1. fejezet: Megteheted

Sziasztok!:) Noshát, ez volna az első Biebses fanfictionom. Ez csak egy kis szösszenet..de remélem mindenkinek elnyeri  a tetszését! Komikat szívesen fogadok.:) akár negatív - építő - kommenteket :) Jóolvasást kedveskéim!:) EmilyP. x 


  Az öltözőmben ültem és arra vártam, hogy Jenna a sminkesem végezzen az arcom szépítésével. A hajam már kész volt. Paulo a fodrászom, hajcsavaró segítségével kis loknikat csinált a hátam közepéig érő hajamba.
A ruhákat, amiben fotózni fognak még nem láttam. Már nagyon izgatott voltam. Nem szerettem a készülődést. De amikor engem fotóztak azt annál jobban.Jó, mondjuk Jenna mindig tökéletes munkát végez, és mint tudjuk, tökéletes munkához idő kell. De akkor is! Csak annyit akarok, hogy Jeremy- a fotós- több száz képet kattogtasson rólunk.
Már 4 éve modellkedem  Emlékszem a napra, amikor elhatároztam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

14 éves voltam, amikor anyuval beköltöztünk az új házba. Apa ott maradt a házunkban az új kedvesével. Hát igen, mint kiderült apámnak másfél évig viszonya volt egy Samantha nevezetű nővel. Azt nem mondanám, hogy csúnyácska, de anya nyomába se érhet. Nem is értem apa hogyan 'válthatott’. A szüleim közt nincs harag anya elfogadta a tényt, hogy már rég nem volt igazi a házasságuk így beadta a válópert.
Mivel mindig is anyuhoz álltam közelebb így egyértelmű volt, hogy vele maradok. De apunál töltöm 2 hetente a hétvégéket.
Amikor anyuval már kipakoltunk minden dobozt egyszerre dőltünk le a kanapéra. Bekapcsoltuk a TV-t. Én rögtön arra a csatornára kapcsoltam ahol a nap nagy részében divatbemutatókat adnak le. Mázlim volt, mert pont a kedvenc divattervezőm legújabb kollekcióját bámulhattam. Amikor azt néztem, ahogy a lányok a kifutón 'menetelnek’ jobbnál jobb ruhákban akkor jöttem rá, hogy nem sok minden tehetne boldogabbá, mint az, hogy én is ezt csinálhatom.
Anyu lelkesen fogadta hírt. Nem volt nehéz bejutnom a sűrűjében, hiszen anyum divattervező így ebben a szakmában sokáig elér a keze.
Miután kész lett a portfólióm mindenki sorra hívott, hogy mikor tudok menni a fotózásra, divatbemutatóra. Egy nap több mint 20 ajánlatot kaptunk. Aztán két év után én lettem az egyik leghíresebb modell.
Jobban már nem is járhattam volna.

- Kész vagy angyalom! - mosolygott rám Jenna. Én belenéztem a tükörbe és hát  igen,én megmondtam, hogy mindig  tökéletes munkát végez. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben majd selyem köntösömet magamon összehúzva elindultam kifelé kedvenc Stylistom felé.

-         Destiny, csodásan festesz! mint mindig. De gyere, megmutatom a ruhát, amiben még varázslatosabb leszel – vigyorgott rám Ryan. Én pedig mosolyogva követtem őt.

Odavezetett a ruhákkal teli szobába ahol már a fogasokon ott volt a modelleknek a nevük. Hamar kiszúrtam a nevemet és elindultam a nekem kijelölt ruha felé.

Megpillantottam és rögtön beleszerettem. Megfogtam és az öltözőm felé iramodtam, hogy minél hamarabb rajtam lehessen. Ryan nevetését még hallottam, amikor kiléptem. Biztos azon szórakozott, hogy mégis milyen hamar lecsaptam a ruhára.

Gyorsan – ámbár roppant óvatosan- vettem fel a csoda ruhát.
A tükör elé álltam, hogy megnézzem mégis hogyan áll rajtam.
Tökéletesen simult testemre. Elől megmutatta lábamnak majdnem teljes hosszát hátul viszont eltakarta őket.
Felsőrészén is volt egy két vágás, amik megmutatták testem némely részeit. De mégis olyan diszkrét volt.

Elindultam kifelé, hogy végre elkezdődhessen a fotózás. A kedvenc részem.
Jeremy a fotós kézcsókkal üdvözölt engem és beállított a helyemre.

A pózok már automatikusan jöttek szóval nem sokat kellett utasítgatni. Tény hogy a modellnek születtem.
Röpke három óra alatt végeztünk is.
Még megnéztük a képeket és kiválogattuk a képeket, amik a legjobban sikeredtek.

Fáradtan de sikerekben gazdagon indultam el az öltözőm felé hogy végre haza mehessek és pihenhessek egy csöppet.

A ruhát fájó szívvel de végül leszedtem magamról és belebújtam saját ruhámba ami egy sima farmerből ,egy  fehér toppból és egy fekete bőrdzsekiből állt. Hozzá fölvettem a kedvenc lógos sapkámat, nyakamba egy piros sálat kötöttem ,lábaimra pedig egy fekete fűzős magas sarkút vettem.
Táskámat karomra vágtam és Iphone-ommal a kezemben elindultam kifelé.
Épp a fehér Range Roverembe készültem beülni amikor valaki utánam kiabált.

- Héé, Destiny várj már! – szaladt utánam a kedvenc bohócom.

- Mondjad Ryan! – mosolyogtam.

- Gondoltam meghívlak egy buliba. Vagyis inkább egy összejövetelre. A kölyök most ért haza a turnéról egy röpke kis pihenőre és Scoo-ék mondták, hogy nyugodtan vigyek bárkit.És mivel úgy imádlak bemutatlak a Bieber famíliának.

- Kik lesznek még ott a barátaid közül?

- Mindenki nemet mondott. Dolgoznak, évfordulójuk van, szülnek,fáj a hajuk. Te vagy az utolsó reményem – mondta szomorúan.

- Nem hiszem, hogy megoldható. – vágtam szomorú fejet. Nem igazán volt most ehhez kedvem.

- Ne csináld már Des! Mondj egy jó indokot! – durcizott.

- Fáj a szívem, hogy ott kellett hagynom azt a gyönyörű ruhát. Már olyan jó viszonyba kezdtünk lenni,erre elveszik tőlem. Inkább hazamegyek és egy romantikus filmet megnézek és fagyit eszem és nézem ahogy összetörik a főhőslány szívét pont úgy mint…mint az enyémet – szipogtam és letöröltem egy nem létező könnycseppet az arcomon.

- Ha megszerzem, a ruhát eljössz? – nevetett

- igen! – mondtam csillogó szemekkel.

- Na akkor pattanj a kocsidba és hétre megyek érted! Lebeszélem anyuddal. – vigyorgott.

- Ryan Good-dal és a Bieber családdal leszek ma este. Hát ezt is megértem.

- Destiny Cart a híres modell igazán megteheti ezt – mondta mosolyogva magához ölelt majd nyomott egy puszit fejem búbjára.
Elköszöntünk egymástól és beültünk mindketten a saját autónkba.