6.fejezet - Szoba hiányban

Ez most nem az én érdemem. Társírnőm nagyon belehúzott:) olvassátok csak tubicáink :) komizni ér:D
~EmilyP.

6.fejezet - Szoba hiányban

Amikor haza értem idegesen ledobtam a kulcsokat az asztalra és folvonultam az emeltre.
Úgy döntöttem veszek egy jó meleg,hab fürdőt.
Mivel anya nem volt itthon ezért az iPodomat föltettem az erősítőre és max hangerőn hallgattam a zenét. Ami határozottan nem Justin volt.

Bevonultam a fürdőbe és elkezdtem megengedni a vizet.
Beálltam a tükör elé és lemostam az arcomról a nagy mennyiségű sminket. Hajam tele volt fújva hajlakkal így alig vártam hogy megmoshassam. Minden fotózás után ez van.

Elzártam a csapott és beszálltam a vízbe. Lehunyt szemmel élveztem a pihenést.
Szükségem is volt a relaxálásra a mai nap után.

Éppen a hajamt öblítettem le amikor elkezdett rezegni a telefonom, Na ennyit a kikapcsolódásról. Megnéztem ki zargat de ismeretlen szám volt.

A gyerekeknek is azt mondják,hogy ne álljanak szóba idegenekkel én pedig jól nevelt vagyok szóval mit sem törődve az iPhone-ommal pihentem tovább az egyre inkább kihülő vízben.

De zaklatóm a kitartó emberek közé sorolhatja magát.
Így végül kikászálódtam a kádból. Magam köré csavartam egy törölközőt,a hajamat pedig egy másikkal törölgettem. Még mindig nem adta föl. Hát akkor legyen gyereknap ,fölveszem neki.

- Destiny Cart,tessék?

- itt meg álmaid pasija - oh,már látom magam előtt azt az idegesítő kaján vigyort.

- Nem unod még ? Mert én már eléggé - sóhajtottam fel

- Miért mondod ezt? Összetörsz - szipogott

- Nem tudom miben vagy rosszabb az éneklésben vagy a színészkedésben ? - utaltam a drámai sírására.

- De harapós ma valaki

- kiböknéd miért hívtál és ha már itt tartunk honnan van meg a számom?

- tudod,közös stylistunk van - nevetett fel.

- ezért még megfojtom Ryant. De még mindig nem mondtad el miért kerestél? És lehet te szívesen beszélgetsz velem de én nem igazán

- Nem ajánlom hogy lottóz,nem vagy valami jó a tippelésben. Nem magam miatt hívlak,anya kért meg hogy hívjalak meg a grill partira. Ma este lesz.

- mondd hogy haldoklom.

- az gorombaság volna - mondta szomorúan de a szemem előtt lebegett az a sunyi vigyor ami mindig az arcán van.

- akkor mondd meg neki hogy a fia egy idióta és nem kívánkozok vele egy levegőt szívni

- nagyon megkedvelt,szeretné ha itt lennél - furcsa,hirtelen milyen komoly lett.

- Ha már napok óta áldassz engem a jelenléteddel nem tunnál szívességet tenni? - halkultam le

- nem foglak kimenteni Destiny! Anya,Ush,a sracok..mind szeretnék

- Akkor sincs nekem semmi keresni valóm azon a grillpartin. - ráztam a fejem hevesen. Egyrészt, a hajamat törölgettem, másrészt tiltakoztam.

- Gyere el. - ismételte magát.

- Add át neki hogy sajnálom de visszakell utasítanom

-Szomorú lenne.

- Neked semmi nem jó? - veszítettem el a türelmemet.

- azért van egy két dolog...

- Nem. És megelőlegezve a következő mondatodat: nem.

- Ha meggondolnád magad ..nyolckor kezdődik. - mondta, majd letette a telefont.

Pár pillanatig furcsán figyeltem a kijelzőt, de végül diadalittasan megvontam a vállam és vissza siettem a kádhoz, leengedni a vizet. Miután végeztem vele, gyorsan beleszárítottam a hajamba, itt - ott pár vizes hajtincset hagyva.

Mivel a grillpartit lemondtam, nem sok programom volt mára, pontosabban semmi. Felvettem egy hosszú sztreccsnadrágot, egy vastag zoknit, egy bő pólóval.

Boldog ugrándozva keresgéltem valami étel félét, amikor megakadt a szemem egy doboz, felbontatlan Nutellán. Kiskanalat ragadva felrohantam a szobámba, mintha csak valaki követne, és a Nutellámra pályázna. Gyermekded lélek vagyok.

Az ágyon elterülve bekapcsoltam a laptopom.

Miután a Twitter profilomon több kedves rajongómnak is válaszoltam, gondoltam meglepem őket egy LiveStream - mel.

Mielőtt bármit is elindítottam volna a Twitcamen egy lapra kiírva jeleztem anyunak, hogy a szobámban élő közvetítés folyik.

Visszaérve a szobámba boldogan kapcsoltam be a kamerát, és vártam. A hűséges rajongók most sem hagytak cserben, és a tizedik perc után háromezren voltunk.
Fel sem tűnt, hogy órák óta a laptop előtt ülve magyarázok a nézőimnek. Az sem tűnt fel, hogy haza ért anyu, és, hogy elfogyott a Nutella...
A telefonom rezgésére lettem figyelmes.

- Ne haragudjatok, egy pillantást vetek a telefonomra! - mutattam a kamerába.

" Vendéged érkezett. A nappaliban vár téged. " - olvastam le az SMS-t, amit anyutól kaptam.

- Srácok, eléggé elszaladt az idő, és annyira, hogy azt is elfelejtettem, hogy programom van. - húztam el a számat, és egy utolsót intettem a kamerába. Vigyorogva szokeltem le a lepcsőn.A mai nyugis napomtól kellően jó kedvem lett. Hát, hamar lehervadt a mosolyom, úgyanis Justin ült a kanapén, anyukám mellett, akivel valamin éppen közösen nevettek.

- Destiny! - kapott észbe anyu. - Nem is tudtam, hogy programod van ma estére.

- Hát, valahogy én sem. - próbáltam mosolyogni a lehető legmeggyőzőbben.

- Szia. - vigyorgott, és egy puszit nyomott az arcomra. Érdekes lépés az öltözőben történtek után.

- Akkor, jó szórakozást nektek! - mosolygott anyu, én pedig valahogy még mindig nem fogtam fel a történteket.

- Most mi van? - fakadtam ki hirtelen, anyu pedig elképedve kapkodta a fejét köztem és Justin között.

- Igazad van, szerintem is át kellene öltöznöd. - bólintott Justin.

Méltatlankodva felmentem a szobámba, ahol egy ideig csak fel - le járkáltam, majd miután anyu felkiáltott egy " el fogtok késni! " - félét, villámgyorsan sminkeltem, hajat sütötettem be, és vigyázva a frizurámra, és a sminkemre átöltöztem.

- Argh! - toporzékoltam a tükör előtt.Idegesen lesiettem a lépcsőn, és egy "majd jövök" kiáltással kivágtattam az ajtón. Lehet, hogy ez hatásosabb lett volna, ha nem áll az ajtóban anya csípőre tett kézzel, és, ha idősebb lennék.

- Jó, akkor... Justin! - csillant fel a szemem.- Hány órakor jövök haza? - vigyorogtam.

- hát ameddig jól érezzük magunkat. - mosolygott "meggyőzően" anyukámra.

- akkor már most fölmegyek - mormogtam.Anya nem figyelt föl erre de Justin idegesen a derekam után nyúlt ezzel biztosítva,hogy nem szökök el. Én visszatartva a nevetésemet ellenőriztem a körmeimet.

- Rendben, akkor vigyél magaddal kulcsot. - nézett rám anyu, én pedig azt hittem rosszul hallok.

- Jó éjszakát! - köszönt el anyutól Justin. - Vigyázzatok magatokra.

Motyogva mentem ki az autóig, majd az ajtót "becsapva" ( csak kicsúszott a kezemből! ), a kezemet magam előtt összekulcsolva duzzogtam az anyós ülésen. Justin nyugodtan ült be mellém, majd rám nézett.

- Nézd! Ezt így is lehet! - húzta be lassan az kocsiajtót.

- Csak kicsúszott a kezemből. - dörmögtem.

- Csak nem durcizol? - hajolt oda hozzám.

- Azt úgy mondják, hogy duzzogsz! - néztem rá.

- Nem tudtam,bocsi főnök. - mondta majd

- Sok mindent nem tudsz te még...- motyogtam, azt hittem halkan.

- Akkor taníts meg! - vigyorgott.

- Vannak olyan lányok, akik bedőlnek ennek a dumának? - néztem rá hitetlenül.

- Több mint hinnéd - nevetett föl én pedig csak a szememet forgattam

- Hogy van az hogy bejössz házamba,jópofizol anyuval majd elrabolsz egy olyan partira ahova semmi kedvem nem volt menni?

- Úgy, hogy én már leszögeztem, hogy te ma velem fogsz jönni. - mondta, le sem véve figyelmét az útról.

- Ezt te komolyan gondoltad?! - háborodtam fel.

- Hát.. - kezdte, de én félbe szakítottam.

- Inkább el se kezd! Csak, hogy tisztázzuk, azért megyek el, mert anyukád vár, és azért megyek el, mert anyukám szinte kidobott otthonról. Ja, és tíz órakor hazamegyek

- Kilenc óra van. - nézett rám.

- Igen, tudom.

- Akkor, gyorsnak kell lennünk. - vigyorgott, miközben a jobb kezét a combomra(!) tette.

- Vedd le rólam a kezed! - söpörtem le a combomon pihenő kezét. Vagy legalábbis próbáltam, úgyanis elég erősen tartotta.

- Megérkeztünk. - nézett rám, mosolyogva, de a szemében láttam azt a gúnyos vigyort. Már álmomban is azt látom.

- Essünk túl rajta. - nyitottam ki sóhajtva az ajtót.

Justinnal megkerültük a házat, és egyenesen a kertbe mentünk, ahol pár vendég a medencében úszkált, de voltak akik jókedvűen beszélgettek, vagy táncoltak a zenére. A kert fölött lámpások világítottak, amik aranyszínnel töltötték be a teret.

- Gyere, ott vannak a barátaim. - karolta át a derekamat.

- Sziasztok! - mosolygott egy lány, körülötte pedig két fiú üdvözölte Justint.

- Destiny Cart. - mutatkoztam be. Megismerkedtem Alfredo -val aki nagyon kedves volt.

- Destiny! - ért oda hozzánk Pattie, akit időközben Justin hívott oda
.

- Jó estét! - mosolyogtam rá, a lehető legkedvesebben.

- Örülök, hogy látlak. Nagyon csinos vagy.

- Köszönöm!

- Beszélgessetek csak, én megyek vissza sütni.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem.

- Nem kell, köszönöm!

- Kérsz valamit inni? - karolta át hátulról a derekamat Justin, az állát pedig a vállam pihentette, így szinte perzselte a bőrömet a lehelete.

- Nem köszönöm, inkább megkeresem a mosdót. - mondtam összeszorított.

- A folyosó végén. - puszilt bele a nyakamba, engem pedig szó szerint kirázott a hideg.

- Akkor, mindjárt jövök, elnézést. - mondtam hangosabban, hogy a társaságunkban állók is hallják, és elindultam befelé. A tekintetek szinte lyukat fúrtak a hátamba.

- Hé, - ragadta meg a kezem Justin. - Ha segítségre van szükséged csak szólj.

- Megoldom egyedül is. - vigyorogtam erőltetetten. 

Sikerült megtalálom egy mosdót, vagy is inkább az egyik mosdót. Bezártam az ajtót, majd a kád szélének döntve magam SMS - t írtam Ryan - nek :

                          

                                          " Miért adtad meg neki a telefonszámomat?! "

Nem sokat kellett a válaszra várnom:

                                                      "Sajnálom :( "

Ryan ilyen. Kiélvezi, hogy nem tudok rá haragudni. A sírós smiley csak megtévesztés, valójában nagyokat nevet most.

                                       "Hogy bírod őt elviselni?:O" - válaszoltam.

                 

                                   "Nem olyan rossz ember ő, mint te azt gondolod."

           

                                       " azért mondod ezt mert veled még nem próbalkozott"

                                   

                                                           "Azt nem tudhatod ;) :D "

                               

                                                         " beteg vagy Ry :D " -irtam neki nevetve

                                       

                                                            "Menj és ismerd meg ;) "

               

                                      "De olyan arrogáns Azt hiszi, hogy az ővé vagyok. "

                                                                       "Ryan!!!"

 "Válaszooolj!!!" - küldtem el a sokadik választ, de azt hiszem feleslegesen.

Megigazítottam a sminkem, és vissAmentem  Justin-hoz.

- Elfelejtettem mondani, hogy hozz fürdőruhát. - szállt ki a medencéből, egy szál boxerben.

- Nem baj, kibírom medencézés nélkül.  - toltam el magamtól a vizes felsőtestét.

- Ne csináld már. Egy kis vizes pólózás, nem árt. - vonogatta a szemöldökét.

- Elegem van belőled. - forgattam a szememet. Justin hirtelen megragadta derekam és a vállára emelt, én pedig a váratlan akciótól reagálni sem tudtam. Mellesleg, hirtelen megutáltam a rövid- nadrágokat, beleértve, ami aznap este rajtam volt.Argh.

- Justin! - sipítoztam. - Mit csinálsz?! - kiabáltam fincánkolva, de nem sokára megláttam a medence lépcsőjét.

- Ez csak egy kis víz! - nevetett mögöttem egy srác.

Justin óvatosan leemelt a válláról, a lábaimat a dereka köré , kezemet pedig a nyaka köré kulcsolta.

- Ezt most miért kellett? - néztem rá, értetlenül.

- Mert nekem ehhez volt kedvem. - húzta félmosolyra a száját, miközben picit feljebb emelt. - Érezd jól magad, csak egyszer, egy kicsit.

- Tudod mikor éreztem jól magam? Amikor nem ismertelek. - mondtam ki könyörtelenül, ő pedig némán nézett rám.

- miért is utálsz engem ennyire?

- mert unom a folyamatos nyomulásod

- nem is ismersz - rázta meg a fejét, lehámozta magáról a lábaimat, és kiszállt a medencéből, én pedig ott álltam(kapálóztam...) a vízben, miközben mindenki engem nézett.

Én is kiszálltam a vízből, és kicsit( amúgy nagyon ) vacogva leütem egy székre, és némán magam elé bámészkodva gondolkoztam.

Sírni szerettem volna. Sírva futottam volna el onnan. Hogy miért? Magam sem tudom. Azt viszont igen, hogy megbántottam Justint. Akaratlanul. Lehet, hogy nem a szívem csücske, de nem szerettem volna megsérteni, még akkor sem, amikor úgy viselkedik ahogy. Nem szeretem bántani az embereket.

A bambulásomból Pattie ébresztett fel a friss barbecue-val.

Justin száraz ruhában jött ki a házból. Eleinte azt hittem, hogy az asztal másik végéhez ül, de csak a tányérokért ment.

- Köszönöm! - néztem fel rá, miután letette elém a tányért.

- Salátát kérsz? - emelt fel egy tálat.

- Igen, egy picit. - bólintottam. -Köszi.

- Mindjárt jövök! - szólt anyukájának.

Sem a jobb, sem a bal oldalamon nem ült senki. Ez azért is "vicces" , mert amíg mellettem két üres hely volt, addig a túl oldalon tolongtak...Így ültem én, csendben, salátát eszegetve.
Egyszer csak valaki, valami puhát tett a vállamra, ami egy törülköző volt. Hátra pillantva Justin állt mögöttem, de nem sokáig mert  le ült a mellettem levő székre.

- A salátát, a húshoz szoktuk enni. - mutatott a tányéromra. Nem tudtam, hogy ezt arra érti, hogy "ne edd meg előlünk,akik húst is esznek" vagy, hogy "egyél húst".

- Öö... - tördeltem az ujjaimat.

- Kérsz húst? - nézett rám felvont szemöldökkel de a szája szélében ott bujkált az a kis mosoly.

- Igen. - bólintottam.

- Köszönöm! Jó étvágyat! - mosolyogtam rá, de ő már nem figyelt rám.

- Neked is!-bólintott.

Miután megettem a vacsorámat, megkerestem Justint, aki a medence szélén üldögélt, pár barátjával.Igen, időközben szó nélkül lelépett. Megértem.

- Ne haragudjatok a zavarásért, csak elköszönni szeretnék.

- Mész is? - nézett fel rám egy srác, akiből áradt az alkoholszag. De nem csak belőle. Az egész társag bűzlött.Ez meg magyarázza a nem túl értelmes tekinteteket. Nem értem Justin hogy képes az anyjától öt méterre lerészegedni.

- Igen. - bólintottam furcsán.

- Hazaviszlek! - állt fel Justin.

- Nem kell, köszönöm, haza gyaloglok.

- Hogyne, persze. Ez a 21. század, azt hiszed, hogy egy fiatal lány csak úgy sétálgathat az utcán éjszaka? - nézett rám idegesen.

- Részeg vagy -tártam szét a karom

- Akkor gyalog megyünk -mondta határozottan és fölpattant de majdnem beleborult a medencébe. Muszáj volt ezen kuncognom ezért persze kaptam egy szúrós pillantást.

Rendben - hajtottam le a fejem, beharapott ajkakkal. Amíg ő fölszaladt egy dzsekiért,én elköszöntem mindenkitől. Jó pár emberrel még számot is cseréltem.

A húsz perc séta inkább tűnt több hónapnak mint pár percnek. Végig a kínos csend uralkodott.

Miután megérkeztünk lassan elindultam a bejárati ajtóhoz, Justin pedig elindult visszafelé.

- Várj! - kiáltottam utána hirtelen. Ő pedig hirtelen megtorpant.

- hallgatlak

- Figyelj, - futottam oda hozzá.- Ne haragudj hogy néha túllépek egy határt- néztem fel rá elhúzott szájjal.

- úgy tűnik imádjuk a határok feszegetését - hajolt hozzám közelebb. Ajkai vészesen közeledtek a szám felé amikor anya kinyitotta az ajtót és megzavarta ezt a majdnem csókot. Köszi Anyu most megelőzted azt hogy én hajoljak el. Legalább most nem én leszek a gonosz.

- gyertek be ne fagyoskodjatok kint - mosolygott. Szerintem észre se ette a kínos helyzetet.

- köszönöm de inkább sietnék haza - mondta udvariasan Justin.

- Nem mehetsz haza most gyalog,hajnali kettő van. Anyukád biztos megérti.

Justin már nyitotta volna a száját hogy ellenkezzen de anya behúzott minket a házba. Ezzel csak egy probléma van. Nincs vendég szobánk.