5. Fejezet - ismétlés

Sziasztok édeseim!
Elsem hiszem hogy több mint ezren vagyunk:') köszönjük a feliratkozásokat.
Én egy hétig nem leszek szóval nem hiszem hogy lesz rész...:s
Szóval előre is Boldog Új évet . Na atadom a stafetat(..tu tu tutu mi vagyunk a muzsak ...)
~EmilyP
Kedves olvasók!
Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak.
Lora C. vagyok, egy tizenéves lány, aki szeret blogot írni. Az az igazság, hogy bloggernek nem nagyon nevezném magam, hiába van/vannak blogom/blogjaim.
Most az a rész jönne, ahol arról mesélek miként ismerkedtem meg az írással, mióta tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, - akár hobbi szinten, akár komolyabban -  stb. Mivel nem tudok regéket írni az írással való kapcsolatomról röviden mondok róla egy-két dolgot.
Ennek a blognak a "társírójává" - nem túl értelmes szó, tudom - pár résszel ezelőtt váltam.
Van egy saját blogom, ami szintén Justin Bieber fanfiction, de most nem ezt szeretném reklámozni. Első blogom is fanfiction volt, amit nyáron kezdtem el írni a legjobb barátnőmmel, de ez mára már törlésre került.(...)
Azt hiszem ez minden amit rólam és a blogolásról szól tudni lehet/kell.
Remélem tetszenek azok a részek is, amelyekben én is közrejátszottam.
Jó olvasást!
Lora c.

5.fejezet - ismétlés 

- Rendben akkor Mike! Tiéd a pálya! - nézett Ryan a fotósra, aki gyorsan bemutatkozott, majd körbe forogva Justin - t kereste. A név hallatán össze rándult a gyomrom, és összeszorított fogakkal reméltem, hogy Timberlake - re gondolt.
Sajnos, nem.

A következő pillanatban Bieber lépett be a terembe egy széles mosollyal az arcán, amit mindenki viszonzott is, és csupán a jómodor kedvéért én is megpróbáltam, de inkább vicsorogtam, mint sem mosolyogtam.

- Ryan, - fordultam Ryan- hez - ő miért van itt?

- Tudod, ő lesz a khm...- kezdte köszörülni a torkát - a párod. - mondta, de kellett pár perc mire értelmezem mit mondott, ugyanis elharapta a mondat végét.

- Akkor, kezdjük is!  - tapsolt hangosan Mike.

- Szia! - vigyorgott Justin.

- Töröld le a vigyort az arcodról - sóhajtottam.

- igyekszem

Nagyot sóhajtottam és megálltam mellette,természetesen tartva a kellő távolságot.

-Destiny,édesem megtennéd hogy közelebb mész hozza? -nézett ki a fotós a kamera mögül.
Egy aprót léptem Justin felé de még mindig elég messze voltam tőle. Mike széttárta a karját és fölhúzta a szemöldökét. Értettem a célzást ezért léptem még egyet.
A szupersztár úgy tűnik ezt megelégelte mert derekamnál fogva magához húzott. Fejét az enyémnek támasztotta én pedig próbáltam messzebb kerülni tőle amiből végül az sült ki hogy hátam egy ívbe feszült,kezemet a - csupasz - mellkasára tettem,jobb lábamat pedig fölhúztam hogy hárítsam a további közeledéseket de ő ezt kihasználta és combomat megfogva még közelebb húzott,ami egyre inkább lehetetlenek tűnt.Rögtön villant is a vaku.

- ez az gyerekek,rég láttam már ilyen szenvedélyt - nézett ránk csillogó szemekkel Mike.

- Hallod ezt szivi?szenvedélyesek vagyunk -motyogta Bieber.Figyelmen kívül hagytam a megszólalását és inkább beálltam egy újabb pózba.

A kamerának hattal voltam és fejemet oldalra fordítva néztem föl Justinra.Ő testével vállamnak dőlt és úgy nézett le rám.Újab  vaku villanás.

Mögém lépett és fejét a nyakamba fúrta de az arca még épp látszódott. A hajam előre bomlott,az egyik kezemet a fejemre tette,kézfejem kecsesen lógott. Másik kezemmel pedig a párom csuklóját fogtam. Mindent megteszek a jó fotókért.

- Na ez kémia. Zseniálisak vagytok. - kiabált csillogó szemekkel a fotós én meg csak hitetlenül meredtem rá. Ó csak legyen már vége ennek a szupersztárral gazdagított rémálomnak.

                                                                  ~*~

Miután végeztünk, és a fotókat is átnéztük, az öltözőbe siettem, ahol egy ideig elbajlódtam a zárral, végül sikerült kinyitnom az ajtót. Amint kinyilt ijedten sikitottam fel, mert nem számítottam arra, hogy a bezárt öltözőben az asztalon Justin fog ülni a fehérneműk között.

-Mit keresel te itt?

-Én is örülök, hogy látlak. Viszont, ha már megkérdezted, elmondhatom, hogy téged kereslek. -indult el felém, én pedig hátrálni kezdtem.

- Menj ki vagy sikítani fogok! - emeltem fel a mutatóujjam

- valahogy én is így terveztem - vigyorgott kajánul

- te jó ég Justin húzzál már ki innen - mondtam de úgy tűnt az idegességem nem nagyon hatotta meg.

Sőt,szerintem valami furcsa elme zavar miatt biztatásnak vette és lassan a falhoz tolt.
Nyakamhoz hajolt de nem nyomott rá egy csókot sem csak a lehellete perzselt.

- komolyan menj el - mondtam halkan de annál inkább határozottan.Legalábbis szerettem volna annak tűnni.

- nem hallak tisztán - mormogta nyakamba és egy apró csókot lehelt rá. A francokat nem hall tisztán.

Nagy nehezen kibújtam karjai közül és szúrósan a szemeibe néztem.

- Akkor olvass a számról; kopj le popsztár

Hitetlenül elnevette magát majd újból a falnak nyomott. Ennyit a helyzeti előnyről.

- Destiny úgy őszintén minek játszod azt a csinos kis fejed

-megismételnéd? -néztem rá döbbenten

- mi van  Cica,nem megy a szájról olvasás ? - nevetett fel gúnyosan

- na akkor most figyelj mert csak egyszer mondom el. Nem lesz köztünk semmi.Nem érdekel a beállított hajad sem a szexi felső tested.Nem olvadok el a szemeidtől,nem alélok el ha megnyalod az ajkaid.Nem hoznak lázba a tetkóid és hidd el ez már nálam nagy szó.Egyszerűen hidegen hagysz.

- Ne tedd magad nevetségessé. Te jobban akarsz engem mint én téged.

- tényleg ennyire süket vagy? Vagy csak szimplán nem fogadja el a kritikát az elkényeztetett fejed?

-süt rólad hogy oda vagy értem

- minél közelebb jössz annál inkább szeretnék meghalni - néztem rá unottan.

- a sármos arcom teszi - nevetett fel

- szerintem meg csak szimplán seggfej vagy - mosolyogtam bájosan és végre sikerült kibújnom a karjai alól.

Mivel a fehérneműt megkapom a fotózásért ezért úgy döntöttem - mit sem törődve a szobában lévő személlyel- elkezdek öltözködni.

Félre döntött fejjel nézett engem majd megrázta a fejét és megint beszélni kezdett.Sosem fog már csöndben maradni?

- Nem tagadhatod sokáig a nyilvánvalót

- könyörgöm fogd már be - szenvedtem egyre jobban

- mitől félsz ennyire? - hagyott figyelmen kívűl,hát persze,beszéljünk csak el egymás mellett.

- az AIDS-től - mosolyogtam angyalian.

Döbbenten rám nézett majd feldúltan megindult felém és fölkapott az ölébe. A pillanatnyi sokktól azt se tudtam mit csináljak így lábaimat dereka köré fontam.
Nem ér elítélni,ha nem ezt teszem le ejtett volna.

Ő persze ezt gondolom valami hatalmas jelnek hitte és biztosra vette hogy meg is adtam magam. Ezt benézte.

Megint a falhoz tolt csak most annyival kevesebb volt a menekülés esélye hogy tartott.
Fejét az enyémnek döntötte és közeledni kezdett ajkaim felé. Megnyalta a száját és a közelsége miatt ez elég kényelmetlen volt.

- Már megmondtam,nem én leszek az a lány akit csak úgy megkaphatsz- morogtam

- Ismétlem magam,még nem - vigyorgott majd a szám szélére egy apró puszit nyomott majd miután - végre - letett kivonult az öltözőből.

4. Fejezet - Vadmacska

Sziasztok Drágák! Most egy kicsit csalok és nem mutatom meg Barbinak az új részt. Sajnálom de már nem bírok magammal. Nem a leghoszabb rész de ha még a másik részt is hozzácsatolom az már túl sok lenne. De majd igyekszünk hogy azt is minnél hamarabb láthassátok.
Elsem hiszem hogy már vannak feliratkozóink annyira jó erzés a nézettség számlálón pihenő számjegyekről már ne is beszéljünk. Egyszerűen odavagyok.
Még annyit hogy - aztán esküszöm befogom - MINDENKINEK NAGYON NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT! És majd kellemes újévet ha véletlen elcsúsznánk a rész hozással de reméljük hogy nem.
Jó olvasást angyalkák! :) ♥
EmilyP. xX

4.fejezet - Vadmacska

Éppen az anyu által készített reggelimet ettem amikor elkezdett rezegni a telefonom.
Adam - a menedzserem - írt egy sms-t.
Hát minden jel arra utal hogy ma megint fotózásra megyek. Megnyitottam üzenetet amiben csak a helyszínről és az időpontról  olvashattam. Mint mindig gyors és lényegre törő.

Miután megettem a gabonapelyhemet fölmentem az emeltre azon belül pedig a fürdőszobámba.
Gyorsan lefürödtem és hajat mostam. Sminkelnem felesleges lett volna hiszen  úgyis szakemberek keze alatt leszek a fotózás előtt.
Így csak magam koré tekertem a halvány rózsaszín törölközőmet és átvonultam a gardróbomba.

Ahol kiválasztottam egy egyszerű szettet hiszen úgy szint csak időpocsékolás lenne kiöltöznöm.
A kedvenc fekete csipkés fehérneműmet vettem föl először. Aztán egy világos  farmer nadrágot kaptam magamra. Fölülre egy fekete toppot vettem,fölé pedig egy koptatott farmer mellényt.

Rápillantottam az órára ami határozottan jelezte hogy nincs sok időm. Beszaladtam a fürdőbe -újból- és megszárítottam a hajamat.A fejem tetejére egy fekete lógós sapkát tettem a lábamra pedig egy úgy szint sötét színű fűzős platform cipőt húztam.

Elköszöntem anyutól majd beültem a fehér range rover-embe és elindultam a helyszín felé.
Körülbelül másfél óra múlva meg is érkeztem ha az eltévedést is beleszámítjuk.
Az épületben a piszkosul helyes portás fiú mutatta meg hova kell mennem.

Amikor beléptem a terembe a fodrászom és a sminkesem rögtön lecsapott rám.
Szögegyenesre vasalta Paulo a hajamat, Jenna pedig valami mesés sminket készített el nekem.
Tény és való,nekem van a legjobb csapatom.

Hamarosan megjött a kedvencem,Ryan.
Megölelgetett majd elmesélte -hiszen menedzserem nem tette- hogy amúgy ez egy fehérnemű fotózás lesz.
Nem akadtam ki,nem ijedtem meg hiszen modell vagyok.

Bevezetett egy öltözőbe ahol egy asztalon több tucat fehérnemű pihent.
Megmutatta hogy melyik lesz az első szett amit fölkel vennem majd kiment az öltözőből.

Kivettem a zsebemből a telefonomat és lefotóztam a csipkéből készült csodákat majd kitettem twittere és instagamra a képet.

Csipogtam meg párat,válaszoltam a rajongók kérdéseire,RT-ztem pár embert de csak elkelett kezdenem készülődni.

Már majdnem kész voltam de azt a fránya melltartót a világért nem tudtam volna becsatolni.
Ekkor lépett be az én megmentőm Ryan - hiszen rajtam kívül csak neki volt még kulcsa -aki szerencsétlenkedésemet észrevéve odalépett hozzám és bekapcsolta.

- köszi a segítséget,szerintem egyedül még elbajlódtam volna vele egy jó ideig - kuncogtam.

- Hát a kikapcsolásában én is ügyesebb vagyok,de szívesen - nevette el magát.

Idegesen megfordultam és szúrósan néztem a szupersztár szemeibe. Aki nyilván nagyon élvezte hogy fölhúzott mert egyre nagyobb lett az a bizonyos kaján vigyor az arcán.

- úgy őszintén mi a francot keresel itt?

- Hát nem is örülsz nekem? - nézett rám aranyosan. Legalábbis próbálkozott de a perverz feje nem tete valami édessé.

-  felettébb - húztam gúnyos mosolyra ajkaimat.Közelebb lépett hozzám és megtámaszkodott A mögöttem lévő asztalon.

- Nem unod még a nyomulást ?

- Hát hogy őszinte legyek bele sem kezdtem.Csak itt hagytam tegnapi fotózás után  a telefonomat. - mondta és hogy ezt megerősítése a zsebébe csúsztatta az eddig mögöttem pihenő készüléket.

Győzelem ittasan mosolygott le rám és megsimogatta a valószínűleg kipirult arcomat. Félre értés ne essék nem az egó király mozdulataitól aléltam el mint ahogy sok más lány,egyszerűen csak kínos volt.

- de igazából csak egy szavadba kerül és hazaviszlek - vigyorgott megint és az arcomon pihenő kezeit levezette lassan a kezeimhez és úgy húzott magához még közelebb.

Amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle és egy aprót löktem rajta amitől nem nagyon tántorodott meg. Tény hogy nem tartozok az izompacsirták közé.

- mi az cica? - nézett rám a tipikus féloldalas mosolyával amit kirázott a hideg. És határozottan nem jólesően.

- Húzzál kifelé Bieber! Ne cicázz  és legfőképp ne érj soha többet hozzám a mancsaiddal.

- Uu egy igazi vadmacska. Később látlak! - mondta magabiztosan és egy kacsintás kiséretében kivonult végre a szobából.

Én pedig fortyogva kimentem és beálltam a kamerák elé.

3. Fejezet - Anya lánya nap

Sziasztok!:)
Nos visszatértem méghozzá egy új designel(ami még változni fog valószínűleg) és egy új társíróval:)
hosszú kimaradás volt ameddig nem írtam ide és ennek a résznek is csak az elejének a kis töredékét írtam én :)
Reméljük elnyeri tetszéseteket :) Jó olvasást

   Emily P.xX

Reggel arra keltem, hogy valaki mindenféle jóindulat nélkül beront a szobámba. Elhúzza a sötétítő függönyt és hatalmas lendülettel behuppan mellém az ágyba. Fél szemmel a betörőmre néztem majd miután fölmértem a betolakodómat a takarót a fejemre húztam. Mivel nem igazán akartam tudomást szerezni az én sajátos ébresztőórámról minden erejét bevetette, hogy rá figyeljek. Magyarán az egyik díszpárnámat - amin én és a legjobb barátnőm fényképe díszelgett - szépen, mindenféle finomkodás nélkül hozzám vágta. Morogva felültem, szúrósan ránéztem a velem szemben ülő bohócra, aki ezt fokozatosan nagyobb vigyorral tűrte. Mérgesen a hajamba túrtam majd egy fújtatás kíséretében, hátra dőltem az én pihe puha ágyikómba.

- Ne haragudj, de megismételnéd még egyszer ezt a jelenetet? Csak szeretném fölvenni videóra. Minden este és reggel megnézném. - vigyorgott.

- Perverz - motyogtam neki egy fél mosollyal az arcomon. Persze ezzel a megszólalással mit sem törődve beszélt tovább. - a vadmacska szupermodell - vigyorgott miközben a kezével úgy csinált mintha fotózna.

- Fogd be Ryan es hagyj aludni!

- Ha neked nem kell a ruha.. - mondta lassan és elindult az ajtó felé.

- Várj! - szóltam utána.

- Igen? - nézett vissza felvont szemöldökkel.

- Mi van a ruhával? - néztem rá furcsán.

- Á, semmi, ott van a kocsimban, de ahhoz, hogy a tiéd legyen, fel kell ébredned - mondta komótosan.

- Ne már, - nyöszörögtem - tudod, milyen korán van?

- Igen, délelőtt tíz óra - bólintott.

- Jó, akkor felkelek, de még mindig nem értem, miért jó ez neked. - morogtam, és elindultam a fürdőszobámba, ahol kivasaltam a hajam, feltettem az arcomra egy egyszerű sminket. Majd átmentem a gardróbomba ami össze van kötve a fürdőszobával és kiválasztottam az aznapi ruhámat. végül felvettem egy ujjatlan kék inget és egy hosszú fekete nadrágot.Aztán pedig  . Mire visszamentem a szobámba Ryan az ágyam szélén ült a ruhával, amit ígért. Mellesleg be is ágyazott...

- Köszönöm. - öleltem meg Ryan - t, utána a ruhát is.

- Na, küldetés teljesítve, én megyek is. Amúgy, hogy érezted magad tegnap este?

- Jó volt - bólintottam.

- Akkor jó, az elején kicsit csendes voltál.

- nem ismertem senkit, és tudod... - kezdtem volna mondani hogy nem mindenki nyerte el a tetszésemet , de félbe szakított.

- Értem, na, de most megyek, szia. - puszilt meg, és már ment is el.

- Szia - kiáltottam utána. A ruhát betettem a gardróbomba, és mentem is le a konyhába anyuhoz.

- Jó reggelt! - köszöntem, amint leértem.

- Szia kicsim - nézett fel rám a lapból, amin éppen irt - Van mára programod?

- Nem, nincs - ráztam a fejem - Miért?

- Nincs kedved eljönni velem a plázába? - kérdezte mosolyogva.

- De, persze, mikor? - örültem meg.

- Hát, nekem már most is jó... - kezdte, de én félbe szakítottam.

- Hát végül is én kész vagyok! - álltam meg anyu előtt.

- Szuper, akkor indulhatunk? - kérdezte.

- Igen! - bólintottan egyetértően.

Fél órával később már a pláza parkolójában álltunk, és elindultunk vásárolgatni.  Megbeszéltük, hogy elsőként a cipő boltba megyünk, utána jön a többi. Rengeteg cipőt láttam, ami tetszett, de volt olyan is, ami nem tetszett, a lényeg, hogy sok cipővel lehettem egy helyen."Pár" órás próbálgatás után fizettünk, az eladók nagy örömére.

- Szia, bocsi a zavarásért... - indult meg felém két fiatal lány - kaphatunk autogramot?

- Sziasztok, persze. - mosolyogtam - van nálam toll, de papír nincs.

- Nálam van! - szólt anyu, és elővett a táskájából egy noteszt, amiből kitépett két lapot.

- A neveteket, megmondjátok? - mosolyogtam rájuk.

- Emily, és Debby.

- Sok szeretettel Emilynek és Debbynek,Kisses Destiny xX ! -motyogtam írás közben majd  átnyújtottam át a lapokat.

- Köszönjük, és ömn, lehetne egy közös fotót készíteni?

- Persze, öö.. anyu megcsinálod? - néztem anyukámra.

- Természetesen. - vette el a telefont, az egyik lánytól.

A fotó elkészült, mi pedig folytattuk a bevásárló körutunkat, ami közben többször is megálltunk fotót, és aláírást osztogatni, de nem bánom, mert egyrészt megszoktam, másrészt jól esik. Remélem anyut nem bántottam meg azzal, hogy időnként meg - megálltunk...

- És mit szólsz ehhez a lilához? - mutattam fel egy kis ruhát anyunak a ruhaüzletben, ahol éppen vásároltunk.

- Nem hiszem, hogy az én korombelieknek készült... - húzta el a száját.

- Jézusom anya ne nevettess már - néztem rá hülyén

- Nem hiszem, viszont ez a barna... - emelt le egy  - Szerinted felpróbáljam?

 - Igen! - vágtam rá gyorsan.

Miután anyunak tetszett a ruha, és meg is vette beültünk egy étterembe, ahol szóba jött a tegnap este.

- Milyen volt tegnap a buli? - kérdezte anyu miközben a kávéját kavargatta.

- Nem volt rossz. Eleinte furcsa volt, mert senkit nem ismertem, de ennek ellenére jót beszélgettünk. - persze azt már nem tettem hozzá hogy Biebertől a hideg rázott.

- Örülök, hogy jól érezted magad.

- És veled, mi újság? - néztem rá.

- Tervezgetek. Mármint ruhákat - nevetett fel.

- Hogy megy most az üzleted?Olyan keveset beszélgettünk mostanában - húztam el a számat mire ő megsimogatta az arcomat.

- Elég jól, tegnap egy esküvői ruhát is rendeltek.

- Az igen, ugye elvállaltad? - csillant fel a szemem.

- Persze, de így utólag eléggé megijedtem. Nem biztos, hogy teljesíteni tudom.

- Ne aggódj! Minden rendben lesz, mindig is nagyon jó tervező voltál! - biztattam anyut

- Jaj de szeretlek kincsem -motyogta és magához húzott. Nem sokszor van ilyen meghitt pillanatunk hát akkor élvezzük ki

A nap fantasztikusan telt. Sokat beszélgettünk útközben, sokat nevettünk, röviden megfogalmazva: jól éreztük magunkat. Otthon fáradtan dőltünk le a kanapén a sok szatyor között, amikből még ki is kellett pakolnunk.

  Késő este az " Anya - lánya nap " befejezése képp' megnéztünk egy filmet, amin közösen sírtunk egy jót, ugyanis romantikus - vígjáték volt. 

2. fejezet: Üdvöske

Heeey Darlings !
Remélem mindenkinek -aki olvasta- tetszett az előző rész. És reménykedem benne hogy ez is mindenkinek elnyeri tetszését. Köszönöm a kedves kommenteket és azt is hogy sokan benéztetek az oldalra.
Ez se a leghosszabb rész de majd még fejlődök a részek hosszúságával.
Oh és nyitottam egy fb. rajongói oldalt ahol elérhettek : http://www.facebook.com/pages/Heart-Attack/353893108060708
Komiknak most is nagyon fogok örülni.
Igyekszem hozni a következő részt csak kevésszer jutok gép közelbe. Addig a kis füzetembe dolgozom ki a részeket.
Remélem mindenkinek kellemesen fog telni a szünete.
Najólvan. Befogtam. Jó olvasást. Kisseees. EmilyP. xX

Röpke húsz perc alatt otthon is voltam. Amikor megérkeztem az első dolgom a konyhába vezetett ahol anya éppen csokis sütit készített.
Megfogtam egy almát az asztalról és fölpattantam a pultra.

- Milyen napod volt kicsikém? -–kérdezte miközben beállította a hőfokot a sütőn.

- Csak olyan, mint a többi. Meseszép ruhám volt. Alig várom, hogy lásd a képeket. Kifejezetten jól sikerültek. Imádok ezzel a csapattal dolgozni. –meséltem lelkesen és egy aprót haraptam a gyönyörű piros almába.

- Holnap is mész? – kérdezte

- Hát még nem szóltak, hogy kellene-e. De úgyis hívnak, ha mennem kell. 

- Jól van kincsem. Ha esetleg nem lesz, semmi programod holnap akkor elmehetnénk vásárolni. Rég tartottunk már anya-lánya napot.

- Benne vagyok. De én most fölmegyek a szobámba. – leszálltam a pultról és egy puszit nyomtam anyu arcára és bementem a kis birodalmamba.

A szobám fala világos lila. Van egy hatalmas francia ágyam, amit körülvesz egy fehér baldachin. Az ágyam mellett mindkét oldalt egy-egy fehér éjjeliszekrény áll.  A falamat képek terítik el és a különféle bíztató feliratok, mint pl.: Belive, just take my hand, Dreams Come true, Laugh with u, Stay Strong és a többi.
Az erkély ajtóm mellett van egy íróasztal, amin hatalmas káosz uralkodik. A szobában az egyetlen hely ahol elviselem a rendetlenséget.
Az ajtó másik oldalán – még mindig a szobában – van, egy könyvespolc ahol a kedvenc könyveim vannak. Hiszen könyvek nélkül nem is szoba egy szoba.
A kuckóm másik oldalán van a fürdőszobám és a gardróbom. 
Az utóbbi a kedvencem. Több ruhám van mint egy  ruha butikban. Talán ezért is imádom annyira hogy modellkedem. Hiszen elsőként juthatok hozzá a legújabb kollekciókhoz. 

Bementem a fürdőbe és vettem egy jó meleg fürdőt. Majd kiszálltam megtörölköztem és átmentem a ruhák világába. 

Kiválasztottam az esti szettemet. Egy színes, mintás csőszoknyára egy fekete cipzáras toppra esett a választásom. Felülre felvettem egy farmer mellényt. Lábaimra pedig felhúztam kedvenc fekete magas sarkúmat.

Hajamat kivasaltam – hiszen ma már voltam göndörke – és egy egyszerű sminket kentem föl magamra. Fekete tussal kihúztam cicásra a szemem és egy apró szájfényt kentem ajkaimra. Nem vittem túlzásba.

Az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor hallottam, hogy csöngetnek. Na ez biztos a jó öreg Ryan bácsi lesz.

Óvatosan kinyitottam az ajtót és halkan – amennyire a magas sarkúm engedte – odalopakodtam a lépcsőhöz, hogy kicsit hallgatózzak.

- Szia Amy! – hallottam meg bohócom hangját.

- Hello Ryan. Hát te itt? – lepődött meg anya, de hangjából kivettem, hogy mosolyog.

- Küldetésen vagyok.

- El akarod rángatni bulizni és kell az engedélyem mi? – nevetett fel anya.

- A vesémbe látsz! 

- Felőlem mehet!  Nem vagyok semmi rossznak elrontója.

- Ezaz – motyogtam és egy örömtáncot lejtettem, de véletlen megbotlottam és lehuppantam a lépcső legfelső fokára. Mindketten rám néztek és látszott rajtuk, hogy alig bírják visszatartani a nevetésüket. Én fölálltam, megigazítottam a ruhámat és kecsesen – modellhez méltón – levonultam a lépcsőn.

- Oh Szia Ryan! Hát te itt? Nem is mondtad, hogy jössz..- mosolyogtam ártatlanul.

- Destiny! Parti ruhában vagy. Tudom, hogy miért van itt Ryan. És mint hallottad, igen Kincsem tudom hogy hallgatóztál megengedtem. Csak a részleteket kell megbeszélni.

Kínosan elnevettem magam és odamentem Ryanhez hogy üdvözöljem két puszival.

- Mikor hozod haza? – kérdezte anya Ry-tól.

- Legeslegkésőbb félegy. Megfelel?

-Hát nem is tudom… hova mentek?

- Justin pihenőt tart a turnéja közben és szeretném bemutatni az én bolond „húgimat” a csapatnak.

- Akkor nem vad buliba viszed ugye?

- Nem nevezném ezt annak. Csupa érett felnőttel lesz körülvéve. És pár idióta kölyökkel. Nem nagydolog, csak egy kis összejövetel. – Láttam videókat. Tényleg mindenki nagyon éretten és unalmasan viselkedik a csapatból..Ryan te hazug királyfi. Bolondok házába viszel.

- Na, jó. Vidd, de időben érjetek vissza rendben? – mosolygott. Ry csak bólintott.

- Imádlak anya! Majd jövünk – mondtam majd egy cuppanóst nyomtam az arcára.

Beültünk Ry autójába és elindultunk a Bieber ház felé. Röpke fél órás út volt. A kocsiban zenét hallgattunk. Ryan hangosan kornyikált én pedig csak dudorásztam. Imádok énekelni, de ezt a hobbimat inkább csak titokban, merítem ki.

Amikor megérkeztünk leesett az állam. Oké, misem tartozunk a szegény emberek közé így a házunkat sem sorolnám az egérlyukak közé. De ez egy palota volt.
A kócos örült mellettem megállt és várta, hogy mikor hagyom abba a bámészkodást. Amikor végre sikerült bezárnom a számat a döbbenet után nevetve átdobta rajtam a vállát és elindultunk be a házba.

A kerten áthaladva még jó párszor elbambultam, de végül a bejárati ajtóhoz is odaértünk. A mellettem álló úrfi megnyomta a csengőt. Az ajtót pár másodpercen belül egy gyönyörű fiatal nő nyitotta ki.

- Áh Ryan. Már vártunk. Kit hoztál magaddal? – kérdezte barátságosan.

- Jónapot! Destiny Cart vagyok. – mutatkoztam be illedelmesen és kezemet nyújtottam, amit mosolyogva rázott meg.

- Pattie Mallette Örülök, hogy megismerhettelek. Na, gyertek be! – invitált be minket. Ry két puszival üdvözölte aztán eltűnt az egyik szobában. Szép mondhatom. Itt hagy engem egy idegen környezetben. Ezt megjegyeztem.

Amikor körbenéztem, a ház belseje még jobban elkápráztatott.

- Tudja, nagyon szép házuk van – mosolyogtam Justin anyukájára.

- Ne magázz, kérlek! Még nem vagyok azért annyira öreg – mosolygott én pedig bólintottam ezzel tanúsítva, hogy félre teszem a magázást.

Pattie elindult az udvar felé én pedig követtem őt. Kint volt mindenki. Scooter,Paul,Usher az idióta aki ott hagyott – Ry-  és a fiatalabbak Justin,Chaz,Ryan B. ,

- Sziasztok! Vendéget hoztam- hívta föl rám a többiek figyelmét Pattie.

- Sziasztok Destiny Cart vagyok. - mosolyogtam.

- És mi hozott ide a nagy hírességek világába? – kérdezte egósan, de viccelődve Usher

- Híres modellként élek már vagy két és fél éve. – nevettem.

Mindenki sorban odajött hozzám és bemutatkozott. Mindenkivel tudtam beszélgetni mindenféléről.

Csak egy valakivel nem beszéltem még. A csapat üdvöskéjével. Justinnal. Nem óhajtott odajönni és köszönni én meg a makacs emberek közé sorolhatom magam szóval én sem mentem oda hozzá.

 A csapattal jókat hülyéskedtem, Justin pedig mindezt duzzogva figyelte külső szemlélőként. Ennek meg mi baja lehet? Nem sokat ártottam neki, hacsak az nem számít annak, hogy itt vagyok.

Végül Ryan – a fiatalbbik – lökdöste felém. Én pedig furcsán néztem rá. Jól van na! Nem tudok valakire szépen nézni, ha semmiért pikkel rám, legalábbis szerintem biztosan pikkel rám.

- Justin Bieber vagyok, bár gondolom, tudod. – mondta beképzelten és közben egy féloldalas, csábító (?) Mosoly húzódott az ajkaira.

- Igen, tudom. – mondtam gúnyosan. Micsoda egoista majom.

- Hm, szóval modell vagy? – lett szélesebb a mosolya és tetőtől talpig végig mért. Lábaimnál és melleimnél tekintette elidőzött én pedig fülhez hajoltam.

- Ne ilyen feltűnően stírölj királyfi. Hidd, el nem én leszek, akit ma este megkapsz. – hajoltam el fülétől és megvetően néztem szemeibe.

- Ma este MÉG nem – vigyorgott kajánul. én pedig döbbenten néztem rá.

- Tapló – morogtam majd elvonultam onnan őt faképnél hagyva és mentem a többiekkel beszélgetni. Tény és való hogy nem ilyennek képzeltem el a szupersztárt.

1. fejezet: Megteheted

Sziasztok!:) Noshát, ez volna az első Biebses fanfictionom. Ez csak egy kis szösszenet..de remélem mindenkinek elnyeri  a tetszését! Komikat szívesen fogadok.:) akár negatív - építő - kommenteket :) Jóolvasást kedveskéim!:) EmilyP. x 


  Az öltözőmben ültem és arra vártam, hogy Jenna a sminkesem végezzen az arcom szépítésével. A hajam már kész volt. Paulo a fodrászom, hajcsavaró segítségével kis loknikat csinált a hátam közepéig érő hajamba.
A ruhákat, amiben fotózni fognak még nem láttam. Már nagyon izgatott voltam. Nem szerettem a készülődést. De amikor engem fotóztak azt annál jobban.Jó, mondjuk Jenna mindig tökéletes munkát végez, és mint tudjuk, tökéletes munkához idő kell. De akkor is! Csak annyit akarok, hogy Jeremy- a fotós- több száz képet kattogtasson rólunk.
Már 4 éve modellkedem  Emlékszem a napra, amikor elhatároztam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

14 éves voltam, amikor anyuval beköltöztünk az új házba. Apa ott maradt a házunkban az új kedvesével. Hát igen, mint kiderült apámnak másfél évig viszonya volt egy Samantha nevezetű nővel. Azt nem mondanám, hogy csúnyácska, de anya nyomába se érhet. Nem is értem apa hogyan 'válthatott’. A szüleim közt nincs harag anya elfogadta a tényt, hogy már rég nem volt igazi a házasságuk így beadta a válópert.
Mivel mindig is anyuhoz álltam közelebb így egyértelmű volt, hogy vele maradok. De apunál töltöm 2 hetente a hétvégéket.
Amikor anyuval már kipakoltunk minden dobozt egyszerre dőltünk le a kanapéra. Bekapcsoltuk a TV-t. Én rögtön arra a csatornára kapcsoltam ahol a nap nagy részében divatbemutatókat adnak le. Mázlim volt, mert pont a kedvenc divattervezőm legújabb kollekcióját bámulhattam. Amikor azt néztem, ahogy a lányok a kifutón 'menetelnek’ jobbnál jobb ruhákban akkor jöttem rá, hogy nem sok minden tehetne boldogabbá, mint az, hogy én is ezt csinálhatom.
Anyu lelkesen fogadta hírt. Nem volt nehéz bejutnom a sűrűjében, hiszen anyum divattervező így ebben a szakmában sokáig elér a keze.
Miután kész lett a portfólióm mindenki sorra hívott, hogy mikor tudok menni a fotózásra, divatbemutatóra. Egy nap több mint 20 ajánlatot kaptunk. Aztán két év után én lettem az egyik leghíresebb modell.
Jobban már nem is járhattam volna.

- Kész vagy angyalom! - mosolygott rám Jenna. Én belenéztem a tükörbe és hát  igen,én megmondtam, hogy mindig  tökéletes munkát végez. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben majd selyem köntösömet magamon összehúzva elindultam kifelé kedvenc Stylistom felé.

-         Destiny, csodásan festesz! mint mindig. De gyere, megmutatom a ruhát, amiben még varázslatosabb leszel – vigyorgott rám Ryan. Én pedig mosolyogva követtem őt.

Odavezetett a ruhákkal teli szobába ahol már a fogasokon ott volt a modelleknek a nevük. Hamar kiszúrtam a nevemet és elindultam a nekem kijelölt ruha felé.

Megpillantottam és rögtön beleszerettem. Megfogtam és az öltözőm felé iramodtam, hogy minél hamarabb rajtam lehessen. Ryan nevetését még hallottam, amikor kiléptem. Biztos azon szórakozott, hogy mégis milyen hamar lecsaptam a ruhára.

Gyorsan – ámbár roppant óvatosan- vettem fel a csoda ruhát.
A tükör elé álltam, hogy megnézzem mégis hogyan áll rajtam.
Tökéletesen simult testemre. Elől megmutatta lábamnak majdnem teljes hosszát hátul viszont eltakarta őket.
Felsőrészén is volt egy két vágás, amik megmutatták testem némely részeit. De mégis olyan diszkrét volt.

Elindultam kifelé, hogy végre elkezdődhessen a fotózás. A kedvenc részem.
Jeremy a fotós kézcsókkal üdvözölt engem és beállított a helyemre.

A pózok már automatikusan jöttek szóval nem sokat kellett utasítgatni. Tény hogy a modellnek születtem.
Röpke három óra alatt végeztünk is.
Még megnéztük a képeket és kiválogattuk a képeket, amik a legjobban sikeredtek.

Fáradtan de sikerekben gazdagon indultam el az öltözőm felé hogy végre haza mehessek és pihenhessek egy csöppet.

A ruhát fájó szívvel de végül leszedtem magamról és belebújtam saját ruhámba ami egy sima farmerből ,egy  fehér toppból és egy fekete bőrdzsekiből állt. Hozzá fölvettem a kedvenc lógos sapkámat, nyakamba egy piros sálat kötöttem ,lábaimra pedig egy fekete fűzős magas sarkút vettem.
Táskámat karomra vágtam és Iphone-ommal a kezemben elindultam kifelé.
Épp a fehér Range Roverembe készültem beülni amikor valaki utánam kiabált.

- Héé, Destiny várj már! – szaladt utánam a kedvenc bohócom.

- Mondjad Ryan! – mosolyogtam.

- Gondoltam meghívlak egy buliba. Vagyis inkább egy összejövetelre. A kölyök most ért haza a turnéról egy röpke kis pihenőre és Scoo-ék mondták, hogy nyugodtan vigyek bárkit.És mivel úgy imádlak bemutatlak a Bieber famíliának.

- Kik lesznek még ott a barátaid közül?

- Mindenki nemet mondott. Dolgoznak, évfordulójuk van, szülnek,fáj a hajuk. Te vagy az utolsó reményem – mondta szomorúan.

- Nem hiszem, hogy megoldható. – vágtam szomorú fejet. Nem igazán volt most ehhez kedvem.

- Ne csináld már Des! Mondj egy jó indokot! – durcizott.

- Fáj a szívem, hogy ott kellett hagynom azt a gyönyörű ruhát. Már olyan jó viszonyba kezdtünk lenni,erre elveszik tőlem. Inkább hazamegyek és egy romantikus filmet megnézek és fagyit eszem és nézem ahogy összetörik a főhőslány szívét pont úgy mint…mint az enyémet – szipogtam és letöröltem egy nem létező könnycseppet az arcomon.

- Ha megszerzem, a ruhát eljössz? – nevetett

- igen! – mondtam csillogó szemekkel.

- Na akkor pattanj a kocsidba és hétre megyek érted! Lebeszélem anyuddal. – vigyorgott.

- Ryan Good-dal és a Bieber családdal leszek ma este. Hát ezt is megértem.

- Destiny Cart a híres modell igazán megteheti ezt – mondta mosolyogva magához ölelt majd nyomott egy puszit fejem búbjára.
Elköszöntünk egymástól és beültünk mindketten a saját autónkba.