5. Fejezet - ismétlés

Sziasztok édeseim!
Elsem hiszem hogy több mint ezren vagyunk:') köszönjük a feliratkozásokat.
Én egy hétig nem leszek szóval nem hiszem hogy lesz rész...:s
Szóval előre is Boldog Új évet . Na atadom a stafetat(..tu tu tutu mi vagyunk a muzsak ...)
~EmilyP
Kedves olvasók!
Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak.
Lora C. vagyok, egy tizenéves lány, aki szeret blogot írni. Az az igazság, hogy bloggernek nem nagyon nevezném magam, hiába van/vannak blogom/blogjaim.
Most az a rész jönne, ahol arról mesélek miként ismerkedtem meg az írással, mióta tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, - akár hobbi szinten, akár komolyabban -  stb. Mivel nem tudok regéket írni az írással való kapcsolatomról röviden mondok róla egy-két dolgot.
Ennek a blognak a "társírójává" - nem túl értelmes szó, tudom - pár résszel ezelőtt váltam.
Van egy saját blogom, ami szintén Justin Bieber fanfiction, de most nem ezt szeretném reklámozni. Első blogom is fanfiction volt, amit nyáron kezdtem el írni a legjobb barátnőmmel, de ez mára már törlésre került.(...)
Azt hiszem ez minden amit rólam és a blogolásról szól tudni lehet/kell.
Remélem tetszenek azok a részek is, amelyekben én is közrejátszottam.
Jó olvasást!
Lora c.

5.fejezet - ismétlés 

- Rendben akkor Mike! Tiéd a pálya! - nézett Ryan a fotósra, aki gyorsan bemutatkozott, majd körbe forogva Justin - t kereste. A név hallatán össze rándult a gyomrom, és összeszorított fogakkal reméltem, hogy Timberlake - re gondolt.
Sajnos, nem.

A következő pillanatban Bieber lépett be a terembe egy széles mosollyal az arcán, amit mindenki viszonzott is, és csupán a jómodor kedvéért én is megpróbáltam, de inkább vicsorogtam, mint sem mosolyogtam.

- Ryan, - fordultam Ryan- hez - ő miért van itt?

- Tudod, ő lesz a khm...- kezdte köszörülni a torkát - a párod. - mondta, de kellett pár perc mire értelmezem mit mondott, ugyanis elharapta a mondat végét.

- Akkor, kezdjük is!  - tapsolt hangosan Mike.

- Szia! - vigyorgott Justin.

- Töröld le a vigyort az arcodról - sóhajtottam.

- igyekszem

Nagyot sóhajtottam és megálltam mellette,természetesen tartva a kellő távolságot.

-Destiny,édesem megtennéd hogy közelebb mész hozza? -nézett ki a fotós a kamera mögül.
Egy aprót léptem Justin felé de még mindig elég messze voltam tőle. Mike széttárta a karját és fölhúzta a szemöldökét. Értettem a célzást ezért léptem még egyet.
A szupersztár úgy tűnik ezt megelégelte mert derekamnál fogva magához húzott. Fejét az enyémnek támasztotta én pedig próbáltam messzebb kerülni tőle amiből végül az sült ki hogy hátam egy ívbe feszült,kezemet a - csupasz - mellkasára tettem,jobb lábamat pedig fölhúztam hogy hárítsam a további közeledéseket de ő ezt kihasználta és combomat megfogva még közelebb húzott,ami egyre inkább lehetetlenek tűnt.Rögtön villant is a vaku.

- ez az gyerekek,rég láttam már ilyen szenvedélyt - nézett ránk csillogó szemekkel Mike.

- Hallod ezt szivi?szenvedélyesek vagyunk -motyogta Bieber.Figyelmen kívül hagytam a megszólalását és inkább beálltam egy újabb pózba.

A kamerának hattal voltam és fejemet oldalra fordítva néztem föl Justinra.Ő testével vállamnak dőlt és úgy nézett le rám.Újab  vaku villanás.

Mögém lépett és fejét a nyakamba fúrta de az arca még épp látszódott. A hajam előre bomlott,az egyik kezemet a fejemre tette,kézfejem kecsesen lógott. Másik kezemmel pedig a párom csuklóját fogtam. Mindent megteszek a jó fotókért.

- Na ez kémia. Zseniálisak vagytok. - kiabált csillogó szemekkel a fotós én meg csak hitetlenül meredtem rá. Ó csak legyen már vége ennek a szupersztárral gazdagított rémálomnak.

                                                                  ~*~

Miután végeztünk, és a fotókat is átnéztük, az öltözőbe siettem, ahol egy ideig elbajlódtam a zárral, végül sikerült kinyitnom az ajtót. Amint kinyilt ijedten sikitottam fel, mert nem számítottam arra, hogy a bezárt öltözőben az asztalon Justin fog ülni a fehérneműk között.

-Mit keresel te itt?

-Én is örülök, hogy látlak. Viszont, ha már megkérdezted, elmondhatom, hogy téged kereslek. -indult el felém, én pedig hátrálni kezdtem.

- Menj ki vagy sikítani fogok! - emeltem fel a mutatóujjam

- valahogy én is így terveztem - vigyorgott kajánul

- te jó ég Justin húzzál már ki innen - mondtam de úgy tűnt az idegességem nem nagyon hatotta meg.

Sőt,szerintem valami furcsa elme zavar miatt biztatásnak vette és lassan a falhoz tolt.
Nyakamhoz hajolt de nem nyomott rá egy csókot sem csak a lehellete perzselt.

- komolyan menj el - mondtam halkan de annál inkább határozottan.Legalábbis szerettem volna annak tűnni.

- nem hallak tisztán - mormogta nyakamba és egy apró csókot lehelt rá. A francokat nem hall tisztán.

Nagy nehezen kibújtam karjai közül és szúrósan a szemeibe néztem.

- Akkor olvass a számról; kopj le popsztár

Hitetlenül elnevette magát majd újból a falnak nyomott. Ennyit a helyzeti előnyről.

- Destiny úgy őszintén minek játszod azt a csinos kis fejed

-megismételnéd? -néztem rá döbbenten

- mi van  Cica,nem megy a szájról olvasás ? - nevetett fel gúnyosan

- na akkor most figyelj mert csak egyszer mondom el. Nem lesz köztünk semmi.Nem érdekel a beállított hajad sem a szexi felső tested.Nem olvadok el a szemeidtől,nem alélok el ha megnyalod az ajkaid.Nem hoznak lázba a tetkóid és hidd el ez már nálam nagy szó.Egyszerűen hidegen hagysz.

- Ne tedd magad nevetségessé. Te jobban akarsz engem mint én téged.

- tényleg ennyire süket vagy? Vagy csak szimplán nem fogadja el a kritikát az elkényeztetett fejed?

-süt rólad hogy oda vagy értem

- minél közelebb jössz annál inkább szeretnék meghalni - néztem rá unottan.

- a sármos arcom teszi - nevetett fel

- szerintem meg csak szimplán seggfej vagy - mosolyogtam bájosan és végre sikerült kibújnom a karjai alól.

Mivel a fehérneműt megkapom a fotózásért ezért úgy döntöttem - mit sem törődve a szobában lévő személlyel- elkezdek öltözködni.

Félre döntött fejjel nézett engem majd megrázta a fejét és megint beszélni kezdett.Sosem fog már csöndben maradni?

- Nem tagadhatod sokáig a nyilvánvalót

- könyörgöm fogd már be - szenvedtem egyre jobban

- mitől félsz ennyire? - hagyott figyelmen kívűl,hát persze,beszéljünk csak el egymás mellett.

- az AIDS-től - mosolyogtam angyalian.

Döbbenten rám nézett majd feldúltan megindult felém és fölkapott az ölébe. A pillanatnyi sokktól azt se tudtam mit csináljak így lábaimat dereka köré fontam.
Nem ér elítélni,ha nem ezt teszem le ejtett volna.

Ő persze ezt gondolom valami hatalmas jelnek hitte és biztosra vette hogy meg is adtam magam. Ezt benézte.

Megint a falhoz tolt csak most annyival kevesebb volt a menekülés esélye hogy tartott.
Fejét az enyémnek döntötte és közeledni kezdett ajkaim felé. Megnyalta a száját és a közelsége miatt ez elég kényelmetlen volt.

- Már megmondtam,nem én leszek az a lány akit csak úgy megkaphatsz- morogtam

- Ismétlem magam,még nem - vigyorgott majd a szám szélére egy apró puszit nyomott majd miután - végre - letett kivonult az öltözőből.