Sziasztok Pupákok!:)
Nagyon nagyon sajnálom,hogy nem jelentkeztünk. Igazából rám kenhetjük az egészet mert Barbi már írt egy részt de annyira belemerültem ebbe a részbe -ami végül csak nem úgy sült ahogy az elején gondoltam - hogy muszáj volt megírnom.
De mentségemre/ünkre szóljon az egész felvételi és az összes többi nyolcadikos probléma.
Remélem azért még nem pártoltatok el tőlünk,jó olvasást :) <3
u.i.: többet ilyen nem fordul elő,megígérem!
Nagyon nagyon sajnálom,hogy nem jelentkeztünk. Igazából rám kenhetjük az egészet mert Barbi már írt egy részt de annyira belemerültem ebbe a részbe -ami végül csak nem úgy sült ahogy az elején gondoltam - hogy muszáj volt megírnom.
De mentségemre/ünkre szóljon az egész felvételi és az összes többi nyolcadikos probléma.
Remélem azért még nem pártoltatok el tőlünk,jó olvasást :) <3
u.i.: többet ilyen nem fordul elő,megígérem!
8. fejezet - Kihívás
Bár az este direkt nem dőltem be a franciaágyamba,reggel mégsem egyedül ébredtem. Békésen szundikált mellettem a szupersztár. Hát persze,ha ott egy két személyes ágy akkor feküdjünk inkább kényelmetlenül,egy keskeny kanapén. Tök logikus. És a legfelháborítóbb,hogy még a takarómat is elcsente. Teljesen belebugyolálta magát.
Úgy döntöttem vissza lopom a tulajdonom,mégha ez azzal is jár hogy lelököm az alsónadrágban nyugvó Justint. Harcias lélek vagyok és minden jel szerit a popsztár is. Amikor megpróbáltam kihúzni alóla a pihe-puha takarómat,ő még inkább maga alá gyűrte. Tovább próbálkoztam de ahelyett,Hogy megnyertem volna a csatát,csapdába szorultam. Egyik lábát átdobta rajtam és derekamat átkarolta, Ez most komoly? De ez nem azt jelentette,hogy föladtam a próbálkozással.Még mit nem! Kevesebb volt a mozgásra alkalmas tér de így is küzdöttem. Hát betakarózni még most sem tudtam de legalább elengedett és kicsit arrébb is ment.
- Hát jó, 2014 februárjában elhunyt Destiny Cart,fagyhalálban. Nyugodjék békében -motyogtam Csak egy pillanatra vettem le a szememet a plafonról amikor észrevettem,hogy a mellettem pihenő személynek apró mosoly húzódik el az arcon. Kis aljas!
- Ha fázol,ide bújhatsz - bár ez csak egy felajánlás volt,Justin a válaszomtól eltekitve átölelt hátulról.
-Ennyire oda vagy a szűkös helyekért?
- Igazából klausztrofóbiás vagyok de érted kibírnám
- Szerintem veszek szülinapodra egy egy könyvet amiben leírják hogy mik is a klisés csajozós szövegek. Remélem az után már nem kell ezeket hallgatnom.
- Nekem te is tökéletes ajándék lenne lennél - nézett rám.
- Jó ég,ez egyre rosszabb - mondtam majd mindketten felnevettünk és ő még jobban magához húzott. A fejét a nyakamba fúrta és úgy nevetett tovább. Megborzongtam.Mire ő fölbátorodott és egy apró csókot nyomott a bőrömre. Gyorsan eltoltam magamtól és fölültem.
Beletúrtam az alvástól zilált hajamba. Rásandítottam az éjjeliszekrényen lévő órára és észbe kaptam hogy ideje készülődni. Nemsokára úgyis indulnom kell. Fölpattantam és elindultam a gardróbom felé.
Kivettem egy GNR-es toppot,egy koptatott farmer nadrágot és egy fekete-piros kockás inget amit a derekamra köthetek. Átmentem a fürdőbe és miután meggyőződtem arról,hogy Justin nem tud rám törni,beléptem a zuhanyzóba és gyorsan lefürödtem.
Röpke háromnegyed óra alatt kész is lettem. Mentségemre szóljon hogy ebben a smink és a hajsütés is benne volt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra majd kiléptem az ajtón.
Kisebb szívroham ért amikor beléptem a szobámba ugyanis Bieber úgy döntött,hogy derekam után kap és magához húz. Egy apró sikoly hagyta el a számat ő pedig ezen csak nevetett. Olyan pofátlan. A falhoz tolt és kaján vigyorral nézett rám. Egyik keze a fejem mellett volt a másikkal pedig a derekamat fogta. Felém hajolt de még mielőtt bármit is csinálhatott volna jobb kezemet csupasz mellkasára tettem.
Nem hiszem el hogy ennek a gyereknek nincs pénze pólóra. Elmosolyodott és a szemeimbe nézett. Alig észrevehetően megnyalta az alsó ajkát én a sajátom rágcsáltam. Láttam hogy próbálja visszatartani azt a széles önelégült mosolyt ami mindig az arcán virít. Fejét az enyémnek támasztotta és elterült az arcán a vigyor amit ideáig próbált kordában tartani.
- Kopj már le,Bieber - nevettem fel gúnyosan. Karját leengedte maga mellé és csak mosolygott rám. Rég láttam már ilyen idegesítő egy embert. Először elkezdett rezegni a telefonom majd megszólalt az Addicted to you Avicii-től. Kiakartam venni a zsebemből de Justin a karom után kapott és nyakába tette.Elkezdett velem táncikálni.
- Fölvenném. - mondtam fej rázva bár bevallom szórakoztatott a próbálkozása.
- Pedig tetszik ez a szám - húzta a száját de egyik tenyere még mindig a derekamon pihent. Legalábbis egy ideig. Lassan levezette a kezeit a farzsebemhez és kihúzta belőle a zajt adó mobilom majd füléhez emelte.
- Hallo, Itt Destiny Cart telefonja akit jelen pillanatban túlságosan lefoglalok - vigyorgott
- Add vissza,Tökfej -mormogtam és megpróbáltam kivenni a kezéből a telefont.
-Átadhatok neki valami üzenetet? - kérdezte nyájasan a telefon túloldalán lévő embertől. Ha az énekes karrierje befuccsolna,titkárnőként még tökéletesen éldegélhetne.Mikor rájöttem,hogy semmi esélyem visszakapni a mobilom,a hátamat a falnak vetettem és morcosan néztem rá. Természetesen ettől neki még nagyobb vigyor terült el az arcán. Ha ez egyáltalán még lehetséges.
- Des, édesem! Audrey barátnőd azt üzeni,hogy nagy bajban vagy amiért hetek óta nem kerested! Ejnye - nézett rám csúnyán de ugyanolyan pimaszul nézett rám.- Várj egy percet! Odaadlak neki. - majd ahelyett,hogy a kezembe adta volna a kis készüléket kihangosította és egy kicsit felém tolta. Mint valami túszdráma.
- Csajos,ne haragudj,hogy nem hívtalak,de dolgoztam - mondtam barátnőmnek aki gúnyosan felhorkant.
- De bepasizni volt időd,mi? - nyilván nem tudta,hogy a titkárnőm még mindig hall minket. Arról meg pláne nem volt sejtése sem,hogy semmi sincs köztem és a popsztár között.
- A legkevésbé sem! - mormogtam mire Justin jóízűen fölnevetett
- Akkor mégis ki ő ? kérdezte Audr izgalomtól csengő hangon.
- Justin
- Köszönöm Destiny,most aztán igazán sokat segített - ma milyen szarkasztikus
- Popsztár,idegesítő,pofátlan és még reggelig sorolhatnám az erényeit - fintorogtam amit ő nyilvánvalóan nem láthatott ellenben a vendégünkkel.
- Mivel Timberlake-re sosem mondanál ilyeneket ha tippelhetnék Bieber-t mondanék.
- Személyesen - szólalt föl az említett és a biztonság kedvéért kacsintott egyet mintha rajtam kívül látta volna más is. Audrey hangosan felsóhajtott majd elnevette magát.
- Szóval vázolnám a szitut...te egy tini bálvánnyal vagy egy szobában. Reggel. Ami arra vezethető vissza ,hogy az este is ott volt. És te idegesítőnek és pofátlannak hívod ahelyett,hogy leszaggatnád róla a felsőjét ?
Justin a hasát fogva nevetett mire én csak a szememet forgattam. Jól kijönnének egymással az is biztos.
- Igazából mindenféle kérés nélkül képes leszedni magáról a pólóját - mondtam a telefonban amit még mindig nem én fogtam. A popsztár egy pimasz mosoly kíséretében rám kacsintott. Ez mást sem tud csinálni,komolyan mondom. - nem értem a problémád - kacagott jóízűen Audr.
-Valahogy éreztem. Na de nekem indulnom kell. Csókszi - mondtam majd egy mozdulattal kivettem Justin kezéből a telefont és kinyomtam.
- Egy szót se szólj! - néztem rá szúrósan. Védekezésként föltette a kezeit maga mellé. Megfogtam a kulcscsomóm és elindultam lefelé. Hallottam a szupersztár lépteit mögöttem. Anyu már nem volt itthon. Nem baj,majd írok neki egy sms-t, ,hogy apuéknál leszek egy pár napig. Belebújtam a nemrég vásárolt Air force cipőmbe és elindultam kifelé.
Várakozóan pillantottam Justinra aki még mindig az előszobában állt.
- Siess már ha azt akarod,hogy hazadobjalak - alig láthatóan megrázta a fejét majd elindult kifelé. Az autóm a felhajtón várt minket. Bezártam gyorsan az ajtót és beültünk mindketten.
Bekapcsoltam a rádiót és szórakozottan mozgattam az ujjaimat a kormányon Katy Perry legújabb dalára a Dark horse-ra
Éppen egy piros lámpánál álldogáltunk amikor megszólalt az útitársam.Tudtam,hogy nem úszhatom meg ezt a kis utat bármiféle csevej nélkül.
- Úgy érzem magam itt mint akit kasztráltak - igazgatta az övét. Borzasztóan sajnálom de az én kocsimban én vezetek.
- Ugyan kérlek, nap mint nap furikáznak - forgattam a szemeimet.
- De legtöbbször hátul ülök
- Felőlem akár hátra is ülhetsz - vontam meg a vállam. Nekem aztán oly' mindegy.
- Nem,Destiny nem. Most a férfiasságomon kellett volna gúnyolódnod
- Hogy miden? - fordultam féloldalasan felé. Kár volt mert a hatalmas vigyorával találtam magamat szemben.
- Na pont így kellett volna az elején is csinálnod - kacsintott
- Nem megyek bele a hülye kis játékaidba
- Pedig szórakozhatnánk egy kicsit - mondta búgó hangon és a combomra tette a kezét. Rácsaptam a kezére majd gyorsan visszatettem a kezeimet a kormányra.
-Már mondtam,hogy gyakorold még a csajozási módszereid
- Több visszajelzés szerint is tudom,hogy jó vagyok abban amit csinálok - nevetett fel. Egoista.
- Erre azért nem innék mérget
- Csak azért mondod mert még sosem próbáltad
- És ez így is fog maradni.
- Ezt kihívásnak veszem - mondta majd visszatette a kezét a combomra.Ismét lecsaptam onnan.
- felőlem - mondtam unottan.
- Ez azt jelenti,hogy benne vagy ? - szinte látom magam előtt ahogy felcsillannak a szemei.
- Nem,ez azt jelenti,hogy esélytelen lebeszélni téged a perverz gondolataidról. Bár ez közel sem jelenti azt hogy esélyed van valóra váltani.
- Több esélyem van mint hinnéd
- Mit már mondtam nekem aztán mindegy.
Végre leparkolhattam a házuk előtt. Pár másodperc és végre megszabadulhatok tőle.
- Egy élmény volt de most végre kiszállhatsz a kocsimból. Szia - mondtam és áthajoltam hogy kinyithassam az ajtaját. Hátha így gyorsabban veszi a lapot. De ezzel csak azt értem el hogy borzasztóan közel került hozzám
- Talán valami gond van ? - istenem már megint ez a mély csábításra kész hang.
- Akad.
- talán segíthetek,hogy egy pillanatra elfelejtsd a problémád?
- Ha most azonnal kiszállsz akkor igen
- Akkor búcsúzz el - suttogott majd elkezdett közeledni felém
- Lassan a testtel,Nagyfiú - mondtam nevetve majd a vállánál fogva eltoltam magamtól. De p nem engedte,hogy távolság keletkezzen köztünk így a derekamnál fogva kicsit magához húzott. Roppantul kényelmes így a sebváltón áthajolni.
-Csak lazíts egy kicsit , édes - egy kicsit megbökte a fejem így szabad teret kapott a nyakamra. Apró csókot nyomott rá. Ellöktem magamtól és mérgesen néztem a szemeibe. Egy csepp megbánás vagy szégyen sem látszódott rajta. Pofátlan.
Elkezdte cirógatni a karomat amitől libabőrős lettem. Lehet jobb lett volna ha hozok egy dzsekit.
Egyszer csak arra eszméltem föl,hogy Pattie mosolyogva kopog be az ablakon. Lehúztam az ablakot és közben elhelyezkedtem az ülésemen.
- Szia kincsem, köszönöm,hogy este nálatok aludhatott Justin - mosolygott továbbra is rám az anyukája. Egy ilyen csodálatos nőnek hogy lehet egy ilyen beképzelt fia?
- Ugyan,semmiség - erőltettem én is magamra egy kedves arcot. Még jó hogy nagy ügy. Többet aztán ne aludjon az ágyamba.
- Mész valahova? Esetleg bejöhetnél egy teára és egy kis sütire - komolyan mondom ez a nő maga a megtestesült kedvesség.
- Igazándiból nagyon sietek,Apuéknál töltöm a hétvégét
- Akkor majd legközelebb,Szia Destiny - mondta majd integetve bement a házba.
- Én is elköszönök. Jó utat,Angyalom - mondta kacéran és egy apró puszit nyomott az arcomra majd kiszállt az autóból.Végre.
A gázra léptem és elindultam,egy Justin mentes helyre.
Úgy döntöttem vissza lopom a tulajdonom,mégha ez azzal is jár hogy lelököm az alsónadrágban nyugvó Justint. Harcias lélek vagyok és minden jel szerit a popsztár is. Amikor megpróbáltam kihúzni alóla a pihe-puha takarómat,ő még inkább maga alá gyűrte. Tovább próbálkoztam de ahelyett,Hogy megnyertem volna a csatát,csapdába szorultam. Egyik lábát átdobta rajtam és derekamat átkarolta, Ez most komoly? De ez nem azt jelentette,hogy föladtam a próbálkozással.Még mit nem! Kevesebb volt a mozgásra alkalmas tér de így is küzdöttem. Hát betakarózni még most sem tudtam de legalább elengedett és kicsit arrébb is ment.
- Hát jó, 2014 februárjában elhunyt Destiny Cart,fagyhalálban. Nyugodjék békében -motyogtam Csak egy pillanatra vettem le a szememet a plafonról amikor észrevettem,hogy a mellettem pihenő személynek apró mosoly húzódik el az arcon. Kis aljas!
- Ha fázol,ide bújhatsz - bár ez csak egy felajánlás volt,Justin a válaszomtól eltekitve átölelt hátulról.
-Ennyire oda vagy a szűkös helyekért?
- Igazából klausztrofóbiás vagyok de érted kibírnám
- Szerintem veszek szülinapodra egy egy könyvet amiben leírják hogy mik is a klisés csajozós szövegek. Remélem az után már nem kell ezeket hallgatnom.
- Nekem te is tökéletes ajándék lenne lennél - nézett rám.
- Jó ég,ez egyre rosszabb - mondtam majd mindketten felnevettünk és ő még jobban magához húzott. A fejét a nyakamba fúrta és úgy nevetett tovább. Megborzongtam.Mire ő fölbátorodott és egy apró csókot nyomott a bőrömre. Gyorsan eltoltam magamtól és fölültem.
Beletúrtam az alvástól zilált hajamba. Rásandítottam az éjjeliszekrényen lévő órára és észbe kaptam hogy ideje készülődni. Nemsokára úgyis indulnom kell. Fölpattantam és elindultam a gardróbom felé.
Kivettem egy GNR-es toppot,egy koptatott farmer nadrágot és egy fekete-piros kockás inget amit a derekamra köthetek. Átmentem a fürdőbe és miután meggyőződtem arról,hogy Justin nem tud rám törni,beléptem a zuhanyzóba és gyorsan lefürödtem.
Röpke háromnegyed óra alatt kész is lettem. Mentségemre szóljon hogy ebben a smink és a hajsütés is benne volt. Egy utolsó pillantást vetettem magamra majd kiléptem az ajtón.
Kisebb szívroham ért amikor beléptem a szobámba ugyanis Bieber úgy döntött,hogy derekam után kap és magához húz. Egy apró sikoly hagyta el a számat ő pedig ezen csak nevetett. Olyan pofátlan. A falhoz tolt és kaján vigyorral nézett rám. Egyik keze a fejem mellett volt a másikkal pedig a derekamat fogta. Felém hajolt de még mielőtt bármit is csinálhatott volna jobb kezemet csupasz mellkasára tettem.
Nem hiszem el hogy ennek a gyereknek nincs pénze pólóra. Elmosolyodott és a szemeimbe nézett. Alig észrevehetően megnyalta az alsó ajkát én a sajátom rágcsáltam. Láttam hogy próbálja visszatartani azt a széles önelégült mosolyt ami mindig az arcán virít. Fejét az enyémnek támasztotta és elterült az arcán a vigyor amit ideáig próbált kordában tartani.
- Kopj már le,Bieber - nevettem fel gúnyosan. Karját leengedte maga mellé és csak mosolygott rám. Rég láttam már ilyen idegesítő egy embert. Először elkezdett rezegni a telefonom majd megszólalt az Addicted to you Avicii-től. Kiakartam venni a zsebemből de Justin a karom után kapott és nyakába tette.Elkezdett velem táncikálni.
- Fölvenném. - mondtam fej rázva bár bevallom szórakoztatott a próbálkozása.
- Pedig tetszik ez a szám - húzta a száját de egyik tenyere még mindig a derekamon pihent. Legalábbis egy ideig. Lassan levezette a kezeit a farzsebemhez és kihúzta belőle a zajt adó mobilom majd füléhez emelte.
- Hallo, Itt Destiny Cart telefonja akit jelen pillanatban túlságosan lefoglalok - vigyorgott
- Add vissza,Tökfej -mormogtam és megpróbáltam kivenni a kezéből a telefont.
-Átadhatok neki valami üzenetet? - kérdezte nyájasan a telefon túloldalán lévő embertől. Ha az énekes karrierje befuccsolna,titkárnőként még tökéletesen éldegélhetne.Mikor rájöttem,hogy semmi esélyem visszakapni a mobilom,a hátamat a falnak vetettem és morcosan néztem rá. Természetesen ettől neki még nagyobb vigyor terült el az arcán. Ha ez egyáltalán még lehetséges.
- Des, édesem! Audrey barátnőd azt üzeni,hogy nagy bajban vagy amiért hetek óta nem kerested! Ejnye - nézett rám csúnyán de ugyanolyan pimaszul nézett rám.- Várj egy percet! Odaadlak neki. - majd ahelyett,hogy a kezembe adta volna a kis készüléket kihangosította és egy kicsit felém tolta. Mint valami túszdráma.
- Csajos,ne haragudj,hogy nem hívtalak,de dolgoztam - mondtam barátnőmnek aki gúnyosan felhorkant.
- De bepasizni volt időd,mi? - nyilván nem tudta,hogy a titkárnőm még mindig hall minket. Arról meg pláne nem volt sejtése sem,hogy semmi sincs köztem és a popsztár között.
- A legkevésbé sem! - mormogtam mire Justin jóízűen fölnevetett
- Akkor mégis ki ő ? kérdezte Audr izgalomtól csengő hangon.
- Justin
- Köszönöm Destiny,most aztán igazán sokat segített - ma milyen szarkasztikus
- Popsztár,idegesítő,pofátlan és még reggelig sorolhatnám az erényeit - fintorogtam amit ő nyilvánvalóan nem láthatott ellenben a vendégünkkel.
- Mivel Timberlake-re sosem mondanál ilyeneket ha tippelhetnék Bieber-t mondanék.
- Személyesen - szólalt föl az említett és a biztonság kedvéért kacsintott egyet mintha rajtam kívül látta volna más is. Audrey hangosan felsóhajtott majd elnevette magát.
- Szóval vázolnám a szitut...te egy tini bálvánnyal vagy egy szobában. Reggel. Ami arra vezethető vissza ,hogy az este is ott volt. És te idegesítőnek és pofátlannak hívod ahelyett,hogy leszaggatnád róla a felsőjét ?
Justin a hasát fogva nevetett mire én csak a szememet forgattam. Jól kijönnének egymással az is biztos.
- Igazából mindenféle kérés nélkül képes leszedni magáról a pólóját - mondtam a telefonban amit még mindig nem én fogtam. A popsztár egy pimasz mosoly kíséretében rám kacsintott. Ez mást sem tud csinálni,komolyan mondom. - nem értem a problémád - kacagott jóízűen Audr.
-Valahogy éreztem. Na de nekem indulnom kell. Csókszi - mondtam majd egy mozdulattal kivettem Justin kezéből a telefont és kinyomtam.
- Egy szót se szólj! - néztem rá szúrósan. Védekezésként föltette a kezeit maga mellé. Megfogtam a kulcscsomóm és elindultam lefelé. Hallottam a szupersztár lépteit mögöttem. Anyu már nem volt itthon. Nem baj,majd írok neki egy sms-t, ,hogy apuéknál leszek egy pár napig. Belebújtam a nemrég vásárolt Air force cipőmbe és elindultam kifelé.
Várakozóan pillantottam Justinra aki még mindig az előszobában állt.
- Siess már ha azt akarod,hogy hazadobjalak - alig láthatóan megrázta a fejét majd elindult kifelé. Az autóm a felhajtón várt minket. Bezártam gyorsan az ajtót és beültünk mindketten.
Bekapcsoltam a rádiót és szórakozottan mozgattam az ujjaimat a kormányon Katy Perry legújabb dalára a Dark horse-ra
Éppen egy piros lámpánál álldogáltunk amikor megszólalt az útitársam.Tudtam,hogy nem úszhatom meg ezt a kis utat bármiféle csevej nélkül.
- Úgy érzem magam itt mint akit kasztráltak - igazgatta az övét. Borzasztóan sajnálom de az én kocsimban én vezetek.
- Ugyan kérlek, nap mint nap furikáznak - forgattam a szemeimet.
- De legtöbbször hátul ülök
- Felőlem akár hátra is ülhetsz - vontam meg a vállam. Nekem aztán oly' mindegy.
- Nem,Destiny nem. Most a férfiasságomon kellett volna gúnyolódnod
- Hogy miden? - fordultam féloldalasan felé. Kár volt mert a hatalmas vigyorával találtam magamat szemben.
- Na pont így kellett volna az elején is csinálnod - kacsintott
- Nem megyek bele a hülye kis játékaidba
- Pedig szórakozhatnánk egy kicsit - mondta búgó hangon és a combomra tette a kezét. Rácsaptam a kezére majd gyorsan visszatettem a kezeimet a kormányra.
-Már mondtam,hogy gyakorold még a csajozási módszereid
- Több visszajelzés szerint is tudom,hogy jó vagyok abban amit csinálok - nevetett fel. Egoista.
- Erre azért nem innék mérget
- Csak azért mondod mert még sosem próbáltad
- És ez így is fog maradni.
- Ezt kihívásnak veszem - mondta majd visszatette a kezét a combomra.Ismét lecsaptam onnan.
- felőlem - mondtam unottan.
- Ez azt jelenti,hogy benne vagy ? - szinte látom magam előtt ahogy felcsillannak a szemei.
- Nem,ez azt jelenti,hogy esélytelen lebeszélni téged a perverz gondolataidról. Bár ez közel sem jelenti azt hogy esélyed van valóra váltani.
- Több esélyem van mint hinnéd
- Mit már mondtam nekem aztán mindegy.
Végre leparkolhattam a házuk előtt. Pár másodperc és végre megszabadulhatok tőle.
- Egy élmény volt de most végre kiszállhatsz a kocsimból. Szia - mondtam és áthajoltam hogy kinyithassam az ajtaját. Hátha így gyorsabban veszi a lapot. De ezzel csak azt értem el hogy borzasztóan közel került hozzám
- Talán valami gond van ? - istenem már megint ez a mély csábításra kész hang.
- Akad.
- talán segíthetek,hogy egy pillanatra elfelejtsd a problémád?
- Ha most azonnal kiszállsz akkor igen
- Akkor búcsúzz el - suttogott majd elkezdett közeledni felém
- Lassan a testtel,Nagyfiú - mondtam nevetve majd a vállánál fogva eltoltam magamtól. De p nem engedte,hogy távolság keletkezzen köztünk így a derekamnál fogva kicsit magához húzott. Roppantul kényelmes így a sebváltón áthajolni.
-Csak lazíts egy kicsit , édes - egy kicsit megbökte a fejem így szabad teret kapott a nyakamra. Apró csókot nyomott rá. Ellöktem magamtól és mérgesen néztem a szemeibe. Egy csepp megbánás vagy szégyen sem látszódott rajta. Pofátlan.
Elkezdte cirógatni a karomat amitől libabőrős lettem. Lehet jobb lett volna ha hozok egy dzsekit.
Egyszer csak arra eszméltem föl,hogy Pattie mosolyogva kopog be az ablakon. Lehúztam az ablakot és közben elhelyezkedtem az ülésemen.
- Szia kincsem, köszönöm,hogy este nálatok aludhatott Justin - mosolygott továbbra is rám az anyukája. Egy ilyen csodálatos nőnek hogy lehet egy ilyen beképzelt fia?
- Ugyan,semmiség - erőltettem én is magamra egy kedves arcot. Még jó hogy nagy ügy. Többet aztán ne aludjon az ágyamba.
- Mész valahova? Esetleg bejöhetnél egy teára és egy kis sütire - komolyan mondom ez a nő maga a megtestesült kedvesség.
- Igazándiból nagyon sietek,Apuéknál töltöm a hétvégét
- Akkor majd legközelebb,Szia Destiny - mondta majd integetve bement a házba.
- Én is elköszönök. Jó utat,Angyalom - mondta kacéran és egy apró puszit nyomott az arcomra majd kiszállt az autóból.Végre.
A gázra léptem és elindultam,egy Justin mentes helyre.
Nagyon joo lett ez a rész!!!
VálaszTörlésTürelmetlenül várom a kövit !! ;) <3
nagyon jó látni hogy hosszú kiesések után is érdekel titeket:))
Törlésa héten hozom sietek xxEm
Nagyon joo siess!!! :)
VálaszTörlés