3. Fejezet - Anya lánya nap

Sziasztok!:)
Nos visszatértem méghozzá egy új designel(ami még változni fog valószínűleg) és egy új társíróval:)
hosszú kimaradás volt ameddig nem írtam ide és ennek a résznek is csak az elejének a kis töredékét írtam én :)
Reméljük elnyeri tetszéseteket :) Jó olvasást

   Emily P.xX

Reggel arra keltem, hogy valaki mindenféle jóindulat nélkül beront a szobámba. Elhúzza a sötétítő függönyt és hatalmas lendülettel behuppan mellém az ágyba. Fél szemmel a betörőmre néztem majd miután fölmértem a betolakodómat a takarót a fejemre húztam. Mivel nem igazán akartam tudomást szerezni az én sajátos ébresztőórámról minden erejét bevetette, hogy rá figyeljek. Magyarán az egyik díszpárnámat - amin én és a legjobb barátnőm fényképe díszelgett - szépen, mindenféle finomkodás nélkül hozzám vágta. Morogva felültem, szúrósan ránéztem a velem szemben ülő bohócra, aki ezt fokozatosan nagyobb vigyorral tűrte. Mérgesen a hajamba túrtam majd egy fújtatás kíséretében, hátra dőltem az én pihe puha ágyikómba.

- Ne haragudj, de megismételnéd még egyszer ezt a jelenetet? Csak szeretném fölvenni videóra. Minden este és reggel megnézném. - vigyorgott.

- Perverz - motyogtam neki egy fél mosollyal az arcomon. Persze ezzel a megszólalással mit sem törődve beszélt tovább. - a vadmacska szupermodell - vigyorgott miközben a kezével úgy csinált mintha fotózna.

- Fogd be Ryan es hagyj aludni!

- Ha neked nem kell a ruha.. - mondta lassan és elindult az ajtó felé.

- Várj! - szóltam utána.

- Igen? - nézett vissza felvont szemöldökkel.

- Mi van a ruhával? - néztem rá furcsán.

- Á, semmi, ott van a kocsimban, de ahhoz, hogy a tiéd legyen, fel kell ébredned - mondta komótosan.

- Ne már, - nyöszörögtem - tudod, milyen korán van?

- Igen, délelőtt tíz óra - bólintott.

- Jó, akkor felkelek, de még mindig nem értem, miért jó ez neked. - morogtam, és elindultam a fürdőszobámba, ahol kivasaltam a hajam, feltettem az arcomra egy egyszerű sminket. Majd átmentem a gardróbomba ami össze van kötve a fürdőszobával és kiválasztottam az aznapi ruhámat. végül felvettem egy ujjatlan kék inget és egy hosszú fekete nadrágot.Aztán pedig  . Mire visszamentem a szobámba Ryan az ágyam szélén ült a ruhával, amit ígért. Mellesleg be is ágyazott...

- Köszönöm. - öleltem meg Ryan - t, utána a ruhát is.

- Na, küldetés teljesítve, én megyek is. Amúgy, hogy érezted magad tegnap este?

- Jó volt - bólintottam.

- Akkor jó, az elején kicsit csendes voltál.

- nem ismertem senkit, és tudod... - kezdtem volna mondani hogy nem mindenki nyerte el a tetszésemet , de félbe szakított.

- Értem, na, de most megyek, szia. - puszilt meg, és már ment is el.

- Szia - kiáltottam utána. A ruhát betettem a gardróbomba, és mentem is le a konyhába anyuhoz.

- Jó reggelt! - köszöntem, amint leértem.

- Szia kicsim - nézett fel rám a lapból, amin éppen irt - Van mára programod?

- Nem, nincs - ráztam a fejem - Miért?

- Nincs kedved eljönni velem a plázába? - kérdezte mosolyogva.

- De, persze, mikor? - örültem meg.

- Hát, nekem már most is jó... - kezdte, de én félbe szakítottam.

- Hát végül is én kész vagyok! - álltam meg anyu előtt.

- Szuper, akkor indulhatunk? - kérdezte.

- Igen! - bólintottan egyetértően.

Fél órával később már a pláza parkolójában álltunk, és elindultunk vásárolgatni.  Megbeszéltük, hogy elsőként a cipő boltba megyünk, utána jön a többi. Rengeteg cipőt láttam, ami tetszett, de volt olyan is, ami nem tetszett, a lényeg, hogy sok cipővel lehettem egy helyen."Pár" órás próbálgatás után fizettünk, az eladók nagy örömére.

- Szia, bocsi a zavarásért... - indult meg felém két fiatal lány - kaphatunk autogramot?

- Sziasztok, persze. - mosolyogtam - van nálam toll, de papír nincs.

- Nálam van! - szólt anyu, és elővett a táskájából egy noteszt, amiből kitépett két lapot.

- A neveteket, megmondjátok? - mosolyogtam rájuk.

- Emily, és Debby.

- Sok szeretettel Emilynek és Debbynek,Kisses Destiny xX ! -motyogtam írás közben majd  átnyújtottam át a lapokat.

- Köszönjük, és ömn, lehetne egy közös fotót készíteni?

- Persze, öö.. anyu megcsinálod? - néztem anyukámra.

- Természetesen. - vette el a telefont, az egyik lánytól.

A fotó elkészült, mi pedig folytattuk a bevásárló körutunkat, ami közben többször is megálltunk fotót, és aláírást osztogatni, de nem bánom, mert egyrészt megszoktam, másrészt jól esik. Remélem anyut nem bántottam meg azzal, hogy időnként meg - megálltunk...

- És mit szólsz ehhez a lilához? - mutattam fel egy kis ruhát anyunak a ruhaüzletben, ahol éppen vásároltunk.

- Nem hiszem, hogy az én korombelieknek készült... - húzta el a száját.

- Jézusom anya ne nevettess már - néztem rá hülyén

- Nem hiszem, viszont ez a barna... - emelt le egy  - Szerinted felpróbáljam?

 - Igen! - vágtam rá gyorsan.

Miután anyunak tetszett a ruha, és meg is vette beültünk egy étterembe, ahol szóba jött a tegnap este.

- Milyen volt tegnap a buli? - kérdezte anyu miközben a kávéját kavargatta.

- Nem volt rossz. Eleinte furcsa volt, mert senkit nem ismertem, de ennek ellenére jót beszélgettünk. - persze azt már nem tettem hozzá hogy Biebertől a hideg rázott.

- Örülök, hogy jól érezted magad.

- És veled, mi újság? - néztem rá.

- Tervezgetek. Mármint ruhákat - nevetett fel.

- Hogy megy most az üzleted?Olyan keveset beszélgettünk mostanában - húztam el a számat mire ő megsimogatta az arcomat.

- Elég jól, tegnap egy esküvői ruhát is rendeltek.

- Az igen, ugye elvállaltad? - csillant fel a szemem.

- Persze, de így utólag eléggé megijedtem. Nem biztos, hogy teljesíteni tudom.

- Ne aggódj! Minden rendben lesz, mindig is nagyon jó tervező voltál! - biztattam anyut

- Jaj de szeretlek kincsem -motyogta és magához húzott. Nem sokszor van ilyen meghitt pillanatunk hát akkor élvezzük ki

A nap fantasztikusan telt. Sokat beszélgettünk útközben, sokat nevettünk, röviden megfogalmazva: jól éreztük magunkat. Otthon fáradtan dőltünk le a kanapén a sok szatyor között, amikből még ki is kellett pakolnunk.

  Késő este az " Anya - lánya nap " befejezése képp' megnéztünk egy filmet, amin közösen sírtunk egy jót, ugyanis romantikus - vígjáték volt.