7. fejezet - "Pizsiparti"

Sziasztok! :)
Meghoztuk a legújabb részt. Nyugodtan fejtsétek ki a véleményeteket egy pipában esetleg egy kommentben. :)

Jó olvasást!

- De, anyu, nincs hely, hol fog aludni? - követtem anyukámat, aki a szekrénye felé vette az irányt. Ezt eleinte nem tudtam mire vélni. Első gondolatom az volt, hogy pizsamát ad Justin-nak, de elvetettem ezt az ötletet. Takarót, párnát pakolt elő, amiket egyből a kezembe is nyomott.
- Mégis mit kezdjek vele?!-kiáltottam a párnahalmok alól.
- Vidd a nappaliba, kérlek! - fordult felém, majd kiment a szobából, én pedig nehezen, de követni tudtam.
- Ez ő? - hallottam Justin hangját.
- Igen, - nevetett fel anyu - már kicsinek is imádta a kamerát, és a kamera is őt.
- Vajon, most hogy állna rajta, egy bohóc jelmez? - nevetett Justin. Mivel egyből rájöttem, hogy az óvodás farsangi bál fotója a téma, amin történetesen én pózolok, mint bohóc, eldobva a hatalmas párnát rohanni kezdtem a nappaliba.
- Hé! - kaptam le a dohányzóasztalról a bekeretezett fotót - Nem ér kinevetni! - szorítottam a mellkasomhoz a darabot.
- Nem nevetünk ki. Olyan aranyos voltál. - szólt anyu, de körbe forogva témát váltott. - Hol hagytad a párnákat? - kérdezte, majd ismét otthagyott.
- Mi az hogy voltam? Már nem vagyok aranyos? - motyogtam csalódottan, azonban elfelejtettem, hogy maga Mr.Bieber áll mellettem pár méterre.
- De, még mindig aranyos vagy. - kacsintott, amit én egy erőltetett vigyorral díjaztam.
- Na, akkor, itt is van a párna, felhúzom a huzatot, és már alhatsz is rajta, de ha beszélgetni szeretnétek...- kezdte anyu, de én félbe szakítottam.
 - Anyu, pontosan hol is fog Justin aludni?
- Ja, igen, igen. Nyugodtan alhat veled. - mondta ki sóhajtva,nekem pedig szinte leesett a szemöldököm. Justin lehajtotta a fejét, persze a válla rázkódásából egyből megállapítottam, hogy jóízűen nevet.
- Anya! Justinnak jó lesz a kanapé is! - toporzékoltam.
- Jó, jó. Én most, megyek lefekszem aludni. Beszéljétek meg a dolgokat. - nyomott egy puszit a homlokomra anyu, majd jó éjszakát kívánva elment aludni.
- Na, akkor remélem megfelel a kanapé, tessék ott egy párna, és egy takaró amivel betakarózhatsz. Jó éjszakát.-pakoltam az ágyneműket a kanapéra. Justin néma csendben lefeküdt, betakarózott, mintha csak egy kisgyerek lenne aki csendben várja az esti mesét.
- Kaphatok egy jó éjt csókot? - vigyorodott el. Pedig, én már azt hittem, hogy most, nem fog beszólni.
- Nem. - mondtam ki hűvösen, és miután kimondtam a rövidke szócskát a hasam hangosan korgott egyet.
- Így jár az aki csak salátát eszik. - húzta el a száját Justin.
- Ömn. Nem vagy éhes? - kérdeztem, persze csak a jól neveltségem miatt.
 - Nem szoktam hajnalban enni.
- Akkor ne egyél, én enni fogok. - fordultam sarkon, majd a konyhában halkan kutatni kezdtem a hűtőben. Pár perccel később egy szelet pizzával mentem fel a szobámba, persze útközben vetettem egy pillantást a nappaliban alvó vendégünkre. Justin lekapcsolta a kislámpát, amit én égve hagytam, és azt hiszem aludt.
 Valami oknál fogva, nem voltam álmos, ezért végig terültem az ágyamon, és laptopozni kezdtem. Gyorsan előkaptam a telefonomat, és írtam egy SMS-t. Az SMS elküldése után pár perce, a számítógépem jelezte is a videóhívást.
- Destiny, miért kellett hajnali három órakor videóhívást "kezdeményeznem"? - nézett a kamerába Ryan.
- Aludtál? - kérdeztem vissza beleharapva a pizzámba.
- Igen. - bólintott.
- Tényleg? - döntöttem picit félre a fejem, magyarázatra várva.
- Nem. - nevette el magát Ry. - Na, mond, mi újság?
 - Justin. Itt van. A nappalinkban. - sziszegtem.
- Mármint, most?
 - Igen.
- Miért is? - kérdezte Ryan, és akkor én elmeséltem a történetet, belőle pedig kitört a nevetés.
 - Ne nevess! Ez nem vicc...-kezdtem el csitítani barátomat,de valaki kopogott az ajtómon, ami félbe szakított.
- Gyere be! - szóltam, mire Justin dugta be a fejét a szobámba, majd nem túl diszkréten körbenézett a szobámban.
- Mit szeretnél? - sóhajtottam.
- Nem tudok aludni. - húzta félmosolyra a száját.
- És, én most mit tudok segíteni? - húztam fel a szemöldököm.
- Szia Justin! - szólt Ryan aki végig élőben hallotta a beszélgetésünket. A laptopot Justin felé fordítottam, aki egy kis ideig hunyorogva meredt a képernyőre, majd megenyhültek az arcvonásai és vigyorogva intett Ryannek.
- Srácok, én, most megyek aludni. Aludjatok jól! - integetett vidáman a kamerába. Majd kilépett a videóbeszélgetésből.
- Leülhetek? - kérdezte Justin, de már régen az ágyam felé tartott.
- Hogy tudtál, de ilyen hamar elázni? - kérdeztem, amikor megcsapta az orromat az alkoholszag.
- Csak egy pohár pezsgőt ittam. - tette fel a kezét védekezően.
- Egy pohár? - húztam föl a szemöldökömet
- Lehet kettő volt - mondta majd egy lendülettel eldőlt az ágyamon.
- Justin. - néztem rá még mindig vádlón
- Jó, lehet hogy egy üveg volt. És?
 Nagyot sóhajtottam majd föálltam. Fejemet oldalra fordítottam és kezemet felé nyújtottam.
- Na gyere nagyfiú!
 Egy kaján vigyor terült el az arcán amikor megfogta a kezem. Megpróbáltam fölhúzni de ő elkényelmesedett, így nem szándékozott talpra állni.
- Igazán együtt működhetnél! - sziszegtem, még mindig Justin kezét fogva. Nem teljesen sikerült kiszednem az ágyamból. Lepakoltam a laptopot az ágyról, majd levittem a tányért a konyhába. Mire vissza értem a szobába, Justin betakarózva feküdt az ágyban, a félhomályban. Nem sok erőm lett volna, ahhoz, hogy kirángassam onnan, ezért kis idő hezitálás után a szobában elhelyezett kanapéra feküdtem. Talán, most, az alkohol hatása alatt állva, nem nyomul, de reggel, amikor fel kell, szinte biztos vagyok benne, hogy azzal a tipikus vigyorával fogadná, hogy mellette aludtam el.