához.

Megmutatom én,hogy tudok szórakozni

                              ***

Amikor megérkeztem meglepődve tapasztaltam,hogy üres a ház. 

Mit sem törődve ezzel szaladtak fel az emeletre. 

Lezuhanyoztam és hajat mostam.

A törölközőt magamra tekerve sétáltam be a gardróbomba.

Felvettem egy feszülős fekete nadrágot fölé pedig egy fehér haspólót. Arra pedig egy fekete bőrdzsekit.

Beálltam a tükör elé és heves fejrázások közepette fehérneműre vetkőztem és új ruha után kutakodtam.

Végül lekaptam a fogasról egy fekete mini ruhát.

Teljesen a testemhez simult. Elől nem sokat mutat magából ellenben a hátával ami derékig kivan vágva.

A kezembe fogtam egy egyszerű fekete magassarkút. Nem veszem föl addig míg nem indulok. Minek kínozzam magam ha nem muszáj.

Viszamentem a fürdőbe és a hajszárítás után alaposan kivasaltam a hajam.

Az ajkamra vörözs rúzst kentem a szememre pedig egy füstös smink került.

Végig símítottam a ruhámon és késznek is nyilvánítottam magam. Majd lementem a földszinte ahol épen anya és az egyik munkatársa esett be vadul csókolózva.

- Te jó ég! -horkantam föl amire szétrebbentek. Én pedig a kezemet a szememhez tettem.

- Hát te nem apádnák vagy? - kérdésére elvettem a kezem a szemem elől és inkább belebújtam a cipőmbe.

- Hát te nem szingli vagy? -erre a férfi elnevette magát amit egy hasba vágással díjaztak neki.

- Örülök a találkozásnak,Tim vagyok - jött oda kezet fogni velem.

- Mondhatok kellemes ismerkedés,Destiny vagyok egyébként 

Csend állt be és midenki a földet fixírozta.

- Hát ez kínos. Én megyek is. Valószínüleg Audrey-éknál alszom. 

Anya bólintott én pedig elindultam a buliba.

Ez a nap életem leghosszabb napja volt.

Minden felnőtt megvan hibbanva.

Tényleg rám fog férni egy kis szórakozás.

8. fejezet - kihívás

Sziasztok Pupákok!:)
Nagyon nagyon sajnálom,hogy nem jelentkeztünk. Igazából rám kenhetjük az egészet mert Barbi már írt egy részt de annyira belemerültem ebbe a részbe -ami végül csak nem úgy sült ahogy az elején gondoltam - hogy muszáj volt megírnom.
De mentségemre/ünkre szóljon az egész felvételi és az összes többi nyolcadikos probléma.
Remélem azért még nem pártoltatok el tőlünk,jó olvasást :) <3
u.i.: többet ilyen nem fordul elő,megígérem!

8. fejezet - Kihívás

Bár az este direkt nem dőltem be a franciaágyamba,reggel mégsem egyedül ébredtem. Békésen szundikált mellettem a szupersztár. Hát persze,ha ott egy két személyes ágy akkor feküdjünk inkább kényelmetlenül,egy keskeny kanapén. Tök logikus. És a legfelháborítóbb,hogy még a takarómat is elcsente. Teljesen belebugyolálta magát.
Úgy döntöttem vissza lopom a tulajdonom,mégha ez azzal is jár hogy lelököm az alsónadrágban nyugvó Justint. Harcias lélek vagyok és minden jel szerit a popsztár is. Amikor megpróbáltam kihúzni alóla a pihe-puha takarómat,ő még inkább maga alá gyűrte. Tovább próbálkoztam de ahelyett,Hogy megnyertem volna a csatát,csapdába szorultam. Egyik lábát átdobta rajtam és derekamat átkarolta, Ez most komoly? De ez nem azt jelentette,hogy föladtam a próbálkozással.Még mit nem! Kevesebb volt a mozgásra alkalmas tér de így is küzdöttem. Hát betakarózni még most sem tudtam de legalább elengedett és kicsit arrébb is ment.

 - Hát jó, 2014 februárjában elhunyt Destiny Cart,fagyhalálban. Nyugodjék békében -motyogtam Csak egy pillanatra vettem le a szememet a plafonról amikor észrevettem,hogy a mellettem pihenő személynek apró mosoly húzódik el az arcon. Kis aljas!

- Ha fázol,ide bújhatsz - bár ez csak egy felajánlás volt,Justin a válaszomtól eltekitve átölelt hátulról.

 -Ennyire oda vagy a szűkös helyekért?

 - Igazából klausztrofóbiás vagyok de érted kibírnám

 - Szerintem veszek szülinapodra egy egy könyvet amiben leírják hogy mik  is a klisés csajozós szövegek. Remélem az után már nem kell ezeket hallgatnom.

 - Nekem te is tökéletes ajándék lenne lennél - nézett rám.

 - Jó ég,ez egyre rosszabb - mondtam majd mindketten felnevettünk és ő még jobban magához húzott. A fejét a nyakamba fúrta és úgy nevetett tovább. Megborzongtam.Mire ő fölbátorodott és egy apró csókot nyomott a bőrömre. Gyorsan eltoltam magamtól és fölültem.

Beletúrtam az alvástól zilált hajamba. Rásandítottam az éjjeliszekrényen lévő órára és észbe kaptam hogy ideje készülődni. Nemsokára úgyis indulnom kell. Fölpattantam és elindultam a gardróbom felé. 
Kivettem egy GNR-es toppot,egy koptatott farmer nadrágot és egy fekete-piros kockás inget amit a derekamra köthetek. Átmentem a fürdőbe és miután meggyőződtem arról,hogy Justin nem tud rám törni,beléptem a zuhanyzóba és gyorsan lefürödtem.

Röpke háromnegyed óra alatt kész is lettem. Mentségemre szóljon hogy ebben a smink és a hajsütés is benne volt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra majd kiléptem az ajtón.
Kisebb szívroham ért amikor beléptem a szobámba ugyanis Bieber úgy döntött,hogy derekam után kap és magához húz. Egy apró sikoly hagyta el a számat ő pedig ezen csak nevetett. Olyan pofátlan. A falhoz tolt és kaján vigyorral nézett rám. Egyik keze a fejem mellett volt a másikkal pedig a derekamat fogta. Felém hajolt de még mielőtt bármit is csinálhatott volna jobb kezemet csupasz mellkasára tettem. 
Nem hiszem el hogy ennek a gyereknek nincs pénze pólóra. Elmosolyodott és a szemeimbe nézett. Alig észrevehetően megnyalta az alsó ajkát én a sajátom rágcsáltam. Láttam hogy próbálja visszatartani azt a széles önelégült mosolyt ami mindig az arcán virít. Fejét az enyémnek támasztotta és elterült az arcán a vigyor amit ideáig próbált kordában tartani.

 - Kopj már le,Bieber - nevettem fel gúnyosan. Karját leengedte maga mellé és csak mosolygott rám. Rég láttam már ilyen idegesítő egy embert. Először elkezdett rezegni a telefonom majd megszólalt az Addicted to you Avicii-től. Kiakartam venni a zsebemből de Justin a karom után kapott és nyakába tette.Elkezdett velem táncikálni.

 - Fölvenném.  - mondtam fej rázva bár bevallom szórakoztatott a próbálkozása.

 - Pedig tetszik ez a szám - húzta a száját de egyik tenyere még mindig a derekamon pihent. Legalábbis egy ideig. Lassan levezette a kezeit a farzsebemhez és kihúzta belőle a zajt adó mobilom majd füléhez emelte. 

- Hallo, Itt Destiny Cart telefonja akit jelen pillanatban túlságosan lefoglalok - vigyorgott

 - Add vissza,Tökfej -mormogtam és megpróbáltam kivenni a kezéből a telefont.

 -Átadhatok neki valami üzenetet? - kérdezte nyájasan a telefon túloldalán lévő embertől. Ha az énekes karrierje befuccsolna,titkárnőként még tökéletesen éldegélhetne.Mikor rájöttem,hogy semmi esélyem visszakapni a mobilom,a hátamat a falnak vetettem és morcosan néztem rá. Természetesen ettől neki még nagyobb vigyor terült el az arcán. Ha ez egyáltalán még lehetséges. 
 - Des, édesem! Audrey barátnőd azt üzeni,hogy nagy bajban vagy amiért hetek óta nem kerested! Ejnye - nézett rám csúnyán de ugyanolyan pimaszul nézett rám.- Várj egy percet! Odaadlak neki. - majd ahelyett,hogy a kezembe adta volna a kis készüléket kihangosította és egy kicsit felém tolta. Mint valami túszdráma.

- Csajos,ne haragudj,hogy nem hívtalak,de dolgoztam - mondtam barátnőmnek aki gúnyosan felhorkant.

- De bepasizni volt időd,mi? - nyilván nem tudta,hogy a titkárnőm még mindig hall minket. Arról meg pláne nem volt sejtése sem,hogy semmi sincs köztem és a popsztár között.

 - A legkevésbé sem! - mormogtam mire Justin jóízűen fölnevetett

- Akkor mégis ki ő ? kérdezte Audr izgalomtól csengő hangon.

- Justin

- Köszönöm Destiny,most aztán igazán sokat segített - ma milyen szarkasztikus

- Popsztár,idegesítő,pofátlan és még reggelig sorolhatnám az erényeit - fintorogtam amit ő nyilvánvalóan nem láthatott ellenben a vendégünkkel.

- Mivel Timberlake-re sosem mondanál ilyeneket ha tippelhetnék Bieber-t mondanék.

- Személyesen - szólalt föl az említett és a biztonság kedvéért kacsintott egyet mintha rajtam kívül látta volna más is. Audrey hangosan felsóhajtott majd elnevette magát.

- Szóval vázolnám a szitut...te egy tini bálvánnyal vagy egy szobában. Reggel. Ami arra vezethető vissza ,hogy az este is ott volt. És te idegesítőnek és pofátlannak hívod ahelyett,hogy leszaggatnád róla a felsőjét ?
Justin a hasát fogva nevetett mire én csak a szememet forgattam. Jól kijönnének egymással az is biztos.

- Igazából mindenféle kérés nélkül képes leszedni magáról a pólóját - mondtam a telefonban amit még mindig nem én fogtam. A popsztár egy pimasz mosoly kíséretében rám kacsintott. Ez mást sem tud csinálni,komolyan mondom. - nem értem a problémád - kacagott jóízűen Audr.

-Valahogy éreztem. Na de nekem indulnom kell. Csókszi - mondtam majd egy mozdulattal kivettem Justin kezéből a telefont és kinyomtam.

- Egy szót se szólj! - néztem rá szúrósan. Védekezésként föltette a kezeit maga mellé. Megfogtam a kulcscsomóm és elindultam lefelé. Hallottam a szupersztár lépteit mögöttem. Anyu már nem volt itthon. Nem baj,majd írok neki egy sms-t, ,hogy apuéknál leszek egy pár napig. Belebújtam a nemrég vásárolt Air force cipőmbe és elindultam kifelé.
Várakozóan pillantottam Justinra aki még mindig az előszobában állt.

- Siess már ha azt akarod,hogy hazadobjalak - alig láthatóan megrázta a fejét majd elindult kifelé. Az autóm a felhajtón várt minket. Bezártam gyorsan az ajtót és beültünk mindketten.
Bekapcsoltam a rádiót és szórakozottan mozgattam az ujjaimat a kormányon Katy Perry legújabb dalára a Dark horse-ra
Éppen egy piros lámpánál álldogáltunk amikor megszólalt az útitársam.Tudtam,hogy nem úszhatom meg ezt a kis utat bármiféle csevej nélkül.

- Úgy érzem magam itt mint akit kasztráltak - igazgatta az övét. Borzasztóan sajnálom de az én kocsimban én vezetek.

- Ugyan kérlek, nap mint nap furikáznak - forgattam a szemeimet.

- De legtöbbször hátul ülök

- Felőlem akár hátra is ülhetsz - vontam meg a vállam. Nekem aztán oly' mindegy.

- Nem,Destiny nem. Most a férfiasságomon kellett volna gúnyolódnod

- Hogy miden? - fordultam féloldalasan felé. Kár volt mert a hatalmas vigyorával találtam magamat szemben.

- Na pont így kellett volna az elején is csinálnod - kacsintott

- Nem megyek bele a hülye kis játékaidba

- Pedig szórakozhatnánk egy kicsit - mondta búgó hangon és a combomra tette a kezét. Rácsaptam a kezére majd gyorsan visszatettem a kezeimet a kormányra.

-Már mondtam,hogy gyakorold még a csajozási módszereid

- Több visszajelzés szerint is tudom,hogy jó vagyok abban amit csinálok - nevetett fel. Egoista.

- Erre azért nem innék mérget

- Csak azért mondod mert még sosem próbáltad

- És ez így is fog maradni.

- Ezt kihívásnak veszem - mondta majd visszatette a kezét a combomra.Ismét lecsaptam onnan.

- felőlem - mondtam unottan.

- Ez azt jelenti,hogy benne vagy ? - szinte látom magam előtt ahogy felcsillannak a szemei.

- Nem,ez azt jelenti,hogy esélytelen lebeszélni téged a perverz gondolataidról. Bár ez közel sem jelenti azt hogy esélyed van valóra váltani.

- Több esélyem van mint hinnéd

- Mit már mondtam nekem aztán mindegy.
Végre leparkolhattam a házuk előtt. Pár másodperc és végre megszabadulhatok tőle.

- Egy élmény volt de most végre kiszállhatsz a kocsimból. Szia - mondtam és áthajoltam hogy kinyithassam az ajtaját. Hátha így gyorsabban veszi a lapot. De ezzel csak azt értem el hogy borzasztóan közel került hozzám

- Talán valami gond van ? - istenem már megint ez a mély csábításra kész hang.

- Akad.

- talán segíthetek,hogy egy pillanatra elfelejtsd a problémád?

- Ha most azonnal kiszállsz akkor igen

- Akkor búcsúzz el - suttogott majd elkezdett közeledni felém

- Lassan a testtel,Nagyfiú - mondtam nevetve majd a vállánál fogva eltoltam magamtól. De p nem engedte,hogy távolság keletkezzen köztünk így a derekamnál fogva kicsit magához húzott. Roppantul kényelmes így a sebváltón áthajolni.

-Csak lazíts egy kicsit , édes - egy kicsit megbökte a fejem így szabad teret kapott a nyakamra. Apró csókot nyomott rá. Ellöktem magamtól és mérgesen néztem a szemeibe. Egy csepp megbánás vagy szégyen sem látszódott rajta. Pofátlan.
Elkezdte cirógatni a karomat amitől libabőrős lettem. Lehet jobb lett volna ha hozok egy dzsekit.

Egyszer csak arra eszméltem föl,hogy Pattie mosolyogva kopog be az ablakon. Lehúztam az ablakot és közben elhelyezkedtem az ülésemen.

- Szia kincsem, köszönöm,hogy este nálatok aludhatott Justin - mosolygott továbbra is rám az anyukája. Egy ilyen csodálatos nőnek hogy lehet egy ilyen beképzelt fia?

- Ugyan,semmiség - erőltettem én is magamra egy kedves arcot. Még jó hogy nagy ügy. Többet aztán ne aludjon az ágyamba.

- Mész valahova? Esetleg bejöhetnél egy teára és egy kis sütire - komolyan mondom ez a nő maga a megtestesült kedvesség.

- Igazándiból nagyon sietek,Apuéknál töltöm a hétvégét

- Akkor majd legközelebb,Szia Destiny - mondta majd integetve bement a házba.

- Én is elköszönök. Jó utat,Angyalom - mondta kacéran és egy apró puszit nyomott az arcomra majd kiszállt az autóból.Végre.
A gázra léptem és elindultam,egy Justin mentes helyre.

7. fejezet - "Pizsiparti"

Sziasztok! :)
Meghoztuk a legújabb részt. Nyugodtan fejtsétek ki a véleményeteket egy pipában esetleg egy kommentben. :)

Jó olvasást!

- De, anyu, nincs hely, hol fog aludni? - követtem anyukámat, aki a szekrénye felé vette az irányt. Ezt eleinte nem tudtam mire vélni. Első gondolatom az volt, hogy pizsamát ad Justin-nak, de elvetettem ezt az ötletet. Takarót, párnát pakolt elő, amiket egyből a kezembe is nyomott.
- Mégis mit kezdjek vele?!-kiáltottam a párnahalmok alól.
- Vidd a nappaliba, kérlek! - fordult felém, majd kiment a szobából, én pedig nehezen, de követni tudtam.
- Ez ő? - hallottam Justin hangját.
- Igen, - nevetett fel anyu - már kicsinek is imádta a kamerát, és a kamera is őt.
- Vajon, most hogy állna rajta, egy bohóc jelmez? - nevetett Justin. Mivel egyből rájöttem, hogy az óvodás farsangi bál fotója a téma, amin történetesen én pózolok, mint bohóc, eldobva a hatalmas párnát rohanni kezdtem a nappaliba.
- Hé! - kaptam le a dohányzóasztalról a bekeretezett fotót - Nem ér kinevetni! - szorítottam a mellkasomhoz a darabot.
- Nem nevetünk ki. Olyan aranyos voltál. - szólt anyu, de körbe forogva témát váltott. - Hol hagytad a párnákat? - kérdezte, majd ismét otthagyott.
- Mi az hogy voltam? Már nem vagyok aranyos? - motyogtam csalódottan, azonban elfelejtettem, hogy maga Mr.Bieber áll mellettem pár méterre.
- De, még mindig aranyos vagy. - kacsintott, amit én egy erőltetett vigyorral díjaztam.
- Na, akkor, itt is van a párna, felhúzom a huzatot, és már alhatsz is rajta, de ha beszélgetni szeretnétek...- kezdte anyu, de én félbe szakítottam.
 - Anyu, pontosan hol is fog Justin aludni?
- Ja, igen, igen. Nyugodtan alhat veled. - mondta ki sóhajtva,nekem pedig szinte leesett a szemöldököm. Justin lehajtotta a fejét, persze a válla rázkódásából egyből megállapítottam, hogy jóízűen nevet.
- Anya! Justinnak jó lesz a kanapé is! - toporzékoltam.
- Jó, jó. Én most, megyek lefekszem aludni. Beszéljétek meg a dolgokat. - nyomott egy puszit a homlokomra anyu, majd jó éjszakát kívánva elment aludni.
- Na, akkor remélem megfelel a kanapé, tessék ott egy párna, és egy takaró amivel betakarózhatsz. Jó éjszakát.-pakoltam az ágyneműket a kanapéra. Justin néma csendben lefeküdt, betakarózott, mintha csak egy kisgyerek lenne aki csendben várja az esti mesét.
- Kaphatok egy jó éjt csókot? - vigyorodott el. Pedig, én már azt hittem, hogy most, nem fog beszólni.
- Nem. - mondtam ki hűvösen, és miután kimondtam a rövidke szócskát a hasam hangosan korgott egyet.
- Így jár az aki csak salátát eszik. - húzta el a száját Justin.
- Ömn. Nem vagy éhes? - kérdeztem, persze csak a jól neveltségem miatt.
 - Nem szoktam hajnalban enni.
- Akkor ne egyél, én enni fogok. - fordultam sarkon, majd a konyhában halkan kutatni kezdtem a hűtőben. Pár perccel később egy szelet pizzával mentem fel a szobámba, persze útközben vetettem egy pillantást a nappaliban alvó vendégünkre. Justin lekapcsolta a kislámpát, amit én égve hagytam, és azt hiszem aludt.
 Valami oknál fogva, nem voltam álmos, ezért végig terültem az ágyamon, és laptopozni kezdtem. Gyorsan előkaptam a telefonomat, és írtam egy SMS-t. Az SMS elküldése után pár perce, a számítógépem jelezte is a videóhívást.
- Destiny, miért kellett hajnali három órakor videóhívást "kezdeményeznem"? - nézett a kamerába Ryan.
- Aludtál? - kérdeztem vissza beleharapva a pizzámba.
- Igen. - bólintott.
- Tényleg? - döntöttem picit félre a fejem, magyarázatra várva.
- Nem. - nevette el magát Ry. - Na, mond, mi újság?
 - Justin. Itt van. A nappalinkban. - sziszegtem.
- Mármint, most?
 - Igen.
- Miért is? - kérdezte Ryan, és akkor én elmeséltem a történetet, belőle pedig kitört a nevetés.
 - Ne nevess! Ez nem vicc...-kezdtem el csitítani barátomat,de valaki kopogott az ajtómon, ami félbe szakított.
- Gyere be! - szóltam, mire Justin dugta be a fejét a szobámba, majd nem túl diszkréten körbenézett a szobámban.
- Mit szeretnél? - sóhajtottam.
- Nem tudok aludni. - húzta félmosolyra a száját.
- És, én most mit tudok segíteni? - húztam fel a szemöldököm.
- Szia Justin! - szólt Ryan aki végig élőben hallotta a beszélgetésünket. A laptopot Justin felé fordítottam, aki egy kis ideig hunyorogva meredt a képernyőre, majd megenyhültek az arcvonásai és vigyorogva intett Ryannek.
- Srácok, én, most megyek aludni. Aludjatok jól! - integetett vidáman a kamerába. Majd kilépett a videóbeszélgetésből.
- Leülhetek? - kérdezte Justin, de már régen az ágyam felé tartott.
- Hogy tudtál, de ilyen hamar elázni? - kérdeztem, amikor megcsapta az orromat az alkoholszag.
- Csak egy pohár pezsgőt ittam. - tette fel a kezét védekezően.
- Egy pohár? - húztam föl a szemöldökömet
- Lehet kettő volt - mondta majd egy lendülettel eldőlt az ágyamon.
- Justin. - néztem rá még mindig vádlón
- Jó, lehet hogy egy üveg volt. És?
 Nagyot sóhajtottam majd föálltam. Fejemet oldalra fordítottam és kezemet felé nyújtottam.
- Na gyere nagyfiú!
 Egy kaján vigyor terült el az arcán amikor megfogta a kezem. Megpróbáltam fölhúzni de ő elkényelmesedett, így nem szándékozott talpra állni.
- Igazán együtt működhetnél! - sziszegtem, még mindig Justin kezét fogva. Nem teljesen sikerült kiszednem az ágyamból. Lepakoltam a laptopot az ágyról, majd levittem a tányért a konyhába. Mire vissza értem a szobába, Justin betakarózva feküdt az ágyban, a félhomályban. Nem sok erőm lett volna, ahhoz, hogy kirángassam onnan, ezért kis idő hezitálás után a szobában elhelyezett kanapéra feküdtem. Talán, most, az alkohol hatása alatt állva, nem nyomul, de reggel, amikor fel kell, szinte biztos vagyok benne, hogy azzal a tipikus vigyorával fogadná, hogy mellette aludtam el.

6.fejezet - Szoba hiányban

Ez most nem az én érdemem. Társírnőm nagyon belehúzott:) olvassátok csak tubicáink :) komizni ér:D
~EmilyP.

6.fejezet - Szoba hiányban

Amikor haza értem idegesen ledobtam a kulcsokat az asztalra és folvonultam az emeltre.
Úgy döntöttem veszek egy jó meleg,hab fürdőt.
Mivel anya nem volt itthon ezért az iPodomat föltettem az erősítőre és max hangerőn hallgattam a zenét. Ami határozottan nem Justin volt.

Bevonultam a fürdőbe és elkezdtem megengedni a vizet.
Beálltam a tükör elé és lemostam az arcomról a nagy mennyiségű sminket. Hajam tele volt fújva hajlakkal így alig vártam hogy megmoshassam. Minden fotózás után ez van.

Elzártam a csapott és beszálltam a vízbe. Lehunyt szemmel élveztem a pihenést.
Szükségem is volt a relaxálásra a mai nap után.

Éppen a hajamt öblítettem le amikor elkezdett rezegni a telefonom, Na ennyit a kikapcsolódásról. Megnéztem ki zargat de ismeretlen szám volt.

A gyerekeknek is azt mondják,hogy ne álljanak szóba idegenekkel én pedig jól nevelt vagyok szóval mit sem törődve az iPhone-ommal pihentem tovább az egyre inkább kihülő vízben.

De zaklatóm a kitartó emberek közé sorolhatja magát.
Így végül kikászálódtam a kádból. Magam köré csavartam egy törölközőt,a hajamat pedig egy másikkal törölgettem. Még mindig nem adta föl. Hát akkor legyen gyereknap ,fölveszem neki.

- Destiny Cart,tessék?

- itt meg álmaid pasija - oh,már látom magam előtt azt az idegesítő kaján vigyort.

- Nem unod még ? Mert én már eléggé - sóhajtottam fel

- Miért mondod ezt? Összetörsz - szipogott

- Nem tudom miben vagy rosszabb az éneklésben vagy a színészkedésben ? - utaltam a drámai sírására.

- De harapós ma valaki

- kiböknéd miért hívtál és ha már itt tartunk honnan van meg a számom?

- tudod,közös stylistunk van - nevetett fel.

- ezért még megfojtom Ryant. De még mindig nem mondtad el miért kerestél? És lehet te szívesen beszélgetsz velem de én nem igazán

- Nem ajánlom hogy lottóz,nem vagy valami jó a tippelésben. Nem magam miatt hívlak,anya kért meg hogy hívjalak meg a grill partira. Ma este lesz.

- mondd hogy haldoklom.

- az gorombaság volna - mondta szomorúan de a szemem előtt lebegett az a sunyi vigyor ami mindig az arcán van.

- akkor mondd meg neki hogy a fia egy idióta és nem kívánkozok vele egy levegőt szívni

- nagyon megkedvelt,szeretné ha itt lennél - furcsa,hirtelen milyen komoly lett.

- Ha már napok óta áldassz engem a jelenléteddel nem tunnál szívességet tenni? - halkultam le

- nem foglak kimenteni Destiny! Anya,Ush,a sracok..mind szeretnék

- Akkor sincs nekem semmi keresni valóm azon a grillpartin. - ráztam a fejem hevesen. Egyrészt, a hajamat törölgettem, másrészt tiltakoztam.

- Gyere el. - ismételte magát.

- Add át neki hogy sajnálom de visszakell utasítanom

-Szomorú lenne.

- Neked semmi nem jó? - veszítettem el a türelmemet.

- azért van egy két dolog...

- Nem. És megelőlegezve a következő mondatodat: nem.

- Ha meggondolnád magad ..nyolckor kezdődik. - mondta, majd letette a telefont.

Pár pillanatig furcsán figyeltem a kijelzőt, de végül diadalittasan megvontam a vállam és vissza siettem a kádhoz, leengedni a vizet. Miután végeztem vele, gyorsan beleszárítottam a hajamba, itt - ott pár vizes hajtincset hagyva.

Mivel a grillpartit lemondtam, nem sok programom volt mára, pontosabban semmi. Felvettem egy hosszú sztreccsnadrágot, egy vastag zoknit, egy bő pólóval.

Boldog ugrándozva keresgéltem valami étel félét, amikor megakadt a szemem egy doboz, felbontatlan Nutellán. Kiskanalat ragadva felrohantam a szobámba, mintha csak valaki követne, és a Nutellámra pályázna. Gyermekded lélek vagyok.

Az ágyon elterülve bekapcsoltam a laptopom.

Miután a Twitter profilomon több kedves rajongómnak is válaszoltam, gondoltam meglepem őket egy LiveStream - mel.

Mielőtt bármit is elindítottam volna a Twitcamen egy lapra kiírva jeleztem anyunak, hogy a szobámban élő közvetítés folyik.

Visszaérve a szobámba boldogan kapcsoltam be a kamerát, és vártam. A hűséges rajongók most sem hagytak cserben, és a tizedik perc után háromezren voltunk.
Fel sem tűnt, hogy órák óta a laptop előtt ülve magyarázok a nézőimnek. Az sem tűnt fel, hogy haza ért anyu, és, hogy elfogyott a Nutella...
A telefonom rezgésére lettem figyelmes.

- Ne haragudjatok, egy pillantást vetek a telefonomra! - mutattam a kamerába.

" Vendéged érkezett. A nappaliban vár téged. " - olvastam le az SMS-t, amit anyutól kaptam.

- Srácok, eléggé elszaladt az idő, és annyira, hogy azt is elfelejtettem, hogy programom van. - húztam el a számat, és egy utolsót intettem a kamerába. Vigyorogva szokeltem le a lepcsőn.A mai nyugis napomtól kellően jó kedvem lett. Hát, hamar lehervadt a mosolyom, úgyanis Justin ült a kanapén, anyukám mellett, akivel valamin éppen közösen nevettek.

- Destiny! - kapott észbe anyu. - Nem is tudtam, hogy programod van ma estére.

- Hát, valahogy én sem. - próbáltam mosolyogni a lehető legmeggyőzőbben.

- Szia. - vigyorgott, és egy puszit nyomott az arcomra. Érdekes lépés az öltözőben történtek után.

- Akkor, jó szórakozást nektek! - mosolygott anyu, én pedig valahogy még mindig nem fogtam fel a történteket.

- Most mi van? - fakadtam ki hirtelen, anyu pedig elképedve kapkodta a fejét köztem és Justin között.

- Igazad van, szerintem is át kellene öltöznöd. - bólintott Justin.

Méltatlankodva felmentem a szobámba, ahol egy ideig csak fel - le járkáltam, majd miután anyu felkiáltott egy " el fogtok késni! " - félét, villámgyorsan sminkeltem, hajat sütötettem be, és vigyázva a frizurámra, és a sminkemre átöltöztem.

- Argh! - toporzékoltam a tükör előtt.Idegesen lesiettem a lépcsőn, és egy "majd jövök" kiáltással kivágtattam az ajtón. Lehet, hogy ez hatásosabb lett volna, ha nem áll az ajtóban anya csípőre tett kézzel, és, ha idősebb lennék.

- Jó, akkor... Justin! - csillant fel a szemem.- Hány órakor jövök haza? - vigyorogtam.

- hát ameddig jól érezzük magunkat. - mosolygott "meggyőzően" anyukámra.

- akkor már most fölmegyek - mormogtam.Anya nem figyelt föl erre de Justin idegesen a derekam után nyúlt ezzel biztosítva,hogy nem szökök el. Én visszatartva a nevetésemet ellenőriztem a körmeimet.

- Rendben, akkor vigyél magaddal kulcsot. - nézett rám anyu, én pedig azt hittem rosszul hallok.

- Jó éjszakát! - köszönt el anyutól Justin. - Vigyázzatok magatokra.

Motyogva mentem ki az autóig, majd az ajtót "becsapva" ( csak kicsúszott a kezemből! ), a kezemet magam előtt összekulcsolva duzzogtam az anyós ülésen. Justin nyugodtan ült be mellém, majd rám nézett.

- Nézd! Ezt így is lehet! - húzta be lassan az kocsiajtót.

- Csak kicsúszott a kezemből. - dörmögtem.

- Csak nem durcizol? - hajolt oda hozzám.

- Azt úgy mondják, hogy duzzogsz! - néztem rá.

- Nem tudtam,bocsi főnök. - mondta majd

- Sok mindent nem tudsz te még...- motyogtam, azt hittem halkan.

- Akkor taníts meg! - vigyorgott.

- Vannak olyan lányok, akik bedőlnek ennek a dumának? - néztem rá hitetlenül.

- Több mint hinnéd - nevetett föl én pedig csak a szememet forgattam

- Hogy van az hogy bejössz házamba,jópofizol anyuval majd elrabolsz egy olyan partira ahova semmi kedvem nem volt menni?

- Úgy, hogy én már leszögeztem, hogy te ma velem fogsz jönni. - mondta, le sem véve figyelmét az útról.

- Ezt te komolyan gondoltad?! - háborodtam fel.

- Hát.. - kezdte, de én félbe szakítottam.

- Inkább el se kezd! Csak, hogy tisztázzuk, azért megyek el, mert anyukád vár, és azért megyek el, mert anyukám szinte kidobott otthonról. Ja, és tíz órakor hazamegyek

- Kilenc óra van. - nézett rám.

- Igen, tudom.

- Akkor, gyorsnak kell lennünk. - vigyorgott, miközben a jobb kezét a combomra(!) tette.

- Vedd le rólam a kezed! - söpörtem le a combomon pihenő kezét. Vagy legalábbis próbáltam, úgyanis elég erősen tartotta.

- Megérkeztünk. - nézett rám, mosolyogva, de a szemében láttam azt a gúnyos vigyort. Már álmomban is azt látom.

- Essünk túl rajta. - nyitottam ki sóhajtva az ajtót.

Justinnal megkerültük a házat, és egyenesen a kertbe mentünk, ahol pár vendég a medencében úszkált, de voltak akik jókedvűen beszélgettek, vagy táncoltak a zenére. A kert fölött lámpások világítottak, amik aranyszínnel töltötték be a teret.

- Gyere, ott vannak a barátaim. - karolta át a derekamat.

- Sziasztok! - mosolygott egy lány, körülötte pedig két fiú üdvözölte Justint.

- Destiny Cart. - mutatkoztam be. Megismerkedtem Alfredo -val aki nagyon kedves volt.

- Destiny! - ért oda hozzánk Pattie, akit időközben Justin hívott oda
.

- Jó estét! - mosolyogtam rá, a lehető legkedvesebben.

- Örülök, hogy látlak. Nagyon csinos vagy.

- Köszönöm!

- Beszélgessetek csak, én megyek vissza sütni.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem.

- Nem kell, köszönöm!

- Kérsz valamit inni? - karolta át hátulról a derekamat Justin, az állát pedig a vállam pihentette, így szinte perzselte a bőrömet a lehelete.

- Nem köszönöm, inkább megkeresem a mosdót. - mondtam összeszorított.

- A folyosó végén. - puszilt bele a nyakamba, engem pedig szó szerint kirázott a hideg.

- Akkor, mindjárt jövök, elnézést. - mondtam hangosabban, hogy a társaságunkban állók is hallják, és elindultam befelé. A tekintetek szinte lyukat fúrtak a hátamba.

- Hé, - ragadta meg a kezem Justin. - Ha segítségre van szükséged csak szólj.

- Megoldom egyedül is. - vigyorogtam erőltetetten. 

Sikerült megtalálom egy mosdót, vagy is inkább az egyik mosdót. Bezártam az ajtót, majd a kád szélének döntve magam SMS - t írtam Ryan - nek :

                          

                                          " Miért adtad meg neki a telefonszámomat?! "

Nem sokat kellett a válaszra várnom:

                                                      "Sajnálom :( "

Ryan ilyen. Kiélvezi, hogy nem tudok rá haragudni. A sírós smiley csak megtévesztés, valójában nagyokat nevet most.

                                       "Hogy bírod őt elviselni?:O" - válaszoltam.

                 

                                   "Nem olyan rossz ember ő, mint te azt gondolod."

           

                                       " azért mondod ezt mert veled még nem próbalkozott"

                                   

                                                           "Azt nem tudhatod ;) :D "

                               

                                                         " beteg vagy Ry :D " -irtam neki nevetve

                                       

                                                            "Menj és ismerd meg ;) "

               

                                      "De olyan arrogáns Azt hiszi, hogy az ővé vagyok. "

                                                                       "Ryan!!!"

 "Válaszooolj!!!" - küldtem el a sokadik választ, de azt hiszem feleslegesen.

Megigazítottam a sminkem, és vissAmentem  Justin-hoz.

- Elfelejtettem mondani, hogy hozz fürdőruhát. - szállt ki a medencéből, egy szál boxerben.

- Nem baj, kibírom medencézés nélkül.  - toltam el magamtól a vizes felsőtestét.

- Ne csináld már. Egy kis vizes pólózás, nem árt. - vonogatta a szemöldökét.

- Elegem van belőled. - forgattam a szememet. Justin hirtelen megragadta derekam és a vállára emelt, én pedig a váratlan akciótól reagálni sem tudtam. Mellesleg, hirtelen megutáltam a rövid- nadrágokat, beleértve, ami aznap este rajtam volt.Argh.

- Justin! - sipítoztam. - Mit csinálsz?! - kiabáltam fincánkolva, de nem sokára megláttam a medence lépcsőjét.

- Ez csak egy kis víz! - nevetett mögöttem egy srác.

Justin óvatosan leemelt a válláról, a lábaimat a dereka köré , kezemet pedig a nyaka köré kulcsolta.

- Ezt most miért kellett? - néztem rá, értetlenül.

- Mert nekem ehhez volt kedvem. - húzta félmosolyra a száját, miközben picit feljebb emelt. - Érezd jól magad, csak egyszer, egy kicsit.

- Tudod mikor éreztem jól magam? Amikor nem ismertelek. - mondtam ki könyörtelenül, ő pedig némán nézett rám.

- miért is utálsz engem ennyire?

- mert unom a folyamatos nyomulásod

- nem is ismersz - rázta meg a fejét, lehámozta magáról a lábaimat, és kiszállt a medencéből, én pedig ott álltam(kapálóztam...) a vízben, miközben mindenki engem nézett.

Én is kiszálltam a vízből, és kicsit( amúgy nagyon ) vacogva leütem egy székre, és némán magam elé bámészkodva gondolkoztam.

Sírni szerettem volna. Sírva futottam volna el onnan. Hogy miért? Magam sem tudom. Azt viszont igen, hogy megbántottam Justint. Akaratlanul. Lehet, hogy nem a szívem csücske, de nem szerettem volna megsérteni, még akkor sem, amikor úgy viselkedik ahogy. Nem szeretem bántani az embereket.

A bambulásomból Pattie ébresztett fel a friss barbecue-val.

Justin száraz ruhában jött ki a házból. Eleinte azt hittem, hogy az asztal másik végéhez ül, de csak a tányérokért ment.

- Köszönöm! - néztem fel rá, miután letette elém a tányért.

- Salátát kérsz? - emelt fel egy tálat.

- Igen, egy picit. - bólintottam. -Köszi.

- Mindjárt jövök! - szólt anyukájának.

Sem a jobb, sem a bal oldalamon nem ült senki. Ez azért is "vicces" , mert amíg mellettem két üres hely volt, addig a túl oldalon tolongtak...Így ültem én, csendben, salátát eszegetve.
Egyszer csak valaki, valami puhát tett a vállamra, ami egy törülköző volt. Hátra pillantva Justin állt mögöttem, de nem sokáig mert  le ült a mellettem levő székre.

- A salátát, a húshoz szoktuk enni. - mutatott a tányéromra. Nem tudtam, hogy ezt arra érti, hogy "ne edd meg előlünk,akik húst is esznek" vagy, hogy "egyél húst".

- Öö... - tördeltem az ujjaimat.

- Kérsz húst? - nézett rám felvont szemöldökkel de a szája szélében ott bujkált az a kis mosoly.

- Igen. - bólintottam.

- Köszönöm! Jó étvágyat! - mosolyogtam rá, de ő már nem figyelt rám.

- Neked is!-bólintott.

Miután megettem a vacsorámat, megkerestem Justint, aki a medence szélén üldögélt, pár barátjával.Igen, időközben szó nélkül lelépett. Megértem.

- Ne haragudjatok a zavarásért, csak elköszönni szeretnék.

- Mész is? - nézett fel rám egy srác, akiből áradt az alkoholszag. De nem csak belőle. Az egész társag bűzlött.Ez meg magyarázza a nem túl értelmes tekinteteket. Nem értem Justin hogy képes az anyjától öt méterre lerészegedni.

- Igen. - bólintottam furcsán.

- Hazaviszlek! - állt fel Justin.

- Nem kell, köszönöm, haza gyaloglok.

- Hogyne, persze. Ez a 21. század, azt hiszed, hogy egy fiatal lány csak úgy sétálgathat az utcán éjszaka? - nézett rám idegesen.

- Részeg vagy -tártam szét a karom

- Akkor gyalog megyünk -mondta határozottan és fölpattant de majdnem beleborult a medencébe. Muszáj volt ezen kuncognom ezért persze kaptam egy szúrós pillantást.

Rendben - hajtottam le a fejem, beharapott ajkakkal. Amíg ő fölszaladt egy dzsekiért,én elköszöntem mindenkitől. Jó pár emberrel még számot is cseréltem.

A húsz perc séta inkább tűnt több hónapnak mint pár percnek. Végig a kínos csend uralkodott.

Miután megérkeztünk lassan elindultam a bejárati ajtóhoz, Justin pedig elindult visszafelé.

- Várj! - kiáltottam utána hirtelen. Ő pedig hirtelen megtorpant.

- hallgatlak

- Figyelj, - futottam oda hozzá.- Ne haragudj hogy néha túllépek egy határt- néztem fel rá elhúzott szájjal.

- úgy tűnik imádjuk a határok feszegetését - hajolt hozzám közelebb. Ajkai vészesen közeledtek a szám felé amikor anya kinyitotta az ajtót és megzavarta ezt a majdnem csókot. Köszi Anyu most megelőzted azt hogy én hajoljak el. Legalább most nem én leszek a gonosz.

- gyertek be ne fagyoskodjatok kint - mosolygott. Szerintem észre se ette a kínos helyzetet.

- köszönöm de inkább sietnék haza - mondta udvariasan Justin.

- Nem mehetsz haza most gyalog,hajnali kettő van. Anyukád biztos megérti.

Justin már nyitotta volna a száját hogy ellenkezzen de anya behúzott minket a házba. Ezzel csak egy probléma van. Nincs vendég szobánk.